Mit tegyek? Nagyon bonyolult helyzetben vagyok, válasszam a lányaimat vagy a szerelmemet? Mi lenne a helyes döntés?

Kedves Kérdező!

Nagyon nehéz helyzetben vagy, azonban az, hogy dilemmának fogod fel a választási helyzetedet, az azt jelenti, hogy bár szerelmes vagy (ami ugye szépen el tudja venni az ember eszét) mégis gondolsz a gyermekeidre is, mert fontosak számodra.

A boldogságról érdemes tudni néhány dolgot:

1. nem jog kérdése. Szerintem senkinek sincs alanyi joga a boldogsághoz, ki kell érdemelni, meg kell érte küzdenei.

2. más boldogtalansága árán nem lehetsz boldog. Ez nagyon nagy igazság. Ha jól olvastam ki a szavaidból, a kapcsolatod már a házasságod fennállása alatt elkezdődött. Itt érdemes elgondolkodni azon, hogy vajon miért nem léptél ki már azelőtt, hogy kapcsolatot kezdtél volna mással. Biztos vagy benne, hogy ez a kapcsolat nem pusztán mankó, aminek segítségével elhagytad a férjedet?

Hogy várhatod el a lányaidtól, hogy szeressék azt az embert, aki segített neked eltávolodni az apjuktól? Én sem tudnám szeretni. A másik része a dolgoknak az, hogy ők kirepülnek nemsokára, és neked utána is kell élned, azonban nem tudom, ha ezt az embert választod, akkor az nem rontja e meg a kapcsolatotokat helyrehozhatatlanul. Mert ennyit tényleg nem ér egy szerelem sem.

Azt hiszem, ha nem erről az emberről lenne szó, és nem lenne ilyen friss ez az egész...

Azért ne hasonlítsuk össze azt a helyzetet, amikor az új férfi nem engedi hogy oda menjenek a nő korábbi gyerekei, és azt az esetet, mint ami itt van, hogy a gyerekek hallani se akarnak az új pasasról.

Érthető hogy a lányaid féltékenyek. Van egy másik hapsi, akivel inkább törődnél, és látszik hogy oda vagy érte, és úgy érzik hogy elhagyod őket. Valahogy ezen kéne változtatni és tudatni velük hogy a kettő nem ugyanaz az érzés.

Egyébként az elég megkérdőjelezhető szöveg, hogy a gyerekek gyerekeid maradnak, a pasi meg leléphet, aztán jön másik. A gyerek sem biztos hogy megmarad. Rengetegen kimennek külföldre, és megnézném, hogy mennyire lesz melletted később bármelyik is. És most találtál valakit, akivel már egy éve együtt vagy, vagyis elég megbízhatónak tűnik a pasas. Az egyik szomszédunk, 70 valahány éves, meghalt otthon, a lánya Amerikában él már régóta, és nem neki tűnt fel hogy az anyja már nem él. rá kellett törni az ajtót hogy mi van vele. Na ennyit a gyerekekről... Pedig jó viszony volt köztük régen.

A válaszok elejét olvastam el, de az éppen elég volt ahhoz, hogy a gyomrom felforduljon.

Egyre többször találkozok olyannal, hogy tizenévesek fel mernek háborodni, ha a negyvenes édesanyjuk szerelmes, szexuális életet él, párja van, stb. stb. (és tiszta helyzetben, tehát nem félrelép, hanem rendesen elvált) Miért, mi legyen, önfeláldozó szentfazék?! (De aztán egyik 16 éves lány hangosabb, mint a másik, hogy "nem akarok olyan lenni, mint az anyám" - szóval elvárják, hogy az anyjuk ilyen legyen, ne szórakozzon, ne mozduljon ki, ne ismerkedjen,ne legyen szerelmes, ne éljen - és aztán jó lesz ellenségképnek?!) Ez mondjuk a "felnőttek" hibája is, hogy ha túl prűdnek tettetik magukat, azért ekkora sokk a gyerekeiknek, hogy jé, ők csak nem szülők, hanem ők is társra, szerelemre vágyó EMBEREK.... És nem csak értük élnek, hanem magukért is.

Mit ne mondjak, Anyukám elvált, egyedül nevelt, láttam, hogy magányos, rosszkedvű, mindig a bőrömből majd' kiugrottam (tizenévesen is!), ha elkezdett valakivel ismerkedni. (Nem túl sűrűn fordult elő) És igen, egy alkalommal elköltözni is hajlandó voltam,nem volt ellen kifogásom, még örültem is, hogy kertes házban fogunk lakni.

Nem lehet egy gyerek ilyen önző, hogy elvárja,hogy az anyja áldozza fel magát érte,egy 16 és 18 éves gyerek ezt pláne megérthetné. Gondolom, nekik is van barátjuk - csak nekik lehet, az anyjuknak nem?!

"Azt mondják, nem akarják, hogy új családom legyen,"

Hát sajnos ezt nem ők döntik el.

Azt igen, hogy ha az apjukkal akarnak maradni a régi házban.

Azt a hibát semmiképp ne kövesd el, hogy a boldog kapcsolatodból kilépsz. Te se tiltod el a lányaidat a barátjuktól. Magyarázd el nekik, hogy Te is boldog akarsz lenni. Ha most nem is, ha felnőnek, hátha megértik...

