A mai fiatalok miért nem tisztelik, becsülik a szüleiket?

Sok szülő nem érdemli meg. Gyereket csinálni nem nagy kunszt, de tisztességben felnevelni annál nehezebb. Úgy nőttem fel, hogy apámat csak havonta láttam, mert folyton az irodájában csücsült, és k*rta a titkárnőket, akik azon versenyeztek, hogy melyikük az első számú szerető... Anyám állandóan dolgozott, sosem takarított, sosem viselkedett anyaként, majomszeretetet adott, és azt hitte a pénzzel meg lehet venni a tiszteletet, de közben elfelejtett nevelni, ha pedig kritikát fogalmaztam meg vele szemben, akkor sírva fakadt. Egyikben sincs tisztelni való. Anyukámat nagyon szeretem, de nem tudok felnézni rá, nem tudom tisztelni, pedig én a generációnk normálisabb rétegébe tartozom. Minden meg fogok tenni, hogy én ne legyek olyan, mint ő. A gyerekeknek nagyon fontos a szeretet mellett a határok fölállítása, különben megette a fene az egész nevelést. Nem tisztelem a szüleimet, de attól még normális életet élek. Nem bulizom, nincs káros szenvedélyem, orvosira járok, és egy emberrel létesítettem nemi kapcsolatot, aki mára a vőlegényem. Így is fel lehet nőni, csak nehezebb.

20/L

Én tisztelem a szüleimet. Nem egyenlő mértékben, és nem "mélységes alázattal" de igenis tisztelem őket!

Ami meg a fiatalságot illeti, manapság "menő" hogyha valaki flegma, és bunkó, és ebben elég nagy szerepe van a lázadási korszaknak is, ebből idővel ki fognak nőni.

Hogyha meg a szülő nem nevelt tiszteletet a gyerekbe, az magára vessen. Néha látom utcán, hogy néhány tini milyen stílusban, hangnemben beszél anyukához/apukához, hát kinyílik a bicska a zsebemben.

Sokan már leírták, amire én is gondolok, nevelés dolga, hogy kit tisztelnek és kit nem. Én mindig tiszteltem a szüleimet, sosem voltam igazi lázadó kamasz, tehát nem hinném, h jogos a "minden kamasz lázad" kijelentés. Ha a szülő következetes, és a gyerek érzi, hogy bízhat benne, és megérdemli a tiszteletet, akkor meg is adja.

Az meg, hogy az egyik válaszoló írta, hogy ő meg a testvére máshogy állnak ehhez a témához... hát, az hogy a szülő ugyanúgy nevel két gyereket egyáltalán nem jelenti, hogy két ugyanolyan gyereke lesz. Mivel más a személyiségük másfajta nevelés "jó" nekik, mással lehet inspirálni, és nevelni. Csak épp idő és energia, hogy személyreszabott stratégiát alkossanak minden gyerekhez.

Azért az éremnek 2old. van, ne feledd! Nem azt mondom, hogy jó ez a hozzá állás a mai tiniknél, hisz szüleinek köszöneti, hogy élnek! De van, hogy a szülő is tehet arról. És van olyan is, aki inkább ne szült volna. Habár bele gondolva, gyereket vállalni egy ilyen világba és ilyen feltételek mellett nem könnyű, csoda ha kevés gyerek születik. Így hogy nevelj fel tisztességesen csak egy gyereket is??

De van ellen példa és van példa mind2 esetre is.

Azt mondom, volt ilyen a múltban is csak akkor NEM volt Média, ami így felfújta volna!!!

A válasz írója 81%-ban hasznos válaszokat ad.

A válasz megírásának időpontja: ma(10-22) 10:43

"pár éve még suliban mi nem gúnyoltuk egymást hogy valakinek nem volt mobilja."

Szerencsés voltál, igaz idősebb vagyok jóval Tőled, én mikor kis iskolás voltam nagyon rosszul esett, hogy mikor ajándékozás volt suliban lenéztek, sértegettek, mer szegények voltunk és csak arra telet! Pedig a szándék fontos!

Én már 14é koromban tisztában voltam, anyagi helyzetünkkel. És mihelyst tudtam el is helyezkedtem! Aztán kis idő múlva le is léptem abból a városból annyira megrühelltem! Tiszteltem/lem szüleim, lázadtam én is, és ha nem is értettem velük egyet a nevelési módjukkal..

20 éves lány vagyok, és bár tininek már nem tarom magam, sőt mindig is komolyabb voltam, a szüleimet én sem nagyon tudom tisztelni. Értékelem és becsülöm azt, hogy támogatnak az egyetem mellett, felfogom, hogy részben értem dolgoztak, hogy segítenek nekem még most is. Tényleg hálás vagyok mindezért. DE!

Mást nem érzek, mint megvetést azért, mert az egész gyerekkoromat elcseszték, úgy hajtottak, mint valami igáhba vont állatot, semmi sem számított nekik, csak én legyek a tökéletes gyerek nekik. Ezér tnem volt sem gyerekkorom, sem egészséges életvitelem (pl nem engedtek sportolni!), csak kitűnő bizonyítványom, ami akkor is kitűnő lett volna, ha nem kergettek volna az őrületbe éveken át, ha a mindennapos, órákon át tartó sírás, bosszankodás helyett mondjuk táncolni járhattam volna, amit imádtam. Tudtam, hogy a jó jegyek és a tanulás nekem jó, rengeteg olvastam magamtól is, úgy, hogy sosem kellett kényszeríteni semmi ilyesmire, de anyámék mégis lelki terrort alkalmaztak, úgy, hogy 15 