25-35 közötti szingli nők/hölgyek! Írnátok az érzéseitekről, történeteitekről, ha szinte az összes barátotok, testvéreitek, barátnőitek házas, gyereke van, csak ti "lógtok ki a sorból"?

27/N vagyok, egyedülálló. Hosszabb távú kapcsolatom nem is nagyon volt, inkább rövidebbek. Sokáig zavart ez, jó ideje már nem. Azért megkönnyíti a dolgom, hogy környezetemben sokan járnak hasonló cipőben. Barátnőim közül csak egy van férjnél és terveznek gyereket, a többieknél ez nagyon nem aktuális még. (Mármint a házasság sem.)

A szüleim szoktak mostanában beszólogatni, hogy na, van-e már valami "fiú". Elég zavaró, alig győzöm leállítani őket. Ha nekem ez így jó, akkor ők miért sürgetnek?

Kortól függetlenül írom: ha bárki is majd beszól, hogy ezt vagy azt rosszul csinálom, egész egyszerűen figyelmen kívül hagyom. Majd csinálom úgy, ahogy én jónak látom. Ha elkúrom, hát elkúrtam, legfeljebb tanulok belőle.

Ennyi.