Hányan vagytok itt, akik úgy gondolják, jobb lett volna vagy jobb lenne testvér nélkül felnőni? Őszintén.

Nekem van egy húgom, és el sem tudom nélküle képzelni az életemet. Jobban féltem őt, mint magamat. Ha ő nem lenne, az én gyerekkorom tuti nagyon magányos és idegbeteg lett volna, nem túl jó körülmények között nőttünk fel és a szüleink vagy dolgoztak, vagy veszekedtek, csak mi voltunk egymásnak.

Ismerek én is olyan testvérpárokat, akik idegenként élnek egymás mellett: számomra ez felfoghatatlan. Én úgy gondolom, ha valaki egyke, el sem tudja képzelni, mit adhat számára egy testvér, ezért elégedett a helyzetével..

Amúgy az, hogy valaki önző, beképzelt alak lesz-e, vagy mennyire szocializálódik, szerintem kevéssé múlik azon, van-e testvére, én teljesen vegyesen ismerek ilyen embereket.

26L

Én örülök, hogy van tesó, bár ha választhatnék nővér helyett báytját szerettem volna+egy kistesőt.De azért jó h. van nővérem,mert régen hordhattam a ruháit+viszonylag jóban vagyunk.Bár mióta van gyereke azóta nem engem kényeztet,de sebaj, ez érthető :-)

A páromnak csak féltestvérei vannak, de ahhoz képest, h. ők féltékenyek rá, mégis úgy gondolja h. jobb lett volna ha egyke marad,mert semmi előnyt nem lát és nincsenek is jóba.

26/l(nővérem 33)

Két testvérem van, mindkettővel szoros a viszonyom. Én a "pólus egyik végét" képviselem, mert számomra rengeteget jelentenek ők. Nagyon szoros a kapcsolatunk. Egy filmben hallottam "senki nem tudhat rólad annyit, mint egy testvér, aki egyidős veled". Én ezt nagyon igaznak érzem, különleges kapcsolat két emberé, aki együtt nőtt fel, semmivel nem összehasonlítható. Számomra elképzelhetetlen, hogy ne legyen testvére az egyéves kisfiamnak, sőt úgy érzem: bűnt követnék el vele szemben, ha nem adnám meg neki ezt.

Elég elfogultnak tűnhetek, de nem tehetek róla, tényleg nagyon szeretjük egymást a testvéreimmel.

32/N

Nekem ugyan van egy nővérem 4 év korkülönbséggel, de úgy érzem olyan, mintha nem lenne. Ő is megtagadott elvégre már 3x... csak nagyritkán viselkedik velem úgy, mint egy valódi nővér. Inkább egy öcsit szerettem volna ehelyett a hárpia helyett, (vagy akár már egyke) ővele talán jobban kijöttem volna, és talán fater sem olyan tuskó lett volna velem... sőt! Nekem tuti jobb lett volna. Nem rögzül belém ennyi gátlás, félősség, amennyi most bennem van. Nem lennék kényszerítve akaratom ellenére arra, hogy legyek én az eszesebb szamár, és próbáljam folyton kiengesztelni azért, hogy engedtem neki, hogy a lábát törölhesse belém, csak mert kénye-kedve úgy tartja, hogy besértődik rám vmi mondvacsinált ügy miatt.

Egykeként fater többet foglalkozott volna velem, így jobban érvényesülhettem volna a társadalomban, és most így rám (is) büszke lenne (talán). Többmindent megkaphattam volna, építőbb jellegűbb, boldogabb, és szeretettelibb lett volna a családunk. Igaz, folyton sóvárogtam volna már akkor is egy kisöcsi után nagy valószínűséggel... de sztem sokkal jobb lett volna saját részről.

29/F