Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Egyéb kérdések » Egyre szánalmasabb az életem,...

Egyre szánalmasabb az életem, a családommal se jövök ki jól, mit tegyek?

Figyelt kérdés

16 éves lány vagyok Pécsröl.

Igazából mondhatjátok, hogy fiatal vagyok és még sokminden van hátra, de a jelenlegi életem egy csöd úgyérzem...

A családomból csak anyukámmal beszélek. Hugommal nem mert túl gyerekes hozzám és nem értjük meg egymást, apámmal se beszélek soha mert alkoholista, bár már visszavett kicsit mert veseköve lett a sok alkoholtól, viszont anélkül is bunkó. Mamámmal, aki 91 éves néha egykét szót ha váltok, de valamiért nagyon zavar amiket mond, akármi is legyen az... nemértem miért :S

Régebben mindenkivel jóban voltam, most meg már 3-4 éve ez van és egész nap elvonulok a családtagjaimtól, mert nem szeretek ottlenni velük így...

A suliban nem tudtam beilleszkedni tavaly az osztályomba, ezért nagyon piszkáltak mindig és most magántanulóként itthon tanulok, szóval kimozdulni se nagyon szoktam. Mivel nem járok suliba ezért barátaim sincsenek... volt egy legjobb barátnöm, aki az egyetlen is volt mert elötte sose volt senkim, de ö csúnyán átvert és eldobott mint egy rongyot, ezért azóta nehezebben bízok meg másokban...

Fél napokat alszok mert nem tudok mit csinálni, a másik felét pedig azzal töltöm, hogy itt ülök a gépnél, egyszerüen nincs mivel elfoglalnom magam.

Úgy 3 hónapja egész jó kedvem volt folyamatosan, most pedig újra kezdek depressziós lenni és kezd mégrosszabb lenni a hangulatom és ezen az se segít, hogy itthon is olyan mintha idegenekkel lennék, anyukámat leszámítva...

Nagyon magányos vagyok, nincs kinek kibeszélnem a bajaim és egyedül vagyok.

Az elözö 3 hónapban több önbizalmam is volt, szépnek láttam magam végre, most pedig újra rondának és nem is szeretek tükörbe nézni már... :(

Van egy kis társaság ahova eljártam most egy ideig, de már elment ettöl is a kedvem, mert csak fiúismeröseim voltak ott és velük nem tudok komolyan beszélgetni... egy barátnöre lenne szükségem, mert így nem bírom.

A tanulás se nagyon megy így itthon egyedül, mert nehezen veszem rá magam és levagyok nagyon maradva... már szerintem nem is fognak sikerülni a vizsgáim mert így állok hozzá... :/

Pluszban ront a dolgokon, hogy szerintem kleptomániás is vagyok, nemtudom miért lettem az, régen sose voltam, csak most egy ideje kezdödött...


Igazából fogalmam sincs mit hogyan kéne csinálnom, lehet kikéne békülnöm a családommal is, de nemtudom hogyan tegyem, nemtudom hogyan szerezzek barátokat ha értelmesebb vagyok a korosztályomnál, ezért nem akarnak barátkozni velem... idösebbekkel jobban megértem magam, de az nem ugyanaz. Szinte már csak akkor érzem jól magam mikor a cicáimat simogatom vagy játszok velük, más örömteli dolog nem történik velem....


Remélem nem lett túl hosszú és összevissza amit leírtam.

Mit kéne tennem?


2010. nov. 22. 16:19
1 2 3 4 5
 41/41 anonim ***** válasza:
keress eletcelt magadnak-ha a csaladod ilyen probalj meg ,magad onnalosulni, sportolj, vagy szerezz baratokat tancolj vagy amihez kedved tartja probalj meg kiszakadni a hetkoznapjaidbol,es ertekelni tudd az elet kisdolgait is mert azokbol vannak a nagy dolgok.jah es te iranyitsd az eletedet ne masok
2010. dec. 5. 23:08
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 3 4 5

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!