Tényleg ennyi fiatal gyűlöli a családját? Megütnék az édesanyjukat? Számomra döbbenetes. Vagy ma már ez a természetes?

Ez most a másik véglet, úgy is lehet mondani, fordult a kocka. Ennek teljesen az ellentéte volt valamikor, és most van az, hogy elkezd a másik véglet dominálni. Mielőtt egyensúlyba kerülnénk, meg fogjuk tapasztalni a másik végletet is. Hasonló ez ahhoz, amikor a francia forradalom idején az egyházzal szembeforduló városi tömeg egy kéjhölgyet emelt piedesztálra, éppen azért, mert az volt az ellentéte annak, amit az egyház tanított. A konfliktust és a feszültséget pedig az egyensúly hiánya idézte elő, ebben a helyzetben jellemtő a végletek közötti ingadozás.

Ez egy nagy vita szerintem. A szülő mennyiben felelős a gyereke viselkedéséért, és mennyiben az iskola? Szerintem annyira felelős az iskola, amennyire a szülő azt megendedi. A gyerek úgy fogja fel a világot, ahogy arra a szülei megtanítják. Ennélfogva az iskolát is úgy fogja fel, ahogy a szülők elfogadtatják gyerekükkel az iskolát. Viszont ha a gyerek nem érzi biztonságban a szüleivel magát, akkor az iskolát elutasítja, mert ott mégjobban veszélyben érzi magát. Minden a gyerek érzelmeiről szól szerintem, amit ő érez, azt csinálja. Amilyen érzelmeket a szülei táplálnak felé, olyan érzelmekkel él a gyerek. Amíg ő maga nem okos ahoz hogy maga irányítsa az érzelmeit, addíg a szülőnek alá van vetve. Ez persze nem öntudatos, de az agresszió egyik forrása lehet, és az okát nem tudják sem a szülők, sem a gyerek. Ez a bizonytalanság a gyerek önbizalmát is rombolja, és zátkózott gyerek válhat belőle. Van egy jó könyv ilyen típusú lelki problémákra, a címe Mérgező szülők, írta Susan Forward. A nagy könyvesboltokban kapható 2500Ft-ért.

Egy másik ok pedig az, hogy jellemzője a társadalmunknak az anyagi értelemben vett függés és egymásra utaltság. Ez is feszültséget gerjeszt. Teljesen kiegyensúlyozott csak olyan közösség lehet, ahol nem létezik anyagi függőség, ahol elméletben minden egyed képes anyagilag önállóan élni, kortól, nemtől, mindentől függetlenül.

Én 12 éves vagyok és nem gyűlölöm a családomat,sőt!Van egy számomra gyönyörű Anyukám és egy bátyám.(Elváltak a szüleim mikor fél éves voltam.)Összetartó család vagyunk és én mindent megbeszélek az Anyukámmal,minden jegyemet tudta,(ezt azért írtam mert a mostani gyerekek jegyeinek 3/4 részét a szülő nem tudja),a sulis dolgoktól egészen a "pasis ügyekig" mindent megbeszélek vele,tesóm már inkább nem Anyukámnak mondja el hanem nekem,tudom róla hogy mikor ki tetszik neki,mikor milyen napja volt.Ha kap pénz valahonnan akkor rögtön nekem vagy Anyukámnak vesz valamit,de leginkább nekem szokott.pedig 16 éves,és ilyen korba a tinik már úgy vannak vele hogy nem érdekel a családom,nem foglalkozok semmivel.Anyukámat nem ütöttem még sosem meg,de nem is nagyon szoktunk veszekedni ha néha-néha veszekszünk akkor is annyival le van tudva hogy "jól van akkor most megsüketülök" és bemegyek a szobámba.5 perc után kijövök onnan és minden folytatódik onnan ahol abbahagytuk.Nem szoktam csúnyán beszélni és nem tudom hogy hogy lehet az,hogy valaki szidja a szüleit aki felnevelte és élteti őket,hiszen enni,inni ad neki és ruhát ad rá.Tesómnak általában egész napos programja van egy bizonyos helyen,de az is hasznos hely..hiszen onnan csak jót tanulhat.És én mindig segítek Anyukámnak és mindig megyek vele a boltba,fodrászhoz,bárhová is megy.Nagyon szeretem!

A 15 éves lány hozzászólására reagálnék.. Nekem is elváltak a szüleim. Többször is sajnos és nekem is vannak fél testvéreim, sőt az apukám el is tűnt gyerekkoromban 10 évre most mégis még vele is jóba vagyok. Soha nem bántanáma szüleimet vagy a testvéreimet, szeretem és tisztelem őket, mert ők is ember, ők is hibáznak, nekik sem csupa csoda az élet. Nem szabad rájuk haragudni, főleg nem azért ha most kicsit a kisebb testvérekre koncentrálnak, sajnos ők még nem tudnak magukra vigyázni, nem úgy mint te. Sgeíts nekik inkább és meglátod milyen jó dolog a család.. Akár külön vannak akár együtt.

Korábbi válaszokra reagálva, ezek a problémák tipikusan a hierarchiát pártoló közösségekben/családokban fordulnak elő. Tekintélyt egy az egyben elvető ismerősök általában sokkal kiegyensúlyozottabban élnek együtt. Tapasztalat.