Melyek voltak a legsértőbb megjegyzések, amelyeket családtagoktól/ismerősöktől kaptatok?

Eléggé visszahúzódó gyerek voltam már az óvódában is és én is halkan beszéltem,emiatt sokan piszkáltak. Mostmár normális hanggal beszélek és a múltkor elmentem egyik ismerősömmel egy helyre és ott volt az egyik gyerek a volt sulimból és elkezdett cseszegetni amiatt hogy milyen halkan beszélek nem hallja..meg a többiektől kérdezgette hogy ők hallják e hogy mit mondok a többiek meg értetlenül néztek rá,hogy miért csinál jelenetet.

Persze régebben a többiek és a tanárok piszkálódásai meg beszólásai is rosszul estek,de már elfelejtettem a nagyrészüket.

Volt még egy olyan hogy németórán el kellett olvasni egy szöveget de a tanár az osztály másik felébe állt és mindenki ordítozott és a tanár elkezdett velem kiabálni hogy mikor tanulok már meg beszélni,meg hogy nem érti a szüleim mért nem voltak képesek megtanítani beszélni stb.

(Pedig olvastam a szöveget csak miközbe a többieket fegyelmezte jó hogy nem hallotta mit mondok)

A családtagjaim bántásai közül az esett a legrosszabbul hogy a keresztanyámnak nem lehet gyereke és amikor meglátogattak minket mindig nekem szólogatott be hogy milyen dagadt vagyok és le kéne már fogynom mert nyáron már úszógumira se lesz szükségem. Ezt soha sem felejtem el,könnyes lett a szemem de elöttük nem mertem sírni,kimentem az udvarra,elbújtam a garázsban én ott sírtam. Ekkor úgy 12 éves lehettem és soha sem voltam kövér,teljesen normális testalkatom van most is 163 cm vagyok és 51 kg,szóval mindig arányos testem volt.

Miután elmentek anyum próbált vígasztalni hogy csak azért akar engem bántani a keresztanyám mert neki nem lehet gyereke,akkor persze a keresztanyámnak hittem,de mostmár rájöttem hogy anyumnak volt igaza.

Sok megjegyzést kaptam már, különösebben fel sem veszem. Semmirekellő, szemétláda, kis görcs, nem fogod vinni semmire az életben stb. stb.

Pedig BME-re járok, ha van munka, dolgozom, nem érzem magamat annyira szarnak, mint ahányszor néha megkapom.

"Pont ezzel a köcsöggel kellett felcsináltatnod magad?" Köpni nyelni nem tudtam. Egyébként igen, a férjemtől vártam gyereket 28 évesen. Nem tudom mire számított.

Apám mondta vala.

Fősulin -koliban- az évvégi vizsgáknál valami vírust elég rendesen összeszedtem (nem volt áram a koliban a hétvégén és erről elfelejtetek szólni a "kedves portások", persze egy csomó kaja a hűtőben +30C-ban megromlott), : 5 napon keresztül alig tudtam leszállni a wc-ről ( erőteljes hasmenésem volt) közben vizsgáztam (na jó nem a klotyón) majd az utolsó nap ugye ki kellett költözni a koliból. Erre felhívom anyám, hogy nyugodtan jöjjön be cuccolni a koliba (kint a parkolóban álltak), mert én nagyon sz@rul vagyok: hulla sápadt, semmi energiám. Erre mikor meglát: "Mivan, terhes vagy?" (persze iszonyatosan gúnyosan és a folyosóról üvöltve, mindenki rámnézett és anyámra, majd anyámon szánalmasan végignéztek -na ez tettszett a legjobban)...

Ja meg nem is a beszólogatások fájnak igazán, hanem a gesztusok: pl a koli kiköltözésről jutott eszembe az egyik: ugye egy csomó szülő ilyenkor segít a lányának fiának, erre az enyémeim: megállnak kocsival a legtávolabbi parkolóba ( nehogy ne kelljen kevesebbet cipelnem) majd mindkettő kiszáll, és karba tett kézzel végignézik míg lejövök az 5.-ről és gyalogolok egy kilométert, majd beteszem a kocsiba a dobozokat, holott simán bejöhettek volna a koliba / albérletbe.

Vagy amikor utolsó éves voltam és haza mentem hétvégén: apám már ki sem méltóztatott jönni értem, és mikor hazaértem látom hogy a gép előtt ül és játszik. Kiborító, mikor az ember 6 órát utazik, lucsokban, büdösben, kajaszagban legalább 4x átszáll,vár mindenütt 1/2 órákat és a saját apja ki sem akar menni érte az állomásra, miközben elvárják, hogy minden héten hazamenjek... szánalom...

Vagy amikor kijött elém, akkor sem jött volna le a peronra, hanem a kocsiban várt...iszonyatosan sz@rul esett, miközben a peronon egy csomó szülő izgatottan köszöntötte a csemetéit, majd beszálltam a kocsiba " egy helót kaptam" majd tök kussba végig kellett ülnöm a hazafelé utat, mert soha nem kérdezte meg hogy "milyen heted volt", hogy sikerültek a vizsgák, mert őt ez zavarja a vezetésben. (otthon sem kérdezett soha semmit)

A poén az az volt amikor végeztem a fősulin, és a diploma osztó után otthon szóba került a sulim, majd megkérdeztem anyámat, hogy tudja-e mi a főiskola neve? (mindig nagyon furcsán fogalmazott, mikor a fősulimat emlegette, neki csak egy fősuli) erre csak hebeget habogott... apám sem tudta...nem hogy a szakirányt és a szakot sem, de még a fősuli nevét sem!

Aztán egy másik alkalomkor kiderült, hogy a születésnapomat sem tudja napra pontosan sem anyám sem apám... (pedig egyiknek sem rossz a memóriája)...

Kellenek még példák? :)