Van itt olyan, akinek nincsenek igazi barátai? Miért alakult így?

Sajnos a barátság valóban relatív fogalom. Ki a barát? az aki ott van ha segíteni kell, oké....de mi az a határ ami még segítség és nem tolakodás?

Feltétel nélkül szeretni.....oké, de bármit is tesz el kell fogadni? Mert a barátság mindenkinek mást jelent.....

Nekem is van pár olyan barátnőm akik évek óta a legközelebb állnak hozzám, de velük is úgy vagyok hogy alapban imádom őket de néha olyan szinten meg tudnak bántani mint senki más. Ezért nem nevezném feltétel nélküli bartságnak. De szerintem ilyen nincs is, max valóban egy emberrel, de fontos hogy akkor annak az egynek is csak te legyél az igazi barát, különben elaprózódik a figyelem.

Haverja, jó barátja lehet több is az embernek, de az nem ugyanaz mint amikor egy életen át tartó igaz barátod van akivel egymsnak feltétlen bizalmuk van.

Na ilyen kevés van.

Húúúú én is csatlakozom a "csapathoz".

Nekem volt egy legeslegjobb barátnőm még ált.iskolában és az élet úgy hozta hogy összejöttem az unokatesójával(fiú)aztán tett-tettet követett és egy 7éves barátság ment tönkre az ő hibájából.

Aztán jött egy másik barátság, attól féltem de kialakult...hát..szintén egy 5éves barátság ment tönkre és az sem az én hibámból.

De nyitott vagyok és közvetlen

Szia! (Még mielőtt valaki belémkötne, képernyőolvasóprogrammal ellátott számítógéppel írok!), szóval nekem azért nncsennek barátaim, mert 5 évvel ezelőtt megvakultam! Akik voltak, azok elávolodtak, de nem igazán szomorít el, hiszen aki ilyen helyzetben otthagyja a másikat, az nem volt sosem igazi barát! Inkább az bánt, hogy nem igazán akarnak/mernek közeledni felém. Én nagyon szeretek pedig barátkozni, de elég félénk vagyok és általában nem merek kzdeményezni, viszont ha valaki megteszi az első lépést, onnantól jó barátság alakulhat ki, mert nekem fontosak a barátok!

EGy 19 éves lány

Utolsó lány :

jaj, olyan szomorú lettem, olvasva, hogy nem látsz. Mi történt Veled, Drága ?

Úgy érzem a szavaidból, hogy megbarátkoztál a dologgal. Remélem, a betegséged ellenére boldog és teljes életet tudsz élni. Ilyenkor gondolkozik el az ember, hogy milyen piti pronlémái vannak az életbn, amikor lát valakit, akinek ekkora terhet kell cipelnie.

Én úgy érzem, nem tudnék ezzel megbékélni, gyenge lennék hozzá.

Remélem, sok jóval kárpótol majd az élet, ha lehet egy iylen dolgot kárpótolni..

Hidd el, leszel Te még szerelmes, szerintem többször is és ez így van jól! Egyébként ha csak anyukád miatt volt a szakítsá, nem azért, mert Ti nem akartátok már, akkor biztos, hogy nem lenne érdemes felvenni vele a kapcsolatot ?

De hidd el, sok szép dolog vár még Rád az életben, nagyon fiatal vagy.

A családod is biztos mindig melletted fog állni, én arra jöttem rá eddigi 24 évem alatt, hogy a család az , akiben sose csalódhatunk, még ha barátságok el is múlnak.