Hogyan kezeljem ezt a helyzetet?

Hú, én tuti dobbantanék anyámtól, ha ennyire nem képes tiszteletben tartani a választásomat. Az oké, hogy nem a legszimpatikusabb számára, de lehet, hogy ő lesz a férjed, akkor mit csinál? Kitagad? Nem megy el az esküvőre, mert "őt nem érdekli semmi ami vele kapcsolatos"?

Én biztos megszakítanám vele a kapcsolatot, hogy érezze, mit kap, ha nem áll ki mellettem.

"Bírom" az ilyen anyákat! Komolyan nem értem őket!

Amúgy necces helyzet, mert én sem biztos, hogy elmondanám az anyósjelöltnek. De hogy mit tegyél?

Apukádon keresztül sem tudod megpuhítani anyukádat?

Mennyi van még hátra a suliból? Én, megmondom őszintén, pattannék tőlük, amit lehet. Az a baj, hogy anyád csak még jobban megfogja keseríteni a helyzeted... mellesleg az övét is. Sajnálom, hogy ilyen szűklátó körü és nem látja ezt be.

Amúgy meg ha a párod ambíciózus simán kereshet majd jól. Az enyim sem volt milliomos, amikor megismerkedtünk, sőt volt idő, amikor én hoztam haza a több pénzt, de most már simán dolgoznom sem kéne olyan jól keres.

De én boldog voltam mellette akkor is, amikor anyagi gondjaink is voltak. Anyud elég para, ha nem látja, hgoy a boldogság nem az anyagiakon múlik. A szeretet a pénznél sokkal többet ér.

Szia!

Jóban vagy a barátod anyjával? Szoktatok beszélgetni? (Esetleg némely párbeszéd során utaltál már anyukáddal való viszonyod buktatóira, még ha csak ironikusan, anekdota-jelleggel is?)

Ha igen, én a helyedben elmondanám neki, mi a helyzet.

Leültethtnéd egy kávéra, és szomorúan elmesélhetnéd neki, hogy anyukáddal milyen a kapcsolatod, hogy vannak bizonyos negatív tulajdonságai, ami persze mindenkinek, de nála ezek különösen kellemetlen helyzeteket szülnek.. Hogy eddig az összes barátoddal valami baja volt, így a jelenlegivel – az ő kisfiával – is, amiről persze senki sem tehet, csak anyukád ilyen sajátságosan áll a dolgokhoz, és te erről nem tehetsz, de már nagyun kellemetlenül érzed magad emiatt, és ezért muszáj volt már erről beszélni, mert tudod, hogy találkozni szeretnének a szüleiddel, de ők ezt máshogy gondolják, és nem tudsz ez ellen mit tenni. És neked ez mennyire szörnyű, de sajnos ez van, és jó lenne már külön élni, de nem lehet. Stb. Szóval szerintem ha vagytok olyan viszonyban, és normális, jófej, akkor megértené. Még jól is esne neki a nyíltságod.

Persze te érzed, nekem nem túl nagy a rálátásom a szitura, de gondold meg.

Vagy ha valamiért nem, esetleg a barátod nem tudna egy hasonló beszélgetést lefolytatni az anyjával? Mégiscsak a saját fia, és nyilván nem úgy adná elő, hogy "a csajom anyja egy f@szarc", hanem el tudná úgy mesélni a dolgot, hogy nyilvánvaló legyen, hogy te semmiről nem tehetsz.

Amúgy meg ha ezt te is minél erősebben tudatosítod magadban, annál könnyebben tudnád ezt kezelni. Hogy te kb annyira tehetsz anyud viselkedéséről, mint a japán cunamiról.