25-35 közötti szingli nők/hölgyek! Írnátok az érzéseitekről, történeteitekről, ha szinte az összes barátotok, testvéreitek, barátnőitek házas, gyereke van, csak ti "lógtok ki a sorból"?

Nekem van egy elég erős baráti köröm! 4 lány alkotja. Anno azt hittük,hogy én leszek a legutolsó, aki párt talál, férjhez ment. Ehhez képest én mentem először férjhez!:)

A többi lányból kettőnek nincs párja (nem szeretem ezt a szingli kifejezést)! Az egyik 30 éves. Már évek óta pánikol, hogy egyedül fog maradni, soha nem lesz férje, stb. Folyamatosan randizni akart, idiótábbnál idiótább pasikkal. Kérdeztem, hogy miért a kor határozza ezt meg ennyire. Most mondhatná valaki,hogy könnyen beszélek, de én évekig egyedül voltam, amikor nekik már komoly kapcsolatuk volt, szóval azért nagyjából tudom miről beszélek. Hamarabb jönne valaki, ha elfogadná a helyzetet, és nem görcsösen akarna találni! Aztán rájött a Drágám, hogy tulajdonképpen neki most nem is annyira rossz egyedül, csak a társadalmi elvárások, sulykolások miatt érezte úgy,hogy elkésik!

Most, hogy már nem akar "házas" lenni minden áron, teljesen kivirult. Jól érzi magát a bőrében. Tudja, hogy még 35 évesen is vállalhat gyereket, max. nem kettő lesz, hanem egy! Szerintem most már nagyon jól fogja fel! Sokkal kiegyensúlyozottabb most 30 évesként, mint 3 évvel ezelőtt!:))

.

.

.

.

.

.

.

ha egy csajnak ilyen korban nincs pasija a következő okokra vezethető vissza :

- vagy irreálisan magasak az elvárásai a pasikkal szemben

- vagy túl rondának képzeli magát és azt gondolja hogy úgy sem találna pasit, én már láttam olyan csajt akihez bottal nem nyúltam volna hozzá és még neki is udvaroltak százával...

- vagy rosz helyen keresgél ... millió társkereső oldal van ... ingyenes amit ajánlani tudok : [link]

- vagy olyan kibirhatatlan személyiség hogy egy csávónak sem kell, ezen persze lehet javítani, emberek közé kell menni, pl Budapesten vannak külön az idősebb korosztály számára is szórakozóhelyek. sőt fizetős személyiségtréningek konferenciák, randiguru szolgálatok, minden van csak pénzed legyen és bátorságod belevágni

- vagy szexuális problémái vannak, személyiség zavar, fiatal kori zaklatás, vagy bármilyen büncselekmény áldozata és nem tudja feldolgozni a dolgokat, így a kapcsolatai is problémásak

Szakirodalmak vannak minden irányban ... nem nőklapja meg maxima magazin... az csak egy szenny ... nem azt írják ami a nőknek jó hanem amitől legmagasabb a példányszám , magyarul a szennyet ... továbbá káros a szappanoperák nézése, a valóságshowk szintén ... celebek, ri'bancok, Ku'rvák, Melegpornószinészek, stricik, megcsalások, pocskondriázás ...

a tévét dobjátok ki az utszára hogy elvigyék a cigányok, az újságelőfizetést le lehet mondani, ... az internetnek is vannak káros hatásai de itt legalább a közönség az irányító ... vannak személyiségfejlesztéssel foglalkozó fórumok, chat-oldalak ... tesség szocializálódni ... ne megfigyelők legyetek hanem cselekvők, ti vagytok a főhősök az életetekben nem pedig mellékszereplők egy tömegmanipulációs gépezetben ...

.

.

.

.

.

