Az ember arra dolgozik, hogy ki tudja fizetni az albérletet/számlákat/hitelt stb. Ez szörnyű, nem?

Én nem panaszkodom.

Mindig jut arra, amire kell, sosem nyomorgunk. Nem járunk flancos éttermekbe, főzök magunkra, nem veszek márkás ruhákat, nem járunk bulizni minden pénteken, de boldog házasságban élünk, és amikor ki tudunk kapcsolódni, akkor egymásra koncentrálunk.

Párom taxis, én pénztáros vagyok, 1 hónap múlva pedig szülési szabadságon (egyik sem sikerszakma).

Gyűjteni kell.

Havi 40 ezret szerzek, munkahelyi gyak. és árvasági, sokat fizetek otthon, mert apám alkesz, mégis félre tudok tenni mindig egy keveset.

Sok kevés pénz = sok pénz idővel (legyen akár 500 ft is havonta)

21/L

Tipikus magyar mentalitás...

Sírjunk, ríjunk.

Albérletben élünk a párommal, akit alig látok, annyit dolgozik, GYES-en vagyok a kislányunkkal, emellett egyetemre járok, de nem panaszkodom, mert amire szükségünk van, azt megteremtjük magunknak, van mit ennünk, van hol laknunk.

Van egy gyönyörű lányom, és egy csodálatos férjem.

És boldog vagyok!

Kedves utolsó!

Egy darabig én is azt mondtam,de aztán....

Lehet te letudsz mondani a moziról,ruhákról,könyvekről.Te döntöttél így,de a gyermeked?

Én szeretném,ha szórakozhatna,ha nem kellene tízes évei elején diákmunkáznia,aztán az egyetem alatt hitelt felvennie,hogy tanulhasson....

20:04

Értem az álláspontodat, de úgy tűnik, te nem értettél meg engem.

Nyilván veszünk ruhákat, de nem ragaszkodunk a márkás darabokhoz, járunk szórakozni, csak nem heti rendszerességgel, hanem mondjuk havonta. Esténként majd leülünk társasjátékozni (mint ahogy anno velünk is tette anya), és ez lesz a szórakozás.

Pénz ide vagy oda, sajnos az emberi értékeket kezdjük alábecsülni, akinek pénze van, az bármit megtehet, a magunkfajták pedig senkik?! Nem így van!

Lelkileg gazdagabb lesz a lányom bármelyik elkényeztetett suttyó kölyöknél, arról nem is beszélve, hogy meg fogja becsülni, amit kap, mert ezt fogja itthon látni.

Ha majd egyetemre akar menni, tanul, hogy felvegyék, ahogyan én is tettem, és ezesetben megadok majd neki minden támogatást, hogy el is végezhesse az iskolát.

Jogos.Igazad van.Főleg az értékekben!!!!(Nálunk még mindig van közös társasozás,pedig huszonévesek vagyunk:D)

Nehéz szülőnek lenni,és nem hagyni hogy a gyerek csak üljön a tv-gép előtt,hanem "munkát" is fektetni a nevelésébe...bár most elkalandoztam.Bocsi :)