Tényleg ennyire gáz a helyzet?

Összetett lenne a probléma, de csak 1 elemét írom le:

Anyámék szerint rosszabb vagyok mint egy öregasszony, mert állandóan recepteken nézek, azon jár az eszem hogy mit süthetnék/főzhetnék, és sok időt töltök a konyhában.. Ez kb azóta van így hogy nyáron tönkrement a motorom, és nem tudtam nagyon mit kezdeni magammal, de amikor csak felhozom ezt nekik indokként, leh*lyéznek, meg elkezdik mondani hogy mások is megvannak motor nélkül(érdekes, amíg megvolt nem volt baj hogy motorozok..). Ez tény, de nekem a motor volt a mindenem, én nem mások vagyok, én én vagyok, nekem (csak) az okozott örömet. Szerintük beteg vagyok agyilag (finoman mondva :D).

Itt most a konyhás dolog a lényeg, tényleg ennyire "szánalmas" hogy 17 évesen ott érzem jól magam, akkor ha alkothatok?

Nyugodtan vágjátok a fejemhez, mert ha tényleg bennem van a baj kell valami ami változásra sarkall :)

Ja és jöhetnek tippek hogy mi mással foglaljam le magam (azon kívül h haverokkal eljárni ide-oda, ugyanis nincs túl sok barátom, és bejárósság miatt igen ritkán vagyunk egyszerre szabadok)