Egy megkeseredett vénlány leszek ha továbbra is ilyen maradok?

Én is ugyanilyen vagyok. Voltam suli közben párszor ösztöndíjjal külföldön, ott mindig csomó barátom lett, volt pasim is. Most végeztem a sulival, nem találok munkát, ezért inkább visszamegyek külföldre aupairnek.

Tőlem is mindenki azt kérdezi, hogy akarok ismerkedni, ha nem megyek sehova. Mennék én, de nincs kivel. A barátnőim férjnél vannak, gyerekük van, de legalábbis komoly kapcsolatuk, meg egyébként se bulizósak. Ezért inkább nem is megyek sehova, mert tök égőnek tartom, hogy nem ismerek senkit (kisvárosban élek), holott a húgom mindenkit ismer, és ha vkinek bemutat, rendre azt hiszik, én vagyok a kistesó. Mindenképpen új városban akartam dolgozni, hogy ott tiszta lappal kezdhessek. Hiszen új helyen nyilván nem ismerek senkit, és senkinek nem kell tudnia arról, hogy otthon alig volt pár barátom, és folyton a négy fal között ültem. Ezért is megyek külföldre, és tudom, hogy ott lesznek barátaim, hiszen új környezet, új emberek, bulik, miegymás. Mert egyébként nagyon szeretek szórakozni járni, és emberek között lenni.

Nálad az aupairkedés nem jöhet szóba? Ha már itthon úgysincs senkid, és még állásod sem..

Ezt nem hiszem el,MINTHA ÉN IRTAM VOLNA NÁLAM DETTO UGYANEZ VAN és én 22 leszek.Most ugy érzem te lennél a legjobb barátnöm mert olyan vagy mint én és nekem se volt senkim énis csak boltba járok olyan mintha nem is 21 lennék hanem 40 mert csak fözök és háztartást vezetek

Ha gondolod msnen beszélhetnénk sya.

Nahát nem is vagyunk olyan kevesen! Sztem jó barátnők lehetnénk tényleg mert ezek szerint hasonló a felfogásunk.

Szivesen megismerkednék veled meg hasonló emberekkel.

lehet hogy jobban jártál...

én 18 évesen beparáztam hogy nem lesz senkim, összejöttem egy tök átlag sráccal.

később megszerettem, de szakítottunk, lett egy másik csaja.

a csaj mindenben korlátozta, ő meg engem hozott fel mindig pl.-nak védekezésül, hogy velem ez meg az milyen jó volt.

a csaj elkezdett zaklatni, feljelentettem, nem tettek semmit. egy csomószor meg akart veretni, éppen megúsztam, egy sz.r az életem azóta :/

összejöttem egy másik pasival de ő messze lakott, így vége lett

próbálkoztam több sráccal, aztán kiderült hogy drogazik/iszik/van nője még/börtönben volt stb.

én már inkább azt mondom, jobb egyedül.

lehet hogy jobban jársz és találsz egyet, aki normális.

nincs semmi elveszve elhiheted.

20/L

"Egy megkeseredett vénlány leszek ha továbbra is ilyen maradok?"

-- Igeeeen! :)

Üdv a másik nemből.

Igazából megoldást nem tudok mondani mert egy cipőben evezünk ;) - jómagam 24/F és ugyanúgy elmondhatom magamról, hogy még sose volt senkim.

Értsd: egy éjszakányit sem, egy kézfogásnyit sem, egy hangyányit sem. A szórakozóhelyek hidegen hagynak, munkahely, hobbi környékén sem tobzódnak a törött szívű leányzók, így aztán az élet kiszámíthatóan ugyanolyan.

Alapjában nem gondolnám, hogy ti lányok is kerültök ilyen helyzetbe mert könnyebb dolgotok van annyiban, hogy nem kell kezdeményeznetek.

Pár tanácsra reagálnék:

"Legyél nyitottabb, vedd elő a régi osztálytársakat, ismerőseidet, aki szimpatikus volt annak idején, aki melletted ült a suliban stb."

Szvsz tovább kell lépni. Én is ábrándoztam a középiskolás éveken hogy milyen jó volt (teli volt lánnyal az iskola, én hülye meg nem tudtam élni vele) - de oszálytalálkozón az volt az érzésem, hogy ha választanom kéne, inkább a jelenlegi kollégákkal töltenék egy estét. Akkor működtek azok a kapcsolatok, ma vannak jobbak.

"Ugyan már, még előtted az élet !!"

Másik nagy önáltatás: "az idő mindent megold"

16 évesen: "áhh, úgyis lesz mire 18 éves leszek, 2 év alatt sok minden történik" - aha, persze

18 évesen: "majd az egyetem alatt, 5 év alatt már csak összejön" - aha, persze

22 évesen: "majd x év múlva, akkor úgy is..." - felejtsd el, maradsz ugyanúgy. Az idő ellened dolgozik.

"22 évesen nem kell elkeseredned, mikor 35 évesek is egyedül vannak"

Bíztató kilátás :)

"és nem vénlánynak érzik magukat, hanem örülnek hogy nincs a nyakukon egy férj akitől válni akarnak"

...és babusgatják a társaság- és szeretetpótló kutyát/macskát, bújják az ezo-izéket hogy most aztán rendbe fordul az életük ha... Mintha az árnyékba nőtt virágocskák megideologizálnák, hogy nekik nem is kell a méhecske, ronda szőrös bumfordi állat, a szomszéd kamillavirágnak is letörte a szirmait, jobb is hogy kimaradnak belőle.

Az is címeres ökörség, amikor valaki kijelenti, hogy "nincs senkim de már nem is zavar, van karrierem, mittomén" -- de zavar az, csak tagadod magad előtt. Én nem tudok tudomást nem venni róla, az érzés ott van nap mint nap.

- "de szép lány az ott a szemközti ülésen, most úgy kedvem lenne hozzá bújni, beszívni az illatát"

- "ezeket a szembejövőket is kb. egymásnak teremtették, nekem miért nincs szerencsém"

- "na ennek a szerencsétlennek is összejött, pedig fogadni se mertem volna rá, ahogy kinéz"

"1000 féle helyen lehet ismerkedni,szélesítsd a kört ahová jársz"

1000 féle helyen lehet ismerkednie annak aki TUD. Aki nem tanulta el annak idején, az úgy járt. Az a nehéz, hogy előlről kéne járni azt az utat, amit a társadalom szerencsésebb 90%-a letud 15-18 évesen. Ha meg is találnám az ideális lányt, akkor is ott állnék előtte olyan zavarodottan, mint egy 15 éves. Vevő lenne rá? Naugye.

Lépni kéne valamit valamerre, csak hogyan.

Ez most visszaolvasva b@szottul negatív hozzászólás lett, úgyhogy abba is hagyom :)

21:7

hát sok szerencsét a továbbiakban, és teljesen igazad van mindenben, egy ilyen értelmes embernek biztos akad majd társa, szerintem az is lehet számodra egy opció, bár nem a legjobb, hogy 30 körül már vannak szép számmal elváltak is, akik megjöttek a laza, berúgós, macsós hülyegyerekek világából, és olyan partnert keresnek, mint amilyen te vagy