Rosszul csinálom talán? Nem vagyok feleségnek való?

Igen ugy kell elfogadni amilyen,de egyszeruen keptelenseg az hogy mindig minden teetszik amit csinal.

Addig mig jarsz valakivel nem jelent ez probelamt,de vannak olyan dolgok amikre csak akkor jon ra az ember amikor mar egyutt el.Bizony van amin kell valtoztani,ezert nehez az elso ev az osszekoltozesnel.nalunk is sokmindenben valtozott a parom,nem idomitottam,nem neveltem csak megkertem arra hogy mondjuk ezt vagy azt ne ugy csinalja.Uayanigy megmondta o is nekem.Attol meg nem lettunk mas emberek de alkalmazodni kell a masikhoz ha jol akar egymas mellet elni az ember.

Nem!!

Egyszerűen a párválasztásnál fel kell mérni, hogy a kiválasztott ember tényleg megfelel-e az én igényeimnek. Ha a csendesebb típust szeretem, nem jövök össze nagyhangúval, stb.

Ha már lasszóval kell megfogni és utána kényszerítő módszerekkel megtartani valakit, régen rossz...

Tény, hogy valamennyire mindenki csiszolódik. A férjemen és magamon is észrevettem, hogy kicsit idomultunk egymáshoz, akaratlanul is. Ezzel nincs baj, de ha már idomítani kell valakit, akkor egy kutya jobb választás.

Mitöbb: egyszer felmerült a férjemben, hogy ő lehet, hogy nem élte ki magát, jajj mi legyen... Mondtam, hogy nekem mindegy, székre kötözni úgyse tudom, menjen, ha annyira akar. Két nappal később: "Gondolkoztam, és így, hogy szabad, már nem is vágyom rá, eltűnt a motiváció... Tulajdonképpen nem is másra vágytam, csak a lehetőségre, hogy megtehetNÉM".

Szerintem ha balhézok és erőltetem a saját akaratomat, csak az ellenállást növeltem volna benne. Így pedig megoldódott a probléma, mert nem a tényleges csajozás vonzotta, hanem a lehetőség, a feltételes mód. Csak amíg ez a helyzet nem merült fel, még saját maga előtt se tudta pontosan megfogalmazni, hogy mi is az igénye.

ezt olyan nő mondja aki nem lesz alárendeltje a férjének.

Én is ezt mondom,egyenranguság nincs,egy picit hajlik ugyis valamelyik fél felé...

te az a feleség leszel,aki viszi egyedül a háztartást,neveli a gyereket,és tűri hogy a férj félrelép...

Hát valahol a kettő között van az igazság. Sok pasinak igenis kell egy kis útmutatás, sokuk el van tévelyedve már ami a párkapcsolatot/házasságot/apaságot illeti.

Az én férjem is az a tipikus gatyában nézem a tv-t, körülöttem üres pizzásdoboz és sportújság típus volt. Lassan felnyitottam a szemét, hogy azért az nem úgy van, hogy ő pihenget, eszeget és olvasgat munka után én meg még munkaidő után ugrok neki vasalni/főzni/mosni/a másnapi ruháját kirakni stb. Azért azt ne! Én is ugyanannyit dolgozok és gürizek mint ő, igenis KÖZÖSen kell vállalnunk az otthoni teendőket is. Jó, nem azt mondom,hogy ő főzzön 3 fogásos ebédet, én mindent szívesen megcsinálok, de azért segítsen, vigye le a szemetet, dobja be a szennyes, ágyazzon be, koszos zsepijét ne én dobjam a kukába, üres wcpapír guriga ne a földön landoljon stb.

Az én férjem pl. nagyon sokat változott, mert változtattam rajta. Most tudja és belátja, hogy a szingli élet azért az más mint egy család. Ma már mindenben segít, ha hazajön is egyből átveszi a gyereket tőlem,hogy én tudja egy picit lazítani vagy vacsorát főzni. Szóval ma már közösen csinálunk mindent és ez így a helyes szerintem. De ehhez igenis "nevelgetni" kellett a drágámat, mert magától ugyan nem jött volna rá ezekre:)

Nem, éppen te gondolkozol jól.

Hasonlóan gondolom én is. Semmiben se befolyásolom a férjem. Felnőtt ember, tud egyedül is döntéseket hozni. Pl a pénzügyeket teljesen rábíztam.

És persze vannak olyanok is, amiket közösen hozzunk meg. Pl nyaralás. Ott sem erőltettem.

Minden pénteken jár focizni a haverokkal. Semmiért se kérném, hogy mondja le. Neki is kell ennyi kikapcsolódás, és nekem is.