11:02, hülyeségeket beszélsz. Jóhogy a gyerekek nem akarják otthagyni csak úgy az eddigi életüket az anyjuk hülyesége miatt. Vegyük csak sorba:

1.)Az anya és az apa elválik.

2.)Az anyának lesz egy pasija, akivel a hétvégéket tölti (lehet, hogy pont a gyerekeknek is szükségük lenne az anyjukra azon a hétvégén)

3.)Az anya elvárja, hogy a gyerekei odaköltözzenek a pasihoz.

4.)Az anya nem olyan döntést próbál hozni, ami neki és a gyerekeknek is jó lehet, már rögtön végletekben gondolkodik, felmerül benne a kérdés, hogy a PASIJÁT válassza-e inkább.

5.)Az anya képes lenne magára hagyni a még kiskorú 16 éves gyerekét is, mikor tudjuk nagyon jól, hogy kamaszkorban szükség van a normális szülői törődésre, mert ez kihathat a személyiségfejlődésre.

6.)Ha már ott élne a pasinál, gyereket is akarna (42 évesen!!), ezáltal alapítana egy új családot és tenne az előzőre.

Összegezve nem elég fontosak a gyerekei, ezért inkább lelép és új életet kezd. Ilyen anyának nem kellett volna szülnie. Szegény lányait sajnálom, ilyen anyjuk van.

15:43 +1

Elég sok igazság van a válaszodban.

Nem azzal van a gond,hogy te új párt szeretnél magad mellé.

2 hónapja váltatok el,még egy házban laktok te meg már rögtön költözködnél (2 honap alatt meg sem lehet ismerni egy embert,nemhogy hozzáköltözni) ,gyereket akarsz tőle..nem csodálom,hogy a lányaidnak ez baromi rosszul esik és eszük ágában sincs veled menni egy IDEGEN férfihoz akit talán még be sem mutattál nekik,de már rögtön egy fedél alá szeretnétek költözkodni..Ráadásul most felelőtlenül sürgetve a dolgokat (gondolom márcsak a korod miatt is) szülsz mégegy gyereket. Tényleg inkább tiniéányos a viselkedésed,mintsem egy családos anyáé..

Elhiszem,hogy te nagyon boldog vagy az új életedben de lehetnél te is kicsit tekintettel másokra ,akik történetesen a saját gyerekeid... kicsit gyors tempóban akarod fenekestül felfrogatni az életüket. Ennyi változás egyszerre,új csalűd,új ház új gyerek,új pasi.. ez még egy felnőttet is megviselne,nemhogy egy 16 éves érzékeny kamaszlányt.

Felháborító ez a hozzáállás, hogy minek a gyerek 42 évesen… Miért ne szülhetne, ha szeretne?! Ezt mindenkinek magának van joga eldönteni… Ráadásul akkor mi van azokkal a gyerekekkel, akiket ilyen korban szült az édesanyjuk?! Akkor ezzel gyakorlatilag megkérdőjelezitek az ő létjogosultságukat is…

A másik: szerintem rosszul van megfogalmazva a kérdés… Itt nem választásról van szó… Ha az lenne a kérdésed lényege, hogy megszakítsd-e a kapcsolatot a lányaiddal - természetesen nem, hiszen aki ilyet tesz, arra nincsenek szavak… De a te esetedben nem erről van szó! Te szabad döntési lehetőséget adtál nekik… Mehetnek veled, vagy bármikor látogathatnak, vagy bármikor számíthatnak rád… Ez sem nem elhagyás, sem nem cserben hagyás… Önzőek, és megpróbálnak téged érzelmileg zsarolni… Egyébként pedig egy anya-lánya kapcsolat nem attól felhőtlen, nem attól jó és bizalmas, hogy egy fedél alatt élnek…

Maximum akkor meggondolandó, hogy mit tegyél, ha az új párod adott valami okot arra,hogy ne kedveljék… Adott? Mert ha igen, akkor egyértelmű, hogy nem ő lesz az igazi… De amennyiben feltétel nélkül elfogadja az előző kapcsolatodból a gyermekeket, úgy nincs min gondolkoznod… Olyan pasit egyébként is ritkán találni…

Szóval ha csak a lányaid megpróbálnak zsarolással magukhoz láncolni téged, akkor azzal ne törődj… Ha majd enyhül a dac és a harag, amit most éreznek, úgyis minden rendben lesz…. Egyébként meg a sok elítélő válaszoló tipikus esetei annak, akik inkább kínlódnak egy rossz házasságban, minthogy mernének tenni a boldogságukért (tisztelet a kivételnek). Rég nem azokat az időket éljük, amikor a családot bármilyen kínlódás és boldogtalanság árán össze kellene tartani. Persze, jó indok, hogy a gyerek miatt meg stb… De ez csak kifogás, és gyávaság! Az én szüleim is elváltak, és hálás vagyok érte, amiért nem kellett úgy felnőnöm, hogy boldogtalanok… Azt a gyerekek is érzik… Most mindegyikük boldog… És ez a fontos… És egy „jó” gyerek azt hiszem ezt mindennél többre értékeli, hogy a szüleik boldogok…Főleg úgy, ha ők maguk nincsenek megkárosítva, csak annyiról van szó, hogy külön fedél alatt élnek a szülők… Ezen felül pedig mindenről ők dönthetnek…