Őszintén, komolyan! SOHA nem gondolsz másra úgy vagy nem kívánod meg, fantáziálsz valaki másról a feleséged/férjed/stb mellett?

Aki azt mondja hogy nem, az hazudik.

A házasságtól se frigid, se vak nem lesz az ember (lánya).

A kölcsönös vonzalom fogalma se szűnik meg létezni.

Ez különbözteti meg a homo sapienst a többi emberszabásútól, hogy nem az ösztönei uralják, és képes gondolkodni. :D

Nem azért marad hűséges valaki, mert őt soha "nem kísértik meg", hanem mert nemet mond ezekre.

Aki meg hűtlen, az se takarózhat azzal előttem, hogy nem tehet róla, mert ott van az kolléga/ismerős/stb, aki...

Egy flört a hentessel, hogy a szebb húst adja, még belefér. ;)

Nekem a fantáziálás kimerül abban, hogy megjegyzem magamban "jól néz ki" vagy "Szép szeme van". De semmi olyat nem gondolok, hogy "de megd*gatnám magam vele". Nem is szoktam másról fantáziálni. A flört megint egy más kérdés, normális esetben sosem szoktam flörtölni, viszont pl. moziban szépen mosolygok a jegykiadó fiúra, hogy adja ki a diákjegyet úgy, hogy a párom (aki akkor nincs ott velem) nem is diák. És általában sikerül :D 4 éve vagyok a párommal, nem érdekel más szexuális téren.

19/L

De :-D

Brad Pitt jöhet :-D

10 éve vagyok házas.

Szerintem az emberek 98%-a szokott fantáziálni, én is. Bár én ritkán szoktam konkrét személlyel. Ha hasonló álmom van, néha szokott lenni, akkor egy számomra ismeretlen, gyanítom, hogy nem is létező férfi jelenik meg előttem, aki teljes mértékben az ideálom külsőleg, belsőleg. Ja és én is neki. Ezért gyanítom, hogy nem létezik, mivel nem hiszem, hogy van olyan ember, aki valaki másnak 100%-ban, minden nagy és apró pici dologban megfelel, akinek nincs a másik számára zavaró heppje vagy szokása :) Aki ezt mondja, az vagy nem ismeri még, vagy vak, vagy hazudik. Szerintem. A való életben ritkán találkozom olyan felkavaró személyiséggel, hogy utána róla fantáziáljak. Férjem is szokott fantáziálni, azt is tudom, kikkel, vagy milyen nőkkel, de normálisnak tartjuk ezt. Gonoszkodó piszkálódáson és álféltékenységi jeleneteken túl nem vesszük komolyan, egyikünk sem.

Az viszont valószínűleg megingatna mindkettőnket, ha szembejönne velünk álmaink férfija/nője, akiről azt hittük, nem is létezik... mindenesetre kívánom, hogy ne így legyen, mert akkor bárhogy döntünk, életünk végéig marni fog a kétség... én mindenesetre 100%-ban megbízom a páromban, tudom, hogy nem csalna meg, egyelőre. Észrevenném a jeleket, ha már hajlandó lenne rá. Én sem tudnám megcsalni őt, egyelőre. Sosem mondom, hogy soha, mert ki tudja, mit hoz a jövő...