25-35 közötti szingli nők/hölgyek! Írnátok az érzéseitekről, történeteitekről, ha szinte az összes barátotok, testvéreitek, barátnőitek házas, gyereke van, csak ti "lógtok ki a sorból"?

Bocsi, én még csak 24 vagyok, de remélem nem baj, ha én is írok. Nekem még sose mondogatta senki, hogy mikor megyek már férjhez, vagy ilyesmi. Talán azért, mert 20 évesen majdnem férjhez mentem valakihez, akiről mindenki tudta jól, hogy szörnyen nem való hozzám, aki szemernyit sem tisztelt, aki a hatalma megkérdőjelezésének vett minden apró ellenvetést; csak én egyedül nem láttam ezeket benne - egy darabig.

Magányosnak nem érzem magam egyáltalán, hiszen igen nagy társaságom van és két igazán nagyon nagyon jó barátnőm, akiknek bármit elmondhatok. Persze nem azt mondom, tényleg jó lenne párt is találni, de nem vagyok rágörcsölve a témára, csak valahogy úgy adódik mindig, hogy nem is igazán találkozom korban hozzám illő férfiakkal, az egész környezetemben minden férfi/srác fiatalabb nálam és/vagy van barátnője.

Engem nem izélget ezzel senki, elég ha belegondolok, hogy 29 vagyok, épp egy szakítás után, de fülig szerelmesen, aminek a kiheverése (HA egyáltalán kiheverem) évekbe fog telni.... Ja és emellé nem is nagyon hiszem, hogy jön más, akit ennyire tudnék szeretni, kevesebbel pedig (csak hogy legyen valaki) nem érem be.

Szép kilátások.

26 vagyok. Nincs komoly kapcsolatom. Sőt, olyan igazán komoly nem is volt, inkább csak próbálkozások, de nem túl hosszúak. Nincs túl sok barátnőm, pár közeli van, nekik mind van kapcsolatuk. A legjobb barátnőm is hasonló cipőben járt sokáig, mint én, aztán pár hónapja neki is lett egy komoly kapcsolata. Örültem a boldogságának, de nagyon nehéz volt feldolgozni, hogy megváltozott a viszonyunk, nem vagyok már olyan fontos az életében, mint régen. Tudom, hogy ez természetes, de akkor is nagyon rossz volt. Nyilván könnyebben viseltem volna, ha nekem is lett volna akkor valakim, de így szingliként (bevallom) kicsit irigykedtem is rá. :(

Aztán van még egy barátnőm, aki tavaly férjhez ment, mondjuk ő távolabbi barátnő, messze is lakik és ritkán találkoztunk. Hát vele a férjhez menetele óta nem találkoztunk, félek, hogy ennek a barátságnak vége lesz belátható időn belül. Sajnos ezzel a lánnyal úgy alakult, hogy nagyon más irányba ment az életünk, gyakorlatilag teljesen ellentétes irányba. Ő férjhez ment, lediplomázott, de nem tud elhelyezkedni (nyelvvizsga hiánya miatt nem kaptam meg a diplomát), én pedig szakmailag elég sikeresnek vagyok mondható tulajdonképpen, de a magánéletem nem valami rózsás.

Annyira még nem érzem öregnek magam, hogy ezen keseregjek, de rosszabb pillanataimban azért elő szokott fordulni ez.

Tulajdonképpen az bánt igazán, hogy soha nem is volt komoly kapcsolatom (csak gagyik), és félek, hogy hiányzik belőlem az a képesség, ami ennek kialakításához kell.

26/N