Hogyan viselnétek ezt a helyzetet?

21 éves vagyok. A szüleim elváltak, édesanyámmal és a húgommal élek. Tavaly nyáron volt az eljegyzésünk a vőlegényemmel, szeptember óta együtt is lakunk (itt nálunk, de egyébként az ő szülei is ebben az utcában laknak). Jól megvagyunk, mi is fizetünk rendesen a rezsibe, bevásárolunk, anyát + tesómat állandóan hurcoljuk (nekik nincs jogsi) stb.

Nekem van munkám,de csak nyáron, most munkanélkülin vagyok, egyszerűen nincs semmi munkalehetőség. Emiatt volt már problémám, teljesen összeomlottam,hogy nem találok semmit, de már rájöttem,hogy csak még jobban gyötröm magam, mert nem tudok mit csinálni, ha nincs. A vőlegényem 29 éves, már nagyon szeretne gyereket, családot, azért is kérte meg a kezem. Most eldöntöttük,hogy nem várunk tovább, hogy jobb legyen a helyzet, több pénzünk legyen + mindenünk meglegyen, mert akkor életünk végéig várhatnánk :S Anya jóban van a párommal + tesóm is. Anya állandóan beleszól az életembe, hogy mit,hogy kellene csinálni, meg,hogy vele miért nem beszélem meg( egyébként tud mindenről) de úgy gondolom,hogy ezt a párommal kell megbeszélni, nem anyámmal,hogy gyereket akarunk. Mivel nem találok munkát, most már iskolába akar visszaküldeni. Hozzáteszem van érettségim + diplomám. Csak azért mert ő nagy összegű hitelt vett fel a váláskor,hogy kitudja fizetni apámat, és állandóan ezt hallom,hogy segíteni kell. Ezzel nincs is gond, mert minden egyes hónapban segítünk, adunk pénzt, nem is tenném meg,hogy magára hagyom, de azért nekem is lehet saját életem. vagy nem? azt tehetném amire én és a párom vágyunk. Minden vágyunk egy kisbaba. Önzőnk lennénk? Ti,hogy látjátok?

Bocsi,hogy hosszú lett :S