Miért ennyire elfogultak az anyák a gyerekükkel, mi a bajuk velem, egyáltalán mit várnátok el egy babysittertől?

Nézd, mi külföldre fogunk költözni pár éven belül, és szeretnék majd egy au pairt felvenni. Én pont, hogy azt várnám el, hogy valamilyen szinten szigorú legyen, pontosabban határozott és következetes. Nagyon nem szeretnék arra hazaérni, hogy a feje tetején áll a lakás, és a gyerek azt csinál, amit akar. Értem ezt úgy, hogy ne a gyerek legyen a főnök. Ha én azt mondom, hogy ez meg ez van ebédre, és ha az ebédet megette, AKKOR kaphat kekszet/édességet, de csak X darabot, akkor a lány ne engedje meg, hogy ebéd helyett egye, és azt se, hogy az egészet befalja, akármennyire is könyörög vagy hisztizik érte, mert okkal mondom amit mondok.

Vagy másik példa: előpakol valamit a gyerek játszani, aztán kitalálja, hogy most mással akar foglalkozni. Akkor ne maradjon szétszórva a játék. És a gyerek dolga maga után elpakolni, hiszen így tanulja meg. Ha magától nem pakol el, akkor SEGÍTSEN neki a babaysitter/au pair, de ne pakoljon el helyette, hiszen nem cselédnek van ott.

Nem fogom megoldani a problémát, én soha nem voltam au-pair, de több barátnőm igen. Egybehangzó véleményük szerint borzalmasak a gyerekek, náluk már csak a szüleik elviselhetetlenebbek. El tudom képzelni.

De belegondoltatok valaha abba, hogy mit élnek át ezek a kisgyerekek, miért viselkednek olyan iszonyúan? Hogy miért bánnak úgy a bébiszitterel, ahogy?

Ezek a gyerekek nagyjából félévente kapnak új gyerekvigyázót. Az elsőhöz még ragaszkodnak, szeretik - aztán a lány, miután már elég volt a külföldi tapasztalatból, meg egyébként is jól megtanulta a nyelvet, kisétál az életükből. Jön egy másik, talán még ahhoz is ragaszkodnak valamennyire, de a harmadikat már biztos, hogy zsigerből elutasítják. Egyik barátnőm mesélte, hogy mikor megkérdezte az ötéves kisfiút, hogy miért olyan undok vele, a gyerek azt válaszolta, hogy "Miért szeresselek? Úgyis elmész."

Iszonyatos lelki teher lehet mindez egy kicsi gyereknek. A szülei nem foglalkoznak vele - dolgoznak vagy otthon bambulják a tévét - a pótszülő meg fél év után lelép. Csodálkoztok, hogy ezek után nem lehet velük bírni? Ezt egészen egyszerűen nem lenne szabad megengedni!

Erre én egyetlen megoldást tudok: nem lettem külföldi bébiszitter. Nagyon szeretem a gyerekeket, itthon vigyáztam is évekig egy kislányra, ma már sajátom van. De ilyet soha.

Valaki irta, hogy szinte csaladtag. Nem, nem az.

Van egy munkad, amiert penzt fizetnek es el kell vegezned, vigyaznod a gyerekekre, de nem nevelni oket. Ne haragudj, de a babysitter nekem sem mondja meg, hogyan neveljem a gyerekemet, holott en is egyetertek, hogy kell a szigor es nem jo az elkenyeztetes, de akkor sem szoljon bele, ne ezert fizetem. Raadasul, gondolom, nincs is ovonoi vagy egyeb pedagogiai vegzettseged. Lehet, hogy jot akarsz, de mivwl nem tanultad a nevelest, hiaba tesz egy ket szulo helytelenul, te is kart tehetsz a gyerekekben.

Szerintem a 8:39-es hozzászólónak van igaza.

Aki egész nap a gyerekekkel van, az kell, hogy nevelje is a gyereket, mert ha nem állítanak fel határokat a gyereknek, annak nem lesz jó következménye hosszú távon. Nem lehet hagyni, hogy ő diktáljon, mert hozzászokik, és még nem érett meg arra, hogy ő legyen az úr a háznál.

Én ezért is nem mentem el soha bébiszitternek, mert bár engedékeny vagyok, azonban mindent mégsem lehet elviselni, akár tetszik a szülőnek, akár nem.

Nyilván nehéz lehet megtalálni azt a családot, akivel nagyjából egy hullámhosszon van a bébiszitter, de ezt kellene pedig tenni, mert akkor nem akad ki egyik fél sem.

Az pedig sehová sem vezet, hogy évekig bébiszitter felügyeli a gyereket, aki pedig nem nevelheti.

A helyedben nem dolgoznék gyerekekkel.

Tökéletesen igazad van mindenben, ezek elviselhetetlen dolgok, én bele is őszülnék.

Az utolsó gondolatom lenne, hogy gyerekkel foglalkozzak, főleg, ha ilyenek a szülők.

Azt meg hogy gondolták egyesek, hogy nem kell nevelni? Hagyja, hogy minden szart megcsináljon a gyerek és csak a testi épségére ügyeljen? Szerintetek a kár kié? Meg hogy lehet ezt hosszútávon elviselni?

Különben olyan érdekes, hogy régebben pont Angliában nagyon nem ez volt a módi. Nem kicsit szigorúan voltak fogva a gyerekek, elég nagy fegyelemmel. Most meg tényleg nagyon szabadjára vannak engedve, abban az értelemben, hogy felügyelet mellett, de azt csinálnak, amit akarnak.

Amúgy én írtam, hogy elvárok valamiféle szigort vagy határozottságot, de az is tény, hogy nem azt várom, hogy a gyerekvigyázó a saját feje szerint nevelje a gyereke(i)met, hanem hogy egyszerűen azt tartassa be, amit én mondok. Egyszóval: ne bírálja felül a döntéseimet.

Ezt szerintem a szigorúbb, és az engedékenyebb szülő is elvárja. Még ha nekem személy szerint nem is szimpatikus valakinek a nevelési módszere, akkor is ő a szülő, ő dönti el, hogy mit enged meg, és mit nem. Ez olyan, mint bármi más munkahely. Ha a főnök azt mondja, hogy valamit így kell csinálni, akkor így kell csinálni, hiába gondolja úgy az alkalmazott, hogy másként jobb lenne.

Szerintem igazad van de sokat nem tudsz tenni.

Ilyen formán az óvónéni meg a tanár se nevelje a gyereket?

Mit gondoltok, hogy működik ez? Én még az életben nem neveltem gyereket, de szerintem ha a gyerek rossz akkor mindegy ki van vele, meg kell nevelni. Vagy mit gondoltok: "upsz rossz voltál, megvárjuk amíg anya hazaér és megnevel"? Hát nem hiszem hogy sokat haladnának így a fejlődésben...

Meg aztán a babysitter is ember, attól hogy fizetnek neki, nincs joguk azt várni, hogy szenvedjen.