Szülők! Miért teszitek lelkileg ronccsá a gyereketeket? Miért nem figyeltek rá jobban?

Azért, kíváncsi lennék, mit vártál:) Felteszed a kérdést, megindoklod, hogy gyakorlatilag tök normális, hogy Te, és a hozzád hasonló, nívós gimikben tanuló burzsoák füveznek, mert minden szülő gonosz, és aki azt írja, hogy ő nem ilyen szülő, még az is, tehát ilyent senki ne is írjon, mert Te már a kérdésedben megállapítottad, hogy az ilyen szülő akkor biztos nem tud róla, hogy a gyereke is ilyen.

Ha tényleg pszichológiát tanulnál, nem csak elolvastál volna egy-két könyvet, akkor nem írogatnál olyan agyatlanságokat, amiket a kommentjeidben tettél.

Neked is túl sok időd van, meg túl kevés valódi problémád ahhoz, hogy tudj mérlegelni, és nem csak egóból szemlélni a környezeted.

"Igazából nem is válaszokat vártam, mert magamban már rájöttem mindenre, nem kell hozzá a gyk.hu. Csak kíváncsi voltam, hogy milyen idióta, agyilag visszamaradott emberek írnak a kérdéshez :)"

Neked aztán van egód! Nem azt a választ kaptad, amit akartál, amit a korodbeliek hajtogatnak: "Minden szülő balf*sz!", ezért most minden válaszadó ostoba, fel sem tud érni a te elképesztő intelligenciaszintedhez. Mondjuk kinek mi az értelem... Nálam az nem a drogoknál kezdődik...

Nőj fel, drága, mert bár azt hiszed, okosan gondolkodsz, ordít a gondolataidról, hogy épp olyan világmegváltó gondolatokkal teli buta tini vagy, mint a többi. Egy a tucatból.

Nekem sem volt sétagalopp az élet a családomban, mégis SOHA nem nyúltam fűhöz; még részeg sem voltam soha életemben. Te erősnek vallod magad, pedig nem vagy az. Az erős ember nem menekül fűhöz, az talpra áll - önerőből.

Nekem is az jön le, hogy ez nem más, mint kamaszos panaszkodás a semmiért. És amit Te a gimiben tanulsz pszichológiát annak gyakorlatilag alig van köze a pszichológiához. Ti csak épp megkapargatjátok órán a felszínt. Nekem van egyetemet végzett pszichológus nagyon jó barátnőm, akinek végig kísértem a tanulmányait, és elképesztő dolgokat tanult, hogy mi miből következik és meddig fejthető vissza. Valószínűleg ha beszélgetnél vele, két perc alatt rájönnél, hogy fogalmad sincs a pszichológiáról.

Tudod nekem sem volt könnyű gyerek korom, és néhányszor füveztem is. De sose állítanám, hogy erről a szüleim tehetnek. Mert ez önámítás lenne, azért történt mert kíváncsi voltam rá, hogy milyen a hatása. Így kipróbáltam, majd még néhányszor használtam. Tulajdonképpen te levezetted, hogy a szüleid mekkora sz@rok, és te mennyire tökéletes vagy. Szerintem sz@r van a palacsintában... ugye nem csak én érzem?

Ideje felnőni ugyanis, ha ez tönkre tesz akkor mihez kezdesz ha kikerülsz a nagybetűs életbe???

23N

Ha kegyetlenségek voltak, akkor az valóban okozhat ilyesmiket, amiről írtál a kérdésben.

,,párszor ki lettem dobva otthonról''

Ez azt jelenti, hogy gyámhatósági ügyek is voltak? (Szó szerint kidobni nem szabadna gyereket, legalábbis a gyámhatóság tudta nélkül semmiképp sem.)

Mindenesetre nehéz megmondani, hol van az a határ, ahol a kegyetlenség kezdődik. Az ordítás persze rossz jel, de a kegyetlenség az nagyon sokféle is lehet. Mindenesetre az igaz, hogy ha már kegyetlenség van, akkor nagy a baj, akkor tényleg segítséget kell kérni, mert a kegyetlenség nagyon gyorsan kiégeti az embert. Van olyan felnőtt, aki tud segíteni?

www.kek-vonal.hu/index2.php?m=16

egyelőre ennyit tudok. Jó dolog hogy érdekelnek a tudományok, de ilyen dologban valószínűleg kell egy külső segítség is. Nagyon nehéz a részletek ismerete nélkül pontos választ adni.

Link eleje lemaradt

[link]

Kedves Kérdező!

Ha minden igaz, amit ide leírtál magadról, akkor szerintem két dolog lehet:

Szüleid irigyek Rád. Ez előfordulhat, ők pedig nem a helyén kezelik a dolgot. Azt gondolják, hogy bezzeg az ő életük milyen rossz (volt) pedig ez nem így van. Felneveltek Téged, és erre inkább büszkének kellene lenniük, mint irigykedni.

A másik, amiben egyetéretek az előző válaszolókkal: szinte biztos, hogy Te is - akaratlanul vagy szándékosan - tettél valamit, amivel ezt kiérdemelted. Írtad, hogy alig van időd, hiszen ilyen nyelvóra, olyan mittudoménmi. Nem gondolod, hogy szüleidnek rosszul esik, hogy tulajdonképpen nem is vagy otthon? Elég szar érzés ám, hogy valaki gürizik, hogy a másiknak jobb legyen az a másik pedig le sem (sz)arja, csak csinálja a saját kis dolgait, amiről persze sosem mesél mert nincs ideje rá. Nem lenne Neked is eleged belőle?

Így már rögtön átértékelődik sok minden, nem? Kis pszichológuska;)