Megéreztétek, hogy megtaláltátok a "NAGY ŐT"?

Meg, egyértelműen, első pillanatra.

Amikor először megláttam, csak egy üvegajtón keresztül láttam a lábát. Egész végig azt a lábat bámultam, és alig vártam, hogy lássam ki tartozik hozzá (soha nem volt még ilyen se azelőtt se azóta, nem vagyok lábfetisiszta, vagy ilyesmi). Amikor megláttam az egész embert, utána már egyáltalán nem tudtam másra gondolni egyáltalán, csak őrá, és alig vártam, hogy újra találkozzak vele.

Ő is hasonlóról számolt be. Hónapokkal később fel tudta sorolni, hogy milyen ruha volt rajtam, hogy volt a hajam, cipőm, stb. (aznap fénykép készült rólam, és tényleg minden stimmelt, amit elmondott).

Ez volt 10 éve. 8 éve nem láttam, de még mindig nem tudok lelkiekben elszakadni tőle.

30/l

igen. én rögtön tudtam. és a férjem is. és 6 év után se gondoljuk másképp.

ez olyan érzés h ránézel a másikra és tudod h ő az. egyszerűen minden porcikádban ott a bizonyosság. e mellett a megnyugvás is. nincs kétely sem.

Meg, egyértelműen, első pillanatra.

Amikor először megláttam, csak egy üvegajtón keresztül láttam a lábát. Egész végig azt a lábat bámultam, és alig vártam, hogy lássam ki tartozik hozzá (soha nem volt még ilyen se azelőtt se azóta, nem vagyok lábfetisiszta, vagy ilyesmi). Amikor megláttam az egész embert, utána már egyáltalán nem tudtam másra gondolni egyáltalán, csak őrá, és alig vártam, hogy újra találkozzak vele.

Ő is hasonlóról számolt be. Hónapokkal később fel tudta sorolni, hogy milyen ruha volt rajtam, hogy volt a hajam, cipőm, stb. (aznap fénykép készült rólam, és tényleg minden stimmelt, amit elmondott).

Ez volt 10 éve. 8 éve nem láttam, de még mindig nem tudok lelkiekben elszakadni tőle.

30/l

Kérlek megmondanád hogy hogy hívták őt??? olyan ismerős ez a történet...elég csak a keresztnevét

én kb a harmadik kapcsolatomban vagyok azzal a tudatban, hogy ő a nagy ő!

de az eddigiekről kiderült, hogy nekik viszont én nem az voltam...

Én kb. 3-szor voltam nagyon szerelmes. Tulajdonképp mindről azt hittem, hogy ő a nagy Ő. De azt, hogy mellette hazaértem, soha többé nem kell keresgélnem, azt a mostani párom mellet éreztem az első igazi randinkon. Csak ültünk egymás mellett a Duna parton, beszélgettünk és valami nagy nagy békességet és boldogságot éreztem.

De neki nem én vagyok a nagy Ő. Erre csak 3 év után jöttem rá. Lelkileg, intelligenciában nagyon egymásra találtunk, de ami a külsőt illeti, véleményem szerint ő sokkal szebbre vágyna, csak mivel nincs saját lakása és csak 170 cm magas, nem mer igazán szép nőkkel ismerkedni.

Mostanában 2 dologból is rájöttem, hogy számára jelentéktelen a külsőm: fogalma se volt róla, hogy kék szemem van. Ez egy esti beszélgetés során véletlenül derült ki. Másrészt akárhova megyünk, alig csinál rólam fényképet, mindig csak a tájat fotózza.

Egy szerelmes ember, aki számára a párja a legszebb, az szereti lefényképezni. De ő engem nem.

Márpedig én azt gondolom, csakis azok a kapcsolatok lesznek boldogok, ahol mindketten megtalálják a másikban testileg és lelkileg is azt akire mindig is vágytak. Ha csak egyik része is hiányzik, nem lesznek boldogok igazán soha.

