Akit gyerekként dolgoztattak, meg kellett dolgoznia mindenért, az felnőttként hogy éli meg? Hátrány volt vagy előny? Most miképpen gondolsz erre?

Ahogy bekerültem általános iskolába befogtak a konyhába anyám meg nagyanyám.

8-10 évesen már kizavartak a kertbe kapálni meg a háztájit ellátni... ilyenek. 8 osztály után megmondták, lehet menni dolgozni. Nem érdekli őket, hogy mennyi a tankotelességi kor meg ilyenek. Oldjam meg, szegények vagyunk, nem tudnak tovább eltartani. Feketeén dolgoztam egy varrodába.

Én utáltam, gyűlöltem. Másokkal ellentétben gyakorlatilag nem volt gyerekkorom.

Engem sosem fogtak be munkára, de felnőttként viszont mindent megtudok magam csinálni és szívesen is csinálom, bármiről is van szó, akár kerti meló, akár víz-, villany-, fűtésszerelés, burkolás, glettelés, festés, bármi...

Haverom gyerekkorában is mindig be volt fogva melóra. Úgy alakította az életét, hogy neki semmi dolga ne legyen munka után és hétvégén sem. 50m2-es lakás, robotporszívó feltakarít, nincs kert, amivel foglalkozni kell, nincs semmi, amivel foglalkozni kell, ha valami elromlik, fizet, hogy megcsinálják. Ha valamit fel kell újítani, azért is fizet, csak ne kelljen csinálni semmit sem.

Szerintem az, hogy otthon, háztartásban, háztájiban kiveszi a gyerek a részét, nem ugyanaz, mint ha elküldik rendes, fizetős munkába dolgozni.

Nekem nagyon sokat kellett otthon dolgozni. Anyám meghalt, 13 éves koromban már én főztem apámra és a testvéreimre. Állatokat etetni, nagy kert, emellett föld kinn a határban is. Nyári munka a téeszben is.

Soha nem voltunk családi nyaraláson például, még egy hétvégére sem, mert mi lesz az állatokkal...

Egy életre megutáltam a mezőgazdaságot. Panelban lakom, van 2 cserép szobanövényem, néha még az is sok.

Zsebpénzt sosem kaptam. Nyolcadikos koromtól "fizetős" munkám volt: a szomszédok gyerekeit korrepetáltam (kitűnő tanuló voltam), vigyáztam a kicsikre délután. Szomszéd varrónő kész munkáit vittem ki a megrendelőkhöz, fillérekért. A keresetemet megtarthattam, szerencsére.

Én nem látom, hogy mindebből sok előnyöm lenne. Hiányoznak a gyerekkori jó emlékek. Közös nyaralás. Az, hogy pl. egy vasárnap reggel lehetett kicsit tovább ágyban maradni, lustálkodni. Hogy hétvégére elengedjenek a barátaimmal.

Ahhoz meg, hogy a szüleimet jobban szeressem, hát, tuti nem járult hozzá...

Egyértelműen előnynek. Az meg nem dolgoztatás hogy kiveszed a házimunkából a részed, hanem alap, akkor is ha egyesek cselédnek nézik a szüleiket.

Apámnak elég szép darab földje van, gyümölcsfák is voltak, mkeg jószág. Ki volt adva mi a munkám, és a haszonból amit hozott, mindig megkaptam a részemet. Ez nála nevelési elv volt: amikor biciklit akartam, elvitt meggyet szedni, az utolsó fillérig az enyém lett annak az ára amit leszedtem, én választottam ki a biciklit. Volt állat- konkrétan hízó amit nekem kellett etetni, tisztán tartani . Annak részben lett enyém az ára, mert a takarmányt apám adta. Tökéletes volt arra hogy megtanuljam, ha dolgozok, akkor meg tudom venni azt amit akarok. Ma sem ijeszt el semmiféle munka, nem ijedek meg ah új dolgot kell tanulnom, vagy váltanom esetleg ha szarok a körülmények. Mondjuk már gyereknek se éltem meg tragédiának hogy nincs a seggem alá tolva minden, élveztem hogy mehetek a szüleimmel a "határba". De ez nyilván apámék érdeme volt, mert sose kényszerítettek. De ha nem mentem, nem volt pénzem, a szép dolgokat, kütyüket meg már akkor si szerettem.

7. Ja oké, nekem a dolgoztatás az inkább olyasmi, amikor a szülő a saját feladatát lőcsöli a gyerekre és az a gyerek gyerekkorának a rovására megy. Pl. én is nagyon hamar be lettem állítva a házimunkába, főzésbe, ami attól függetlenül okés, hogy utáltam de amikor már "felnőtt dolgokat" = ügyintézést kellett helyettük csinálni, az már nem (kisvárosban ismertek, kutya nem szólt pl. postán vagy az önkormányzatnál, ha én, mint gyerek intézkedtem míg anyám faarccal ült mellettem és meg sem szólalt, mert fingja nem volt, mi van a papíron). Vagy amikor azért kellett nekem csinálnom valamit, mert apám épp részeg volt és nem "ért rá". De ilyennek tartom azt is, amikor a kistesókat kell gondoznia a nagyobbnak. Időnként kijártunk mezőgazdasági munkára, ahol pl. paprikát, paradicsomot, meggyet, almát szedtünk és fizettek ezért de sosem kaptam ebből szabadon felhasználható összeget, még egy fagyit sem, természetes volt, hogy ott lakom, eszek és ezt ebből fizetik. Komolyan meglepődtem, amikor más gyerekek mondták, hogy ők zsebpénzt kapnak csak úgy és semmit sem kell csinálniuk érte.

Összességében az volt az előnye, hogy később is egyből mentem mindent intézni magamnak, míg sok velem egykorú azt sem tudta, hogy töltsön ki egy csekket vagy egy adóbevallást (ezeket 12 éves korom óta csináltam a szüleim helyett) de díjaztam volna, ha ezzel nem nekem kell foglalkozni. Így nem igazán volt gyerekkorom, nem tudtam felhőtlenül játszani mert pl. az iskolai szünetben azon filóztam, hogy suli után vajon visszaérek-e még a számlákkal a postára, mielőtt bezár vagy hogy vajon apám otthon szétbaszta-e a konyhát és kell-e takarítanom a romokat mire anyám hazaér vagy nyugodtan nekiülhetek leckét írni. Biztos vagyok benne, hogy ezeket a dolgokat minimális utánajárással meg tudtam volna tanulni a maga idejében, nem akkor kellett volna, amikor a normális gyerek még barbizik.