. // by Nilzen 25/F

Engem az unokatestvérem (nő) szekált de folyton. Hosszú ideje nem volt akkor senkim (voltak futó kapcsolatok de arról otthon minek számoljak ugye be). Vettem egy kutyát, mert meghalt az első kutyusom és úgy voltam vele kutya űrt kutya tölt be, mellesleg igazam lett. Szóval vettem egy kiskutyát. Ezek után (tekintve, hogy élőlényként bánok a kutyával nem munkaeszközként, házőrzőként) mindig megkaptam egyre keményebben, hogy ó nekem már gyerek se kell, mert van a kutya (nem bánok a kutyával emberként és baromira megsértett ezzel). Utána folyton folyvást ezzel poénkodott, neki akkor már volt egy lánya, nekem meg ugye se pasi se gyerek csak egy kutya. Akkor fogta be de nagyon a száját, mikor összejöttem a férjemmel, aki fél évre rá eljegyzett, majd még fél évre rá el is vett. Az ő pasija meg kerek perec megmondta anno neki hogy ÉN TÉGED SOHA nem veszlek el. Nos én felség vagyok (szerinte lekőröztem) tehát most nagyokat hallgat, és folyton azt mondja milyen szép is volt a ruhám az egész ceremónia, stb.

Akik azzal szekálnak, hogy miért vagy egyedül, miért nincs gyereked, férjed, akármid igazából azzal érzik magukat többnek, hogy a te jelenlegi hiányosságaidon lovagolnak. Persze van igaz barát és kedves rokon aki komolyan aggódik és várja, hogy végre boldog legyél, de aki folyton poénkodik és szekál, az csak magát akarja jobb színben feltüntetni.

Elkezdtem olvasgatni a válaszokat és gondolkoztam, hogy írjak vagy ne írjak, mert én se illek bele a kategóriába. Aztán láttam, hogy írtad, hogy 19 éves vagy. Én is annyi vagyok, és hasonló helyzetben vagyok mint te. Nekem 1 évvel ezelőtt a szalagavató volt az a pont, amikor úgymond rámszakadt a valóság. Akkor jöttem rá, hogy basszus én egyetlen vendéget sem hozok magammal, a többiek az osztályból 4-5 ember kivételével hozzák a párjukat. Nekem eddig nem volt még pasim, sokáig nyomasztott ez az egész. Nem lemaradva érzem magam a többiektől, csak magányos vagyok. Aztán jöttek a problémák más területeken, és rájöttem nem szabad nagyon előre tervezgetni. Nekem nyilván azért nem jött még a szerelem, mert nem volt itt az ideje, talán csak azt hittem, hogy kész vagyok egy kapcsolatra, de valójában néha még most is azt érzem, hogy nem biztos hogy kész vagyok rá. Bonyolult ezt elmagyarázni, de nekem van egy elképzelésem a szerelemről és jelenlegi körülményeim közt nem tudnám úgy megélni, úgy csinálni a dolgokat egy esetleges kapcsolat esetén, ahogy én szeretném. A "félmunkának" pedig nem vagyok híve, ha csinálok valamit, akkor azt teljes gőzzel csinálom és beleadok mindent, legyen az munka, tanulás vagy akár szerelem. Most hiába is kezdenék el mondjuk társkeresőn párt keresni, úgyse tudnám úgy csinálni ahogy én szeretném. Ezért inkább várok, várok, amíg olyanok nem lesznek a körülmények, hogy tehessem szabadon amit akarok és úgy ahogy én akarom. Tudom kicsit ködösen fogalmaztam, nem akartam konkrétumot írni, lényeg hogy jelenleg rajtam kívül álló okok miatt akadályoztatva vagyok, így inkább várok. A szerelem úgyis jön ha jönnie kell, ha most jönne a nagy Ő úgyse térnék ki előle, de nem keresem direktbe.

19/L

33 éves nő vagyok. 18 éves korom óta folyamatosan van pasim, persze nem végig ugyanaz. Mostani párommal 2 éve vagyok együtt. a 10 éves osztálytalálkozón már vagy gyerekről készült fotóalbummal, vagy pocakkal jöttek a lányok. Én még férjnél sem vagyok. Nekem jó így, de iszonyatos nyomás van rajtam. Már a főnököm is azzal nyaggat, hogy menjek szülni. Azt hiszem az idén esedékes oszt. találkozóra inkább el se megyek... Szingli ugyan nem vagyok, de nem is felelek meg a társadalmi elvárásoknak.

