Külön élő szülők! Ti sem szívesen engeditek a kiskorú gyereketeket a masik szülőhöz, ha annak már van új párkapcsolata?

Nálunk úgy volt, hogy amikor az exférjemnek komollyá vált a kapcsolata az új párjával, akkor áthívtak engem és bemutatott minket egymásnak. Beszélgettünk, kicsit megismertük egymást és mivel szimpatikus nekem a nő, és a gyerek is megkedvelte, így szívesen engedem oda.

Persze, nekem se esik jól, amikor azt mondja a gyerek, hogy ezt, vagy azt jobban főzi, vagy süti az a nő, mint én, de próbálom nem éreztetni a gyerekkel. Inkább megpróbálok annak örülni, hogy jól érezte magát és szívesen mesél az élményeiről.

Ha ilyen utálatos, áskálódó, megkeseredett anya leszel, akkor igen, szeretheti majd jobban azt a vidám, gondtalan, vele kedves nőcskét, mint téged, aki csak bűntudatot keltesz bennem, mert kedvel valakit, aki jól bánik veled.

Még most vegyél erőt magadon, és változtass, legyél normális anya. Tàvol tartani úgysem tudod tőle.

Te hülye vagy?

A gyereked nemsokára felnő, és teljesen másképp fog gondolkodni, mint amit te próbálsz belemagyarázni.

Te nem vagy normális. Visszajut a gyerektől, hogy mit mondtál és el fogják neki mondani, hogy az nem igaz. A gyerek meg nem hülye, nem a legjobb megalapozása a jó szülő-gyermek kapcsolatnak, ha a gyerek hazugságon kapja az anyját.

Kicsit gondolkodj el: neked milyen érzés lenne, ha bepasiztál volna és erre apuka fogta volna a gyereket és elviszi, mert nehogy már az anyja új párjával legyen.

Nem irigykedni és gonoszkodni kell, meg hazudni a gyereknek (ez a legnagyobb baj, hogy egyáltalán megfordult a fejedben). Jót kirándultak? Menj te is a gyerekkel kirándulni. Csinálj vele programot, ahol jól érzi magát. Ha ilyen besavanyodott, korlátozó "anya" maradsz, a gyerek az első adandó alkalommal le fog lépni. És akkor meg is fogod érdemelni.

De miért akarod a saját gyereked kitenni egy ekkora érzelmi stressznek a saját frusztrációd miatt?

Nem a gyereknél kéne elérni, hogy elgondolkozzon, hanem saját magadnál. És ezt nem bántásból írom!