Miért ennyire elfogultak az anyák a gyerekükkel, mi a bajuk velem, egyáltalán mit várnátok el egy babysittertől?

Babysitterkedem külföldön és 2x is elveszítettem a munkahelyem, mert nem ajnároztam agyon a gyerekeket, ahogy azt elvárná minden anya, hanem szigort is belevittem a munkámba. Eleve úgy teszik fel a hirdetéseket, hogy nagyon édes a gyerek, aztán kiderül, hogy elkényeztetett, hisztis. Én rendesen végeztem a munkám, játszottam velük, nevettünk, főztem is, de a hisztit nagyon nehezen viselem és olyankor igenis erélyesen rászólok a gyerekre. Van egy két éves kislány, aki elkezdte rugdosni a testvérét, meg mindenen hisztizett én meg fogtam betettem az ágyába és hagytam, had tombolja ki magát. Máskor pedig megmondtam neki erélyesebben, hogy rossz volt és nem mehet ki az udvarra, most ez miért olyan nagy baj? Eleve elvárják a szülők, hogy szinte úgy szeressem a gyereket, ahogy ők, hát tőlem ezt ne várják. Aranyosak tudnak lenni, de én úgy gondolom, hogy hiányzik a szigor sok szülőnél és a gyerekét tökéletesnek képzeli, pedig a gyerekek közel sem olyan édesek, tiszták, puhák, illatosak, ahogy azt sokan gondolják és ezt fel is merem vállalni. A szülők persze olcsón akarnak valakit, aki minden percben vágjon jó fejet, mosolyogjon akkor is, amikor a teljesen kakis pelenkát kell kicserélned és utána kitörölnöd a fenekét a gyereknek, amikor a ragacsos, kajás kezükkel összefogdosnak mindent, azt is, ahova utána az ember ülne, mosolyogj rájuk akkor is, ha épp ordítanak, mert nem minden úgy van ahogy ők akarják. Na ez nálam nem megy. Erről mit gondoltok?