Ismerősi körömben van egy fiú, aki nagyon helyes, de hívő és ezért eddig nem talált párt. Nem volt szerelmes. Nagyon sok nő, lány nyüzsgött körülötte, volt olyan helyzetben nem egyszer, hogy sorra egy csomó nőt lefektethetett volna, de hívő lévén ellenállt és nagyon megszenvedte. Most megismert egy lányt, aki olyan szép, mint egy királylány, és szintén hívő. Nem egy gyülekezetbe járnak, de egymásra találtak. Mindketten tökéletesnek látják a másikat. Nem is tudom, láttam-e valaha ilyen szép párt, mint ők.

Na, nekik szerintem sikerülni fog. A fiú gyönyörűnek látja a lányt, szebbnek bárki másnál, a lány számára is tökéletes a fiú és mivel hívők, sokkal biztosabb alapjuk van arra, hogy sikerüljön mint másnak. Ugyanis meg van az a lelki tartásuk, ami ma a szép nőknek és szép férfiaknak nincs meg. Nem tudunk nemet mondani a kísértésre, ez az igazság. És emiatt átrettegjük a kapcsolatainkat. Sosem tudhatjuk biztosan, párunk hogyan viselkedik más nőkkel/férfiakkal a hátunk mögött. A nők visszaélnek a szexuális és anyagi szabadságukkal és ahelyett hogy ezt arra fordítanák, hogy független emberként egy férfi se tehessen velük azt amit akar, belemásznak más nők családi életébe. És ezzel önmagunk ellen fordítottuk saját kivívott szabadságunkat. Régen csak a férfiaknak voltunk kiszolgáltatva, most már a saját nemünk lett a saját ellenségünk. És ezért soha nem is leszünk boldogok.

Én nem vagyok hívő, bár az voltam sokáig, de én nem tudnék olyan férfit szeretni, aki egy nőtársamat velem akarja megcsalni. Undorodom az ilyen férfiaktól, magamat pedig többre tartom annál, hogy szerető legyek.

Egyébként néhány napja jártam a Városligetben és láttam egy nagyon szép fiatal párt csónakázni, nagyon szerelmesek voltak én pedig nagyon magányos. Néhány nap múlva a párommal is kimentem oda, de illúzió volt azt képzelnem, hogy egy csónakázástól olyanok leszünk mint ők. Csinált 2 béna képet rólam illemből, aztán csak a környéket fotózta. Én vagy 20-t csináltam róla mire észbekaptam. Végig, egész idő alatt azt reméltem, vagyok olyan szép, hogy le akar majd még fotózni. De ugyanaz történt, mint eddig bármikor. Az együtt töltött 3,5 év alatt jó ha 10 képet csinált rólam. A csónakból úgy szálltam ki, hogy majdnem bőgtem. Soha többet nem akartam vele csónakázni. De néhány nap múlva visszamentünk, mert rokonok jöttek hozzánk. Egyik kutyusomat is vittem és beültettük őt is a csónakba. Életem leggyönyörűbb élményei közt ott van ez a csónakázás.

A kutya ült mellettem, védelmezőn. Átöleltem azt a kis plüssmacit, szőke buksija a karomon volt. Soha életében nem járt a fővárosban és soha életében nem csónakázott, de most úgy ült ott velem, mint aki világ életében ezt csinálta.

Olyan boldogok voltunk mi ketten: Bojtos és én, együtt egy csónakban, amilyen a párommal hiába szerettem volna lenni. Én benne találtam meg a nagy Ő-t. Úgy hívom Őt: szerelemem:) 7,5 éve vagyunk együtt és igen, mindig is éreztem, hogy nekem Ő a nagy Ő:)))))

Utolsó, nagyon szomorú amit írtál:(:(:( Sok boldogságot azért Bojtossal :P :/

Én sem találtam meg elsőre Őt. Eleinte még eszembe sem jutott volna, hogy összejöjjek vele, aztán nézzenek csak oda, van egy gyönyörű kisfiunk :) és egyszerűen Ő nekem a tökéletes társ. Mármint a párom, a fiunk meg szerelmünk gyümölcse :)