Akiknek mérgező, rosszindulatú családtagja, rokona van, várjátok a halálát?

Párom nagymamájának a halálát várom. Nem kívánom a halálát, de várom.

Sajnos egy hazudós, nagyjátékos nőszemély.

Tizenplusz gyermeke van, kettő támogatja csak, de őket meg átveri és havi többszázezret húz le róluk, hogy a többi csöves, hajléktalan, munkakerülő gyerekét támogassa, hogy továbbra is ilyen szar életet éljenek.

Semmiért sem hálás az öreglány, egy köszönömöt nem tud kinyögni akkor sem, ha ételt viszünk neki, heti többször.

Aki visz neki valamit, a földig alázza és lefikázza, aki elvisz tőle valamit, azt isteníti és az egekig magasztalja.

Úgy fogalmaznék "ha véletlen meghalna, könnyebben vennem, mint a jelenlegi helyzetemet" De attol meg nehez lenne.

Es ugyan ki ne kivanta volna a halalat sose semmikor valakinek aki kobunko volt vele rendszeresen??? persze persze .indenkinek csak veletlen ki suszott gondolat volt es elhesegette😁

Gyűlölöm anyámat. Ő volt az aki ennyire megnyomorított lelkileg, tönkretette a családot.

Volt már olyan hogy hirtelen felindulásból a halálát kívántam, többször is... így higgadtan nem gondolok ilyenekre, senki halálát nem kívánom.

Viszont a lelkem mélyén tudom, hogy csak akkor fogok megkönnyebbülni, ha ő meghal. Nincs mit szépíteni ezen.

“ Volt már olyan hogy hirtelen felindulásból a halálát kívántam, többször is... így higgadtan nem gondolok ilyenekre, senki halálát nem kívánom. Viszont a lelkem mélyén tudom, hogy csak akkor fogok megkönnyebbülni, ha ő meghal. “

Teljesen megértelek, ugyanezt és ugyanígy érzek a szüleim, legfőképp apám irányába. Nyilván én sem kívánom a halálukat tudatosan, mert a negatív energiák nem hatnak jól az emberre, ezért például haragot sem tartok soha, mindent lerázok magamról, lusta vagyok ilyen lelkiállapotokat hosszan fenntartani és számomra a legfontosabb saját magam vagyok. A magam érdekèben teszem, hogy hosszabb távon nem foglalkozok senkivel, annak ellenére, hogy mèg mindig egy fedèl alatt kell velük élnem.

Aki azt írta, hogy nem foglalkozik velük, az könnyen megteszi több kilóméteres távolságokról, abban semmi teljesítmény nincs. Azt a tàv oldotta meg, nem a személy maga. Tehát aki még mindig együtt lakna adott személlyel, biztos nem az lenne a vàlasz, hogy “ nem érdekel”.

Pszichológia. Így működik az ember.

összességèben nem várom a halálukat, de szuper érzés lesz, ha ők már nem lesznek. Ezt a felszabadító tehermentesítést pedig kifejezetten várom. Jövő ősszel fogok költözni, addigra lesz pár millióm, hogy saját életet indítsak, de ettől függetlenül alig várom, hogy az életemből szublimáljanak. Direkt nem a halál szót írtam, csak azt, hogy ne legyenek az életem részei.

Természetesen nem unalomból érzek így, hanem sikerült kiérdemelni. Nálam pedig alanyi jogon senkinek nem

jár se tisztelet, se szeretet. Ezekért kőkeményen dolgozni kell - ugyanezt megteszem mások, számomra fontos emberek irányába is - semmit nem jelent, hogy szülő. Nem vagyok áldozat típus, aki csak azért mentesít egy embert, mert “ mégis csak az anyám”.

Az ilyen tejbetök fajtával szerencsére sosem tudtam azonosulni, ennél józanabb, objektívebb vagyok. Nem is sérültem lelkileg, valamint nem nyomnak rám testi/lelki bélyeget az ilyen komolytalan körülmények.

Arra jók a szüleim, hogy amíg otthon lakok, félre tudtam tenni ( amellett, hogy magamat ellátom, főzök, mosok, takarítok magamra és fillérre csak azt adom a rezsibe, amit csak én használok), így hosszas spórolás és rengeteg “ nyelés” után végre eltudok menni. Jelenleg használati tárgyak, ami épp jól jön.