Tudatosan gyermektelenek szülei! Ti el tudtátok fogadni, hogy nem lesz unokátok? El lehet fogadni egyáltalán?

de mi nem ahhoz a korosztályhoz tartozunk és egy igen kis városkában élünk, ahol viszont tényleg meg kell felelni valamilyen szinten a helyi társadalomnak - ez meg a tökömet nem érdekli, egyébként :D

Mi is olyan helyen élünk, hát aztán?

A zöldséges Marika néni foglalkozzon a saját szr életével, ne az enyémmel, ennyi ;)

Én ahhoz a korosztályhoz tartozom, akiknek "meg kellett felelni". Csak engem nem érdekelt, hogy mit szólnak mások, ez az én életem, és úgy éltem, ahogy nekem megfelelt.

N

Nekem is megvan a véleményem a mások magánéletébe kéretlenül belepofázó, empátia 0 emberekről 62, ahogy sok mindenki másnak is. A saját életedet úgy éled, ahogy akarod, máséhoz meg közöd nincsen.

Ne félj nekem aztán mondhatnád a “magadét”, hogy miért nem akarok gyereket, abban a pillanatban, ahogy nekiállnál kéretlenül kis előadást tartani, úgy elküldenélek a büdös francba, hogy pislogni nem lenne időd. Az ilyenekkel így kell bánni, mert a szép szóból nem értenek. Küldtem már én hozzád hasonlót teljesen nyugodt hangnemben melegebb éghajlatra, nem okozna gondot ismét megtenni.

Faluban élünk, itt is meg kell(ene) felelni, ezért anyukám engem ebben a szellemben nevelt (nyilván őt is így nevelték).

35 éves vagyok, tudatosan nem vállalok gyereket, nem akarok, hiányzik belőlem az az anyai ösztön, amitől akarnám.

Na, én nem titkolom, hogy szándékosan nincs, de nem hiszik el!

Olyan pletykák keringenek a faluban, hogy nekünk biztos nem lehet, csak azért mondjuk, hogy nem akarunk. Bő 15 éve vagyunk együtt a férjemmel, amikor az eljegyzés volt, akkor meg az volt a téma, hogy biztos terhes vagyok, azért volt a lánykérés 😅

Szerintem akkor jársz a legjobban, ha ezt a megfelelési kényszert kigyomlálod magadból egy pszichológus segítségével, ezerszer könnyebb (lelkileg) és boldogabb életed lesz. Szerencsére, már anyukám is rájött erre, amióta nem akar megfelelni.

“ Érdemes lenne felkeresni pszichológust, aki tud segíteni ebben a bánat elfogadásában és feldolgozásában?”

Nem ehhez kellene pszichologus. Hanem ahhoz, hogy kiirtsa beloled a megfelelesi kenyszert.

Én most itt szeretném megköszöni a sorsnak,hogy ugyan az én anyukám is vágyik egy unokára,de azt mondta megérti,ha mi nem szeretnénk.

Illetve a barátom szülei sem jönnek ezzel,hogy ugyan mikor lesz már unoka.

Mi is tudatosan nem vállalunk.

Lehet most jó az anyagi háttér,mert ketten vannak,de egy gyerek azon kívül,hogy nagy felelősség jár, az anyagi szempont sem utolsó.

Ha elég nyitottnak érzed magad, hogy meg hallgasd a gyereked miértjét anélkül, hogy ítélkeznél, vag meg akarnád győzni akkor szerintem első körben nyugodtan beszélgess erről vele.

Ha nem akkor először keressetek fel, egy pszichológust, lehetőség szerint egy olyat akinek a repertoárjában szerepel a kognitív viselkedésterápia is, mivel így nem csak kibeszéltet, hanem segít a megfelelési kényszer megszűntetésében is.

A baráti társaságban kifogás keresést pedig azonnal el kellene felejteni, nektek sem és a gyerekednek sem jó.

Saját döntésem alapján vagyok gyermektelen, de előfordul, hogy nekem is meg kell "gyászolnom" a döntésemet, emlékeztetnem kell magam, hogy miért nem lehet gyerekem. Röviden a saját genetikámat nem tartom érdemesnek arra, hogy tovább adjam, másrészt a jelen eseményei és a várható jövő nem olyan, amibe én bele szeretnék olyat szülni, akit mindennél is jobban szeretek.

