Igazságos viselkedés ez a szülőktől?

Nemrég költöztünk össze párommal. Apám nagyon ellenezte, egy dologban kértem segítségét, azt is csak nagy könyörgések árán tette meg.

Bátyám, aki 26 múlt, most kapott állást az ország másik végében (eddig éveken át otthon lopta a napot, miután 6 és fél év múltán befejezte a 4 éves főiskolát...)

Legtöbbször szó szerint sz**ba se veszi a szüleit, úgy kell elképzelni, hogy más a kutyájával is szebben beszél (leidiótázza a szüleit szemtől-szembe, r*hadéknak hívja a húgát...), mégis most a szüleim ajnározzák. Persze sajnálják, hogy messze is kerül tőlük, de most ezerrel költik rá a pénzt... Ruhákat vettek neki, új szemüveget, laptopot is fog kapni, és most apám elvitte kocsival a leendő munkahelyére és ott vásárol neki bútorokat meg hűtőt, stb.-t a lakásába... (bérlakásban lesz, mert tanár) Szóval kb. 400-500 ezret elköltenek csak úgy, rá, aki eddig éveken át csak élősködött otthon, mert lusta volt elmenni dolgozni... Én már mióta dolgozom, magam pénzén vettem a dolgokat otthon is, de pl. apám még abba is beleszólt, hogy szerinte ez meg az fölösleges volt... És nem nézték jó szemmel, hogy elköltözöm, pedig nekik semmi pénzükbe nem is került.

R*hadt igazságtalannak érzem, mert míg munkanélküli volt a bátyám, addig is mindig neki adtak igazat, ő volt a kiskedvenc, többek közt ezért is mentem el otthonról, mert meguntam, hogy minden helyzetben én vagyok a feketebárány...

Mit szóltok ehhez? (bocsi a rinyálásért...)

22L