Ez normális reális dolog egy szülő részéről? (40-50 év közöttiek is válaszoljanak! )

Elég furcsán viselkednek a szüleid, ha valóban, mindössze ez az ártatlan kérdés, ilyen kemény reakciót váltott ki belőlük. Nekem is vannak már felnőtt gyerekeim, vitatkozom is - sajnos - rengeteget, főleg a lányommal, de ennél sokkal durvább dolgai miatt sem tudtam még csak hasonló módon reagálni.

Talán a nővéreddel kapcsolatban lehet valami miatt bűntudatuk, ami miatt most annyira védelmezik minden féle kritikákkal szemben. Azt viszont akkor sem értem, hogy a másik gyerekükkel - akire viszont ők is számíthatnának a későbbiekben is, mikor netán segítségre szorulnak és ráadásul most még az ő unokájuk érkezését is várja - miért kell ilyen ellenségesen bánni?

nem normális. Egy idegen állapotos kismamával sem ordítoznék, hát még a gyerekemmel (sose ordítottam rájuk)..

hülyeséget csinált -és dühében(magára haragszik ilyenkor az ember, hogy hülyeséget csinált) kitagadott -

szerintem, ha visszajönnek, és látod rajtuk, hogy megbánták, akkor béküljetek. Addig nincs teendőd. Más is tud segíteni - lehet, hogy jobban, ha ennyire tapír módon nem figyelnek az áldott állapotodra.

14:49

Én is pont erre gondoltam, lehet hogy anyukád tud valamit a nővéredről, de valamiért nem akarja elmondani, esetleg a nővéred kérte meg rá, hogy kettőjük között maradjon.

De ez csak egy tipp.

Ez így nem normális. (de csak a te oldaladat tudjuk valamelyest)

Én hagynám kicsit nyugodni a kedélyeket.

Értem, hogy kismama vagy, érzékenyebb vagy, és akarnál normális jó kapcsolatot velük, de ha ők ebben nem partnerek, akkor hagyatkozz csak magadra a férjedre, és tartsátok egymásban a lelket, és magatokért próbáljatok nyugodni, és boldogok lenni.

Nekem nagyon jó a kapcsolatom a szüleimmel, mégis valami nagyon nagyot csináltak ellenem, mikor 5 hónapos voltam. Nem hittem el, hogy ez velem megtörténik. Síma hiszti volt, utólag be is vallották. Szóval nem volt velem senki csak a férjem kismamán, és míg a baba kicsi volt. Persze interneten (elég messze vannak) összeszedtem magam, és nem haragoskodtam, és bár őrültül fájt, ő kis szomorúak voltunk, első néhány beszélgetés igen melós volt. Ki mit hogyan mondjon, mit beszélgessünk, de túltettük magunkat. Addig viszont a férjemmel igenis ráparancsoltam magamra, hogy jól fogom érezni magam, nem nyomom a bélyeget arra is rá.

De az én szüleimnek ez volt az egyetlen ilyen dolguk, és jóban vagyunk azóta is. Te nem tudod őket irányítani. Ők szerintem pszichológiai esetek (nem rossz értelemben írom) tesód betett nekik, és nem tudnak viselkedni. Lehet azért pörgött be a kérdésen, mert tesódtól is szeretne gyereket, és ha lesz is nem tudja fogja e látni, ha messze van stb. stb. Rádnyomja a bélyegét sajnos. Te te vagy rendezd a dolgaidat gondolataidat az agyadban, és te a férjedet választottad, és hogy gyereketek legyen választottad, velük legyél boldog, azt a kapcsolatot tudod jobban irányítani.

Elnézést, a macska idepofátlankodott, és rálépett az enterre.

Tehát, nekem 3 bátyám van, a legfiatalabb is 10 évvel idősebb.. És persz lány vagyok. Azt hinné az ember, kijárták előttem az utat, nekem a legkönnyebb..

3-ból 2-en külföldön élnek, míg éltek a szüleim szó szerint le sem szarták őket.. Harmadik testvérem meg jó messzelakik, ő sem járt túl gyakran haza..

Én voltam mindenért a hibás.. Amikor megkérdeztem karácsony előtt, hogy jönnek-e? Édesapám leüvöltötte a fejem, hogy nekem ehhez mi közöm? Nem vagyok olyan fontos része a családnak, mint ők, hogy én ítélkezzek felettük..

Mindezt úgy, hogy akkor 13 éves voltam..

Mikor jöttek, hozták az egész családot.. Feleséget, Apóst,Anyóst.. Én megkérdeztem, hogy barátnőm jöhet-e, akármikor, nem karácsony vagy valami.. én azt a választ kaptam, hogy örüljek, hogy én itt lakhatok..15 éves voltam, amikor Anyukám meghalt.. Soha nem aláztak meg annyira, mint a temetésén tette Apum.. Üvöltött velem mindenki előtt, hogy miattam halt meg Anyu, (szívinfarktusa volt, koszorúér elmeszesedés miatt, cigizett 30 évig..) engem nem is akart ő megtartani..

Soha nem tudtam rájuk haragudni, de ez nagyon rosszul érintett Aputól..

még 2,5 évig voltam otthon.. egy rendes beszélgetésünk sem volt.. ha jöttek tesómék, évi egyszer maximum, akkor én főzzek, takarítsak rájuk/utánuk.. De nem ehettem abból, amit csináltam, mert nemfizettem érte... 18 évesen én elköltöztem, ennek már 2,5 éve.. tesómék ezidő alatt nem voltak egyetlen egyszer sem otthon.. Én hetente hívtam aput, hogy jól van-e.. de nem is vette fel sokszor.. írt egy végrendeletet, amiben mindent, a kötelező részen kívül.. tesómékra hagy.. rám olyat hagyott, amin tartozása volt.. inkább lemondtam róla, mert nekem nem érte volna meg.. Idén januárban halt meg, tesómék a temetésre sem jöttek haza.. Mikor felvetettem nekik, hogy mennyi volt a temetés.. közölték velem, hogy "minek kellett ilyen drágát?" Így azt is én fizettem ki.. Van bennem egy tüske a szüleim miatt, a testvéreim miatt.. De nem tudok rájuk haraggal gondolni.. Megbocsáthatatlannak tartom, de egyszerűen nem megy..

Szóval megértem, hogy miért volt neked ez a reakciód.. Én nem mennék el bocsánatot kérni a helyedben.. Majd jön ő, ha nagyon szeretne.. De vigyázz magadra, meg a picire. Most ez a legfontosabb. :)

20/l