Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Egyéb kérdések » Van, aki ingázik a munkája és...

Van, aki ingázik a munkája és a család között? Milyen így az élet? Beszéljek a férjemmel arról, hogy én ezt nem bírom itt?

Figyelt kérdés

Budapesten éltünk, én ott is születtem, nőttem fel. Imádtam az ottani életemet/életünket, az a tipikus nagyvárosi lány/nő voltam mindig. Összeházasodtunk, lett egy kisbabánk, úgy terveztük, hogy maradunk a fővárosban, már megvolt a telkünk is, amire építkeztünk volna.


Aztán a férjem kibékült az édesapjával, aminek egyrészt örültem én is nagyon, viszont másrészt akkor kezdődtek a gondok... Apósoméknak van egy cégük, régen a férjem is dolgozott benne, úgy volt, hogy később ő veszi át. Mikor összevesztek, ez a terv füstbe ment, de voltak más munkái, nem is a pénz bántotta, hanem az egész viszály az apjával. Mikor kibékültek és megvolt a nagy összeborulás, a szülők mondták, hogy költözzünk ide, a városba, dolgozzon újra a családi cégben a férjem, mert az apja már nem bírja úgy a munkát, nem is csinálja már akkora szeretettel, lassan szeretne többet otthon lenni. Én ezt az ötletet akkor sem fogadtam kitörő örömmel, de a férjem annyira boldog és lelkes volt, hogy úgy voltam vele, adjunk ennek egy esélyt.


Szeptemberben költöztünk ide, ez egy kisváros. A környéken nincs nagyon semmi, se szórakozási lehetőség, se vásárlási opciók, se jó éttermek, kávézók. Nyáron több a turista, de ilyenkor, télen kb. embert nem látni az utcákon, lehangoló az egész. Nincsenek barátnőim itt, a lányunkkal vagyok napközben (10 hónapos). Annyira utálok itt, hogy mostanában már nem is próbálom meg itthon elütni az időt, hanem amikor a férjem elmegy dolgozni, fogom a babát, kocsiba ülünk és elautózunk Budapestre. Napközben ott vagyunk, vagy valamelyik barátnőmnél, vagy szüleimnél. Akkor érzem, hogy kicsit megint élek... Tudom, ez drámaian hangzik, de hazafele nem egyszer elkap a sírás, mert azt érzem, itt az életünk semerre nem halad, itt nincs hová fejlődni, nincs semmi. Egyedül vagyok teljesen.

Anyósomék, sógornőmék nem rossz emberek, de nagyon más a gondolkodásunk és arra már rájöttem, hogy nem jó sok időt velük töltenem, mert ott vannak az apró súrlódások, amikből könnyen sértődés lesz. De az sem megoldás, hogy én egész nap a babával vagyok, és várjuk haza a férjemet. Szeretnék visszaköltözni Pestre, visszakapni a régi életemet, újra jól érezni magam. De ő meg annyira szeret itt... Pont ezért nem mondtam neki még, hogy nekem ez a hely a pokollal ér fel körülbelül. Nem akarom tények elé állítani, próbálnék valami kompromisszumos megoldást keresni.


160 km az út, forgalomtól függően 1,5-2 óra autóval. Napi szinten ez szerintem sok lenne, de nyilván annak örülnék a legjobban, ha minden nap együtt zárnánk a napot. Szerintem az lenne a legjárhatóbb, ha mondjuk hétfőtől csütörtökig itt lenne, csinálná a munkáját, csütörtök estétől vasárnap estig/hétfő reggelig pedig otthon, Budapesten velünk.

Vagy állítsam választás elé, hogy vagy mi és a költözés, vagy a szülei és a munkája? Nem tudom, mi lenne a legjobb megoldás.


2023. jan. 31. 20:17
❮❮ ... 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 ... ❯❯
 51/111 A kérdező kommentje:
Írtam már több listát is, mind csak azt erősítette bennem, hogy mennyire nem jó itt.
2023. jan. 31. 21:59
 52/111 anonim ***** válasza:
33%

Nem tartasz attól, hogy itt vannak általad semmibe nem nézett vidéki emberek? Miért nem a menő fővárosi barátnők adnak tanácsot?