Utálom ezt az egészet... Soha ilyen nyomás nem volt rajtam...

19 évesen vagy. Ne gondolkozz ilyen baromságokon, csak éld az életed, és figyelj magadra! A 30 év felett szülő nők nem követendő példa. De bármelyik nap beléphet az életedbe az igazi nagy szerelem.

Irigyellek, nagyon. :)

Én 25 leszek nemsokára, és egyedülálló vagyok. Igaz viszont, hogy én szülőként vagyok egyedülálló. Szóval elvileg már lehetnék férjnél is, de hát az egy rosszul sikerült kapcsolat volt, ez van.

Még csak azt sem mondhatnám, hogy a "szingliségem" közvetlen oka az, hogy gyerekem van, mert ez így nem igaz. Mióta a fiam megvan, azóta is volt már udvarlóm, csak - szerencsére - még időben kiderült, hogy nem illünk össze.

Részemről inkább ott van a probléma, hogy egyszerűen nem találkozom korban hozzám illő férfiakkal. Egyetemista vagyok, ott 90%-ban lányokkal találkozom, illetve nálam fiatalabb srácokkal. Néha eljárok szórakozni, igaz, nem valami gyakran, de ott meg egyszerűen azt tapasztalom, hogy a korosztályom már nem is jár szórakozni (nem értem a dolgot, amikor tini voltam, főként pont ez a korosztály volt ott mindenfelé), aki meg igen, az már mind komoly kapcsolatban él, vagy már házas is. Kicsit kezdem úgy érezni, hogy erről én már egész egyszerűen lecsúsztam, ilyen idős korban már nem lehet párt találni, mert már mindenkinek van. Még ha valami kisebb faluban élnék, megérteném, hogy ott még így szokás, de egy megyeszékhelyen ez elég furcsa. Vagy talán az lenne a baj, hogy arra még nem sikerült rájönnöm, hogy a korombeli és nálam valamivel idősebb egyedülálló férfiak hol töltik a szabadidejüket?

én csak 21 vagyok, de szeretnék már párt találni. 3 éve szakított velem az 1. nagy szerelmem fél év után, és csak mostanában jutottam rajta túl. minden barátnőmnek van barátja, pár éves kapcsolata, bár már haldoklófélben vannak.

én már utálok magányos lenni. sok pasi próbálkozik mert elég sok helyre járok és szinte minden nap megismerek új 1 új embert (tánc, túrázás, suli, bulik, kollégiumban lakok stb.) de valahogy mindegyikről kiedrül egy olyan dolog, ami miatt vállalhatatlan a kapcsolat. :(

és már kezdek belefáradni ebbe.

25 éves vagyok,a volt osztálytársaim nagy része vagy feleség és/vagy anya,vagy párkapcsolatban él.Legjobb barátnőm velem egy idős,de elvált és van egy pici lánya.Nekem a leghosszabb kapcsolatom is fél éves volt,viszonylag hamar kiderült elég sok csalódás után,hogy a társas kapcsolatokat az összes nyűgükkel nem nekem találták ki.Itthon élek a családommal,és ez az állapot nekem tökéletesen megfelel,ők mindazt a szeretetet megadják,amire szükségem van.Szerencsére nem nyaggatnak azzal,hogy mikor keresek magamnak barátot,hanem elfogadják a döntésemet.Tavaly nyáron lett volna az osztálytalálkozóm,épp ez miatt nem mentem el,mert biztos kaptam volna az ívet olyan emberektől,akiknek már egy jó ideje semmi közük az életemhez,és nincs joguk engem kipletykálni.Munkahelyemen is osztották volna nekem az észt,hogy így vénlány maradok,de röviden és tömören leállítottam őket,azóta nem szólnak semmit.Baráti társaságom a fentebb említett okok miatt nincs,munka mellett egyébként sem nagyon lenne rájuk időm.Sajnos legjobb barátnőm is nagyon messze költözött az akkori férjével a városunkból.

Én nem élem meg negatívan,nekem kényelmesebb így élnem.Az meg,hogy ki mit szól ehhez,engem hidegen hagy.