Anyámmal veszekedtünk, és azt mondta: ki dob a házból. Én erre azt feleltem, hogy a vonat elé ugrok, és, hogy ő lesz érte a felelős. Gonosz vagyok?

Éjjel megszólalt a szomszéd riasztója, és hajnali négytől ott üvöltött fél óráig (a szomszéddal?/magában?--> nem derült ki)! Aztán lenyugodott. De reggel megint elkezdte, én meg mondtam, hogy ezt nem hallgatom tovább (nagyon durva szavakat használt, és Istent káromolta, hol ott nagy hívőnek tartja magát). Becsuktam az ajtót, erre rám förmedt, hogy nem kell őt elviselnem. Azzal fenyegetett, hogy dolgoznom kell, és kidob a házból. Én meg mondtam neki, hogy akkor a vonat elé ugrom, és éljen együtt ezzel a bűntudattal élete végéig... Erre azt felelte, hogy belehalna a gyászba, de hogy őt már az sem érdekli... Tök zizi volt... Ne hogy már ő döntse el, mit kell végighallgatnom és mit nem...

Apai ágon sváb vagyok, ő meg nem tom...

Jah és pár éve volt már egy öngyilkossági kísérletem, szóval tudja, hogy mire vagyok képes... Télleg nagyon szemét vagyok. Amúgy azt mondtam neki, hogy nem gondoltam komolyan, szóval biztos lenyugodott, és egy darabig az lesz, amit én akarok

Szeretem a magyar-szakot és nem cserélném le. Nem a pénzért csinálom, ez nyilvánvaló. Állítólag ehhez van tehetségem, és a tanárok is kedvelnek. Egy mesteri diplomával pedig lehetsz tanár, meg ilyenek...