Ma hirtelen minden előzmény nélkül rosszul lettem, halálfélelmem volt, pánikba estem. Veled történt már ilyesmi? Mi volt az első reakciód, és mennyiben volt ez ugyanaz, mint korábban gondoltad volna?

Én összetrombitáltam a családomat, már amennyire tőlem telt, mert ájulás határán voltam a légszomjtól. Életemben nem éreztem még ilyen rosszul magam, pedig keresztülmentem már 1-2 dolgon.. Világvégén élek, féltem, hogyha mentőt kell hívni, nem érkezik segítség időben. Lepergett előttem egy csomó gondolat a családomról, testvéremről, barátaimról, életemről.. mindez miközben az ágyamon fetrengve levegőért kapkodtam.

Még leírni is szégyellem, milyen bagatell dolog okozta a rosszullétem: emésztési probléma, a gyomrom "bedugult" - pedig még csak nem is ettem sokat - és túl azon, hogy iszonyatosan hasogatott, csak felületesen tudtam lélegezni, azt is görcsösen, az oxigénhiánytól meg az ájulás határán voltam..

Aztán kb. fél óra után végre sikerült "könnyíteni" magamon, miközben a családom folyamatosan körülöttem rohangált, nagyon rájuk hoztam a frászt szerintem.

Ez a dolog számomra arra volt jó, hogy átértékeljem az életemet. Egy ilyen végtelenül buta dolog miatt.. Ezen kívül ráébredtem, hogy tényleg, bármi baj megtörténhet akármelyik percben, mikor az ember egyáltalán nem számít rá. Esti cseverészés közben, krumplipucolás közben, mosogatás közben. És az ember el sem akarja hinni, hogy vele történik..

Azt hiszem, holnaptól egy kicsit másképpen fogok élni. Egy kicsit jobban fogok örülni mindennek, és türelmesebb leszek a szeretteimmel. Hálás vagyok, amiért ilyen életem van, mint amilyen - pedig eddig olyan szerencsétlennek éreztem magam.

Igazából csak le szerettem volna írni a gondolataimat, mert nincs kivel megosztanom őket.. nem akarom túldrámázni a mai estét:) Voltatok már olyan helyzetben, mikor egy "apróság" miatt hirtelen változáson estetek át? Vagy mikor szükség esetén nem úgy reagáltatok valamire, mint korábban hittétek volna?