Mit tennétek, ha a férjetek, akivel joban rosszbant eskudtél, lebénulna? Mellette maradnátok? Tegzuk fel hogy még csak pár éves háyasok vagytok és fiatalok.

Az itt lévő emberek többsége a világért sem vallaná be, hogy mint azt a bizonyos macskát, úgy vágná ki a párját.

Anyósom lebénult. 5 évig volt magatehetetlen, mire meghalt. Neki is rossz volt, és nekünk is. 3 felnőtt ember (apósom, férjem és én) Váltogattuk egymást otthon, az ápolásban, igy mindig volt otthon valaki. De ha a párom bénulna le, belátnám az akkori tapasztalatok alapján, hogy EGYEDÜL EZT NEM LEHET MEGOLDANI!!! dolgozni, mert ugye enni és lakni kell, felnevelni a gyerekekt, mert ugye egy fiatal párnak még kicsi gyerekeik vannak. És egy béna ember mellett 24 órán keresztül jelen kell lenni, mert egyedül nem tud semmit sem csinálni. Mondjuk ez függ attól is, hogy mennyire béna. Anyósom a bal oldalára volt az, igy etetni, pelenkázni is kellett. Milyen felemelő dolog a szerelmedet egy emberi roncsnak látni nemde? és arról, hogy ki hagyná el, és ki nem..... a környezetünkben MINDENKI kivétel nélkül csodálkozott rajta, hogy hazahoztuk anyósomat. Igen. De ott voltunk 3-an. Meg lehetett oldani. Egyedül nagyon nagyon nehéz. Segitség nélkül eleve esélytelen. (bár, a bénulás mikéntjének, és a fokának függvényében ezen véleményem változik. Nyilván nincs akkora gond, ha az a beteg ember valamilyen szinten képes magát ellátni. Anyósom erre nem volt képes. Akarta, de nem ment neki.)

Ha a párom lebénulna, és oda jutnánk, hogy beadom egy speciális intézetbe, mert nem vagyok képes mindent megoldani egyedül, akkor viszont nagy-nagyon gondosan választanám ki neki a helyet. Ugyanis egy örök "élmény" maradt, mikor látogatóban járva a saját fülemmel hallottam, hogy egy ápoló (!!!!) az mormogja az orra alatt: Minek él még az ilyen? És ezt anyósom is hallotta. Milyen érzés volt ez neki? Életreszóló.