Külön élő szülők! Ti sem szívesen engeditek a kiskorú gyereketeket a masik szülőhöz, ha annak már van új párkapcsolata?

Szeretnél ötleteket, hogy a apja meg a nője ellen fordítsd a gyerekedet? Nem szégyelled magad?

Így marta el a nagylányt, ahogy te, ármánykodással. Annyi esze neki is, hogy ennyire futja a féltékenység mögül.

34 vagyok

Szintén ahogy 33-asnál.

#21 vagyok, #26-ra reagálnék.

Akkor első kérdésem az lenne, miért nem akar velem lenni. Elmondanám neki, hogy szeretem, kedvét keresem, örömet akarok neki szerezni.

De ez nyilván nem azt jelenti, hogy mindent megengedek neki.

Az természetes, hogy akivel együtt él a gyerek, annak szabályokat kell felállítania és betartatnia. Ha heti egy nap későn fekszik le, vagy nem mos fogat evés után, az nem akkora gond, mintha a hét 6 napján történik ez meg. Tehát beszélnék neki arról is, hogy természetes, hogy énvelem több a konfliktusa emiatt. Ettől még én nem vagyok rosszabb szülője, még csak szigorúbb sem, hanem ez a helyzetből adódik.

Ugyanakkor őszintén megkérdezném, mitől jobb a másik szülővel lenni. Ha pl. azt mondja, hogy vele változatos programokat csinálnak, akkor tőlem telhetően igyekeznék a velem töltött szabadnapokon én is ilyeneket csinálni. Nyilván van olyan, amiben nem tudnék velük versenyezni, azt más jellegű örömökkel próbálnám helyettesíteni, ami ott nincs.

Egyedül abba a versenybe nem szállnék bele, ha anyagiakkal akarnák "megvenni" a gyerekemet. Akkor inkább azt mondanám el neki, hogy az igazi értékek az életben nem a márkás cuccok, hanem a szeretetben együtt töltött idő, a bizalomteljes emberi kapcsolat.

Adott esetben az embernek lehet rossz véleménye a volt párjáról (nyilván nem véletlen ment tönkre a házasság), de ezen nem szabad, hogy változtasson az, ha a másik újra párra talál. Sőt, ha az új szerelemtől a másik fél esetleg megszelídül, kiegyensúlyozottabb lesz, még emez a szülő is jól járhat vele.