Nem szeretnék együtt aludni a párommal, ha megvan a menstruációm. Hogy mondjam el neki? Betegnek tartana?

Nem olvastam végig az összes kommentet.

De egyrészt szerintem nem lenne szabad hülyének néznie. Ha úgy érzed, hogy az emberi méltóságodat sérti az esetleges baleset, akkor ezt meg kell értenie.

Másfelől viszont nekem nem tűnik egészen érett felfogásnak a tied. Egyfelől úgy látom, mintha szégyellnéd az egészet, holott az égvilágon semmi szégyellnivaló nincs benne. Másfelől meg egy párkapcsolatnak nem egy éjszaka átázott menzeszes bugyi lesz a legnagyobb próbája, hidd el! Mi lenne, ha valamelyikőtök megbetegedne, megsérülne stb. vagy akár csak jópár év múlva beindul a szülés, az se szokott szép látvány lenni, de akkor már ne is legyen mellette a párja, hogy megkímélje a látványtól?

Szóval neked meg ahhoz kell hozzászoknod gondolatban, hogy az összeköltözéssel testi-lelki-anyagi közösséget is vállaltok, és ebbe beletartozik az is, hogy te menstruálsz, meg az is, hogy mindketten pisiltek-kakiltok-böfögtök és pukiztok néha... (Most az a gyk-s kérdés ugrott be, ahol az asszonyka nem mert nagydologra menni, ha otthon volt a férje, mert szégyellte...)

Harmadrészt pedig vegyél pásztortáska teát, és kezdd el már a menstruáció előtti napokban inni, napi 2-szer, 3-szor két decis bögrékkel, aztán ha megjött, folytasd a vérzés alatt, nekem napokkal lerövidítette a dolgot, és kb. negyedére csökkentette a mennyiséget... Nekem is olyan volt, mint neked.