Én azt tudnám tanácsolni neked, hogy lásd át, hogy a gyermeked miért nem szeretne gyerek. Értsd meg az indokait. Szerintem ennek az a megoldása, ha te is belátod, hogy miért nem érdemes egy új embert a világra hozni. Átgondolni az egész életét, nem csak azt a rövidebb vagy hosszabb időt, amikor te és a férjed az életében lesztek.

Illetve keress hobbit, önkénteskedj, dolgozz valahol! Találj valamit, ami be tudja az unoka hiányt tölteni :)

Alapból azt mondom, hogy mindenki járjon pszichológushoz, ha úgy érzi. Viszont sajnos nekem rossz tapasztalataim vannak velük :( Nagyon nehéz jót találni, más problémával az első nagyon sokat rontott rajtam, a második nem rontott, de megoldás fele se haladtunk egy kicsit se. Egy ismerősömet pedig abban bátorított, hogy hagyja ott a magas beosztását, jó fizetését, ha nem érzi jónak a munkakörülményeit. Azóta nagyon megbánta, nagyon nehezen tudják kigazdálkodni a 2 kisgyerek felnevelését. A lényeg, hogy jól válasszatok pszichológust és időben gyertek el, ha mégsem nektek való. Plusz amiket tanácsol gondoljátok át alaposan, mérlegeljétek.

Anyumnak már pedzegettem, hogy miért nem érdemes szerintem erre a világra gyereket szülni, meghallgat, egyetért, de a vége általában az, hogy azért még nekem lehetne. Félek a jövőben, mennyire fog zaklatni ezzel az unokázással. Ő későn szült, az egyik barátnőjének már van unokája, állandóan kapja a videókat, megy a jajj de cuki, milyen okos. Most még ki tudok bújni az egyetemmel, de hogy a jövőben, amikor aktuális lenne, mennyire fogja erőltetni, nem tudom :/

Abba szinte biztos vagyok, hogy apám csesztetni fog. Kb. semeddig nem élt velünk, valódi szülőnek egyáltalán nem tekinthető. De beleszólni az életembe szeret, úgy hogy lényegében semmit nem tud rólam.

Mondjuk az valóban necces, ha kis közösségben kényszerül élni az ember, ahol a "hatalmon lévők" szája íze szerint diktálnak, és mindenki mást, aki ebbe nem fér bele, szívatnak és kiközösítenek. Mármint valóban szívatják, nem csak megszólják, mert a vélemény az valóban olyan dolog, hogy ki nem szarja le. De pl betörik az ablakot kővel, odaszórják a szemetet, megverik, nem szolgálják ki, stb, és ezt a rendőrség pl még hagyja is, mert a "sógor haverjait nem lehet leültetni". Sajnos ilyenek a mai napig vannak, és aki vállalható módon szeretné élni a mindennapjait, annak igenis kussolni és hazudni kell, különben pokollá teszik az életét. Ebből a szempontból megértem a kérdezőt, hogy inkább hazudik valamit.

De azt, hogy ekkora törést okoz nektek az unoka hiánya, azt valóban magatokban kell lerendezni. A közösségetekben meg mondjátok azt, hogy egészségügyi okokból nem lehet gyereke a fiatoknak, és épp elég baj ez neki is meg nektek is, jajjj de ver a sors - még sajnálni is fognak.

Azért meg lehet oldani ezeket a dolgokat úgy, hogy ne jöjjetek ki belőle teljesen rosszul. De az igaz, hogy tök mindegy milyen indokot mondtok, a rosszindulat és pletyka akkor is körbe fog járni, de ezzel meg nem tudtok mit csinálni. Amire van ráhatásotok, azt alakítsátok, amire nincs, azt pedig engedjétek el, mert csak mérgezi az életeteket.

Az is nagyon igaz, amit a felettem lévő írt a pszichológusokkal kapcsolatban. Nagyon nézzétek meg kinek tárulkoztok ki. Ha a városotokban lévőhöz mentek, próbáljátok kinyomozni, hogy mennyire megbízható, nehogy aztán tőle induljon el a pletyka és kerüljetek rosszabb helyzetbe. Inkább online videóbeszélgetéssel intézzétek egy teljesen független szakemberrel, akinek semmi kötődése a lakhelyetekhez.