Amúgy ők otthon héderelnek egész nap, hogy ráérnek veled lógni? Mert nem hiszem, hogy mind babázik éppen.

2023. jan. 31. 22:00
Hasznos számodra ez a válasz?
 53/111 A kérdező kommentje:
Menj már máshová a rosszindulatoddal. Köszi.
2023. jan. 31. 22:01
 54/111 anonim ***** válasza:
40%

Napközben ott vagyunk, vagy valamelyik barátnőmnél, vagy szüleimnél. Akkor érzem, hogy kicsit megint élek...


Ha a valakinél ücsörgés az élet... 😂

2023. jan. 31. 22:02
Hasznos számodra ez a válasz?
 55/111 A kérdező kommentje:
Sajnálom, ha te a szüleiddel, barátaiddal csak ücsörögsz. Így már érthető, miért vagy ennyire savanyú.
2023. jan. 31. 22:04
 56/111 anonim ***** válasza:
84%

Mit nem tudsz otthon, amit anyukádnál igen?

Nem anyukáddal, nála. A nála nem azt jelenti, mászkálni a városban... Nála.

2023. jan. 31. 22:06
Hasznos számodra ez a válasz?
 57/111 anonim ***** válasza:
69%

"Jó a házasságunk,..."


Mennyire szereted a férjedet ?


Mennyire fontosak az ő érzései, vágyai, hogy ő itt most boldog ?


Ő mennyire számít neked ?

2023. jan. 31. 22:06
Hasznos számodra ez a válasz?
 58/111 anonim ***** válasza:
83%

Kérdező! Szerintem te megrekedtél az életednek egy szakaszában, emiatt semmi mást nem látsz, csak hogy vissza akarsz menni. Nem keresed a lehetőségeket, nem nézel semmit, hanem mint a szemellenzős ló, úgy mennél visszafelé. A férjed boldog, jól érzi magát, de te meg sem próbálsz az új helyen boldogulni, kezdeni magaddal valamit. Az ember boldogsága nem attól függ, hogy földrajzilag hol él, hanem hogy saját magával harmoniában van-e.

Nem megbántani akarlak, de simán lehet, hogy nálad egy elhúzódó szülés utáni depresszió is befigyelhet, mint írtad, 10 hónapos a pici, simán eltarthat ennyi ideig. Az állandó lehangoltságod, az egèsz napos sírás, boldogtalanság érzése utalhat erre.

Amúgy nekem abszolút érthetetlen miért kell hétköznap 160 km-t utazva egy babával Pesten ebédelni.. Közelebb nincsenek jó éttermek, hamár muszáj hétköznap éttermezni? Ez csak nekem kicsit életszerűtlen?

2023. jan. 31. 22:07
Hasznos számodra ez a válasz?
 59/111 A kérdező kommentje:

Miért akarsz elszámoltatni?

Nem érzem itt jól magam, egyedül vagyok a babával egész álló nap. Nincs kihez szóljak, nincs kivel programokat szervezzek, kimozduljak (igen, képzeld, még babával is lehetséges menni erre-arra, nem kell ám otthon ülni, mert régen az volt a szokás). Még normális terep sincs, ahol futhatnék babakocsival.

2023. jan. 31. 22:08
 60/111 A kérdező kommentje:

Hiába jöttök azzal, hogy a férjem itt boldog... Én meg nem, de mivel anya vagyok, ez nem számít, én fogjam be és alkalmazkodjak a család érdekében, ugye?

Nincs szülés utáni depresszióm. Egyszerűen csak ezt a helyet utálom.


A pesti ebédet engedd már el... Nyilván, ha már ott vagyok, akkor ott is eszem. De nem azért megyek elsősorban, hogy ott ebédeljek, vagy ott igyak meg egy kávét.

2023. jan. 31. 22:10
❮❮ ... 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 ... ❯❯

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!