Amikor a gyerek szorgalmas, segít a szüleinek a házimunkában, a szülő mégis csak ócsárolja a gyereket, hogy "te egész nap nem csinálsz semmit! ", olyankor mi a helyes?

A szülő értetlen, hiába minden, nem lehet vele értelmesen megbeszélni. A gyerek felsorolja, mit tett aznap, erre csak lehurrogás jár, hogy az semmi, holott valójában több idő és energia, mint amit a szülő csinál úgyszintén a háztartásban. Tegyük fel, hogy mondjuk az anya nem is dolgozik vagy csak részidőben. Sok helyen látom ezt. Pl nálunk is így van, ez a helyzet, amit leírtam. Fél nap itthon robotolok, igazából a főzésen kívül szinte mindent megcsinálok, holott anyám egész nap itthonvan. Mégis állandóan azt kapom a fejemhez vágva, hogy egy lusta dög vagyok és egész nap nem csinálok semmit. Mi ilyenkor a teendő, mit lehet tenni? Folytassam a folyamatos segítést és munkát, holott semmi hála és értékelés nem jár érte, vagy ha annyira tud dumálni, hogy dög vagyok és üvöltözik velem, hogy semmit nem csinálok, miközben pont ő az, aki nem sokmindent csinál, akkor az a helyes, ha hagyom a francba, maradjon koszban és csináljon mindent ő maga, mondván akkor megtudja, mennyi mindent csináltam? Hozzátenném még, hogy a majdnem felnőtt húgom egy kézmozdítást sem tesz egész nap, én ennek ellenére is ő anyuci szeme fénye. Hogy reagálnátok erre?