Anyám öngyilkos akar lenni?

Szerintem segíts anyukádnak, vidd el egy JÓ szakemberhez, amilyen gyorsan csak tudod!

Bocs az offért, de basszus az édesanyjáról van szó, aki beteg.

Sokan írják, hogy nem a kérdező dolga.

Ez nálam teljesen kiverte a biztosítékot.

Mi az, hogy nem az ő dolga?

Az anyukája, ő nevelte fel és most neki van szüksége segítségre.

Ha a ti édesanyátok lenne hasonló helyzetben, akkor is elintéznétek annyival, hogy "nem az én dolgom"?!

Milyen emberek vagytok ti, de most komolyan?!

Lehet, hogy nem fizikailag beteg, de a lélek betegségei is éppen olyan súlyosak és valószínűleg nem tehet sem az állapotáról, sem a fura viselkedéséről.

L/23

21:32-nek. Hogy milyen ember vagyok? Olyan, aki elég jól eligazodik az emberi kapcsolatokban és szívesen segít, ha tud. Sokan nem látják ezeknek a viszonyoknak a lényegét és azt hiszik az a jó, ha mindig a mellé állnak, aki a gyengébbnek tűnik. Sajnos te sem veszed észre, hogy amit a kérdező édesanyja csinál az színtiszta zsarolás, ami kőkemény önzésből fakad. Ebben az esetben az édesanya az agresszor, ha úgy tetszik.

A másik, amiben tévedsz, hogy vigye el szakemberhez. SENKIT nem lehet ELVINNI szakemberhez, amíg az illető nem akarja! Fizikailag persze lehet, de az eredmény kiábrándító lesz. A hölgynek el kell fogadnia először a helyzetet, különben csak pénzkidobás és újabb konfliktus forrása.

Továbbá azt is rosszul látod, hogy az édesanya élete kinek a dolga. Végső soron a sajátja! Igen, meg kell tenni mindent, amit lehet, de a szeretet nem egyenlő a birtoklással. Egy másik emberi lényről van szó! Megértés, együttérzés és emberség. Nem az a megoldás, hogy mások teljesen átlátszó játszmáiba belemegyünk, mert annak nem lesz jó vége. Az egész csak csapda. Vergődik és a nagy önzésben mást is magával ránt. Mindeközben a kérdezőnek van két (vagy majdnem két) pici gyereke, akikért felelős.

Azt kell mondjam, hogy a felháborodásod abból fakad, hogy te sem ismered ki magad ebben a játékban. Persze el lehet küldeni reflexből a sunyiba, csak szerintem hasznosabb, ha félretolod az ego-dat és inkább próbálod megérteni magad körül a világot.

21:57

Imádom az ilyen okoskodó embereket, aki azt hiszik magukról, hogy mindenkinél jobban értenek az élethez.

Baromira nem tudsz rólam semmit.

17 éves korom óta szorongásos depresszióm van, ezért én k*vára tudom milyen az, mikor valaki nem ura önmagának és az érzelmeinek.

Az a nagy baj a világgal, hogy sokan még most sem képesek felfogni, hogy a lelki betegségek mennyire drasztikusak tudnak lenni.

Legyintenek és azt mondják "szedd össze magad", "ne hisztizz", amivel persze nem hogy nem használnak semmit, de még ártanak is.

A kérdező édesanyjának súlyos mentális gondjai lehetnek, ha már odáig jutott, hogy véget akart vetni az életének.

Ilyenkor igenis ott KELL lenni mellette.

Gondolom mikor a kérdező gyerek volt, az anyukája ott volt mellette, ha beteg volt, vagy segítségre szorult.

Hát most rajta a sor.

Nekem ez a véleményem.

Ha az én anyukám lenne hasonló helyzetben, nem tudnék legyinteni, hogy "az ő dolga, nem az enyém".

Erről szól a család és a szeretet, tudod?

A te szüleid meg igazán büszkék lehetnek rád...

L/23

Köszönöm, de nincsenek gondjaim a szövegértéssel.

Pont te vagy az, aki nem érti (nem tudja), mi a legjobb teendő ilyenkor.

Igen, valóban van rengeteg helyzet, mikor az a legcélravezetőbb, ha hagyjuk, hogy egy "gyenge" ember a saját lábára álljon.

De ez pont nem az.

Nem győzöm hangsúlyozni, hogy egy mentálisan sérült emberről van szó.

márpedig egy mentálisan sérült ember számára nincs rosszabb annál, mintha magára hagyják.

és nem, nem fog magától talpra állni.

Ennyi.

L/23

Nincs gondod a szövegértéssel? Ez tuti? Csak mert ezt mind én írtam:

"Igen, meg kell tenni mindent, amit lehet..."

"Annyit tehetsz, hogy lelkileg támogatod mindkét szülődet, vagy azt akinek szüksége van rá, hogy mellette állsz (és persze nem a másik ellen). Próbáld megértetni édesanyáddal, hogy kezelésre van szüksége és segíts neki amiben tudsz."

"Segíts az édesanyádnak, beszélgess vele..."

"Meg kell értenie, hogy szakemberre van szüksége, te pedig próbáld meglátni benne az embert és segíteni neki. Ahelyett, hogy te is csak vádaskodsz, hogy nem szeret, nem érdekli az unoka...annak a viselkedésnek is van oka!"

"Ezt most hogy írjam, hogy ne azt értsd "legyen nyugodtan öngyilkos"? Felnőtt ember, akinek segítségre van szüksége. Amíg azonban ezt ő nem látja be, addig te mondhatsz bármit. Azt írtam, hogy vigyázz rá, amennyire tudsz, de neked senkit nem kell felügyelned."

Továbbá nem írtam olyat, hogy magára kellene hagyni, meg hogy egyedül oldja meg. Írtam azt is, hogy szakemberre lesz szüksége, de ha ő elutasítja a kezelést, nem lehet tenni ezen a téren semmit. Akarata ellen senkit nem lehet gyógyítani. Hát nem érthető, hogy én is úgy gondolom, hogy mentális problémái vannak a hölgynek? Hm? Csak jobb ellenkezni, mert csak.

Tudom, ennyi. Lezártad a vitát. :) Kis személyeskedős, lényegre nem odafigyelős és magának mindent kikérős...:)

Most idézgetsz az eddigi válaszaidból, oké, de én arra reagáltam, amit nekem címeztél.

Abból pedig nem ez jött le.

L/23

Jó, csak kb. az ötödik "ez nem a te dolgod" válasznál eldurrant az agyam.

L/23