Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Egyéb kérdések » Van, aki ingázik a munkája és...

Van, aki ingázik a munkája és a család között? Milyen így az élet? Beszéljek a férjemmel arról, hogy én ezt nem bírom itt?

Figyelt kérdés

Budapesten éltünk, én ott is születtem, nőttem fel. Imádtam az ottani életemet/életünket, az a tipikus nagyvárosi lány/nő voltam mindig. Összeházasodtunk, lett egy kisbabánk, úgy terveztük, hogy maradunk a fővárosban, már megvolt a telkünk is, amire építkeztünk volna.


Aztán a férjem kibékült az édesapjával, aminek egyrészt örültem én is nagyon, viszont másrészt akkor kezdődtek a gondok... Apósoméknak van egy cégük, régen a férjem is dolgozott benne, úgy volt, hogy később ő veszi át. Mikor összevesztek, ez a terv füstbe ment, de voltak más munkái, nem is a pénz bántotta, hanem az egész viszály az apjával. Mikor kibékültek és megvolt a nagy összeborulás, a szülők mondták, hogy költözzünk ide, a városba, dolgozzon újra a családi cégben a férjem, mert az apja már nem bírja úgy a munkát, nem is csinálja már akkora szeretettel, lassan szeretne többet otthon lenni. Én ezt az ötletet akkor sem fogadtam kitörő örömmel, de a férjem annyira boldog és lelkes volt, hogy úgy voltam vele, adjunk ennek egy esélyt.


Szeptemberben költöztünk ide, ez egy kisváros. A környéken nincs nagyon semmi, se szórakozási lehetőség, se vásárlási opciók, se jó éttermek, kávézók. Nyáron több a turista, de ilyenkor, télen kb. embert nem látni az utcákon, lehangoló az egész. Nincsenek barátnőim itt, a lányunkkal vagyok napközben (10 hónapos). Annyira utálok itt, hogy mostanában már nem is próbálom meg itthon elütni az időt, hanem amikor a férjem elmegy dolgozni, fogom a babát, kocsiba ülünk és elautózunk Budapestre. Napközben ott vagyunk, vagy valamelyik barátnőmnél, vagy szüleimnél. Akkor érzem, hogy kicsit megint élek... Tudom, ez drámaian hangzik, de hazafele nem egyszer elkap a sírás, mert azt érzem, itt az életünk semerre nem halad, itt nincs hová fejlődni, nincs semmi. Egyedül vagyok teljesen.

Anyósomék, sógornőmék nem rossz emberek, de nagyon más a gondolkodásunk és arra már rájöttem, hogy nem jó sok időt velük töltenem, mert ott vannak az apró súrlódások, amikből könnyen sértődés lesz. De az sem megoldás, hogy én egész nap a babával vagyok, és várjuk haza a férjemet. Szeretnék visszaköltözni Pestre, visszakapni a régi életemet, újra jól érezni magam. De ő meg annyira szeret itt... Pont ezért nem mondtam neki még, hogy nekem ez a hely a pokollal ér fel körülbelül. Nem akarom tények elé állítani, próbálnék valami kompromisszumos megoldást keresni.


160 km az út, forgalomtól függően 1,5-2 óra autóval. Napi szinten ez szerintem sok lenne, de nyilván annak örülnék a legjobban, ha minden nap együtt zárnánk a napot. Szerintem az lenne a legjárhatóbb, ha mondjuk hétfőtől csütörtökig itt lenne, csinálná a munkáját, csütörtök estétől vasárnap estig/hétfő reggelig pedig otthon, Budapesten velünk.

Vagy állítsam választás elé, hogy vagy mi és a költözés, vagy a szülei és a munkája? Nem tudom, mi lenne a legjobb megoldás.


2023. jan. 31. 20:17
❮❮ 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 ... ❯❯
 31/111 anonim ***** válasza:
90%

Engedd el kérdező, aki jól érezné magát (vagy legalábbis azt hiszi) a helyzetedben úgysem fogja fel mi a bajod. Én azt kapom meg mindig, hogy ha korábban évekig éltem Németországban, ott tanultam üajd később dolgoztam akkor minek jöttem vissza Magyarországra, hisz ott kolbászból van a kerítés, minden király... Egyszerű, mert depressziós lettem annyira nem tudtam magammal mit kezdeni ott, évek alatt sehova nem tudtam beilleszkedni. Kishazánkban az élet egyelőre nehéz, de Budapestre költöztem és felemelő érzés újra az anyanyelvemen kommunikálni, nem mellesleg szép a környék és már most jobban szeretek itt lakni mint Németországban bárhol. Nekem ez mindent megér.


Mindenképp beszélj a férjeddel, biztosan ki tudtok találni valami kompromisszumot.

2023. jan. 31. 21:32
Hasznos számodra ez a válasz?
 32/111 anonim ***** válasza:
92%

Én egyetértek a 29-el, de a kérdezőnek a régi környezete, a régi élete KELL!


Ez nyilvánvaló.


Most az a kérdés, hogy el tudja-e érni, hogy a férje alávesse magát az ő akaratának/vágyának, vagy.. vagy mi lesz ?


Mi lesz akkor, ha a férje nem lesz hajlandó visszaköltözni, mert ő is most boldog, hogy visszakapta az apját és a régi családját ?


Melyikük fog engedni ?

2023. jan. 31. 21:32
Hasznos számodra ez a válasz?
 33/111 anonim ***** válasza:
100%

Egyébként mit gondolsz, mit mondana a férjed, ha elmondanád neki ezeket?

Illetve másik kérdés: szerinted nem tudja/érzi, hogy nem érzed jól magad ott, nem tűnt fel neki?

2023. jan. 31. 21:32
Hasznos számodra ez a válasz?
 34/111 anonim ***** válasza:
30%
#33 mivel hogy férfi, még szép hogy nem tűnik fel neki semmit. Erre vannak a férfiak.
2023. jan. 31. 21:36
Hasznos számodra ez a válasz?
 35/111 anonim ***** válasza:
45%

"Barátaid az új helyen is lehetnek"


ugyan, 25, süt belőle, hogy rühelli a vidékieket. Csak a fővárosi barát a menő.

2023. jan. 31. 21:37
Hasznos számodra ez a válasz?
 36/111 anonim ***** válasza:
90%

"biztosan ki tudtok találni valami kompromisszumot."


De ebben hogy lehet kompromisszumot kötni?


Mert ha ráveszi a férjét a költözésre, akkor az lesz, amit a kérdező akar és nem számít, hogy a férj most boldog.

Ha meg a férj maradni akar, akkor meg az asszony boldogtalan.

Ha meg valamelyikük ingázik, az hosszabb távon felőrli a családi életüket.


Szerintem itt valakinek engednie kell, ha együtt akarnak maradni.

2023. jan. 31. 21:37
Hasznos számodra ez a válasz?
 37/111 A kérdező kommentje:

Továbbra is hihetetlennek tartom, hogy felnőtt emberek képesek olyat írni egy kisbabás anyukának, hogy "nem kellett volna neked gyerek"... Anya nevelt titeket egyáltalán?! Normálisak vagytok?


Igen, az én kva anyámat, hogy olyan kisbaba jutott nekünk, aki mellett nem agybaj minden egyes nappal és éjszaka, sőt, zombinak sem kell legyek mellette. Hogy képzelem ezt?!



Nem tudom, hogy tudja-e, hogy mennyire utálok itt élni. Én nem mondtam neki, részben azért, mert úgy éreztem, hogy ez egy patthelyzet, mint ahogy írta is valaki. Hogy itt nincs jó döntés. De már eljutottam arra a pontra, hogy beláttam, nem élhetek így le egy életet, fiatal vagyok én ehhez.

2023. jan. 31. 21:44
 38/111 anonim ***** válasza:
38%
Akkor a tanácsokat kéne megfogadni, nem a beszólásokkal foglalkozni :)
2023. jan. 31. 21:46
Hasznos számodra ez a válasz?
 39/111 A kérdező kommentje:

Beszélek a férjemmel, ma már nem, de holnap igen.

Ilyen beszólásokat pedig szerintem nem sok anya engedne el csak úgy a füle mellett.

2023. jan. 31. 21:47
 40/111 anonim ***** válasza:
30%
Én nagyon sajnálom, hogy nincs kivel megbeszélned a magánéleted elég súlyos problémáit, így végső elkeseredésesben kiteszed idegeneknek a nyilvános térbe.
2023. jan. 31. 21:48
Hasznos számodra ez a válasz?
❮❮ 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 ... ❯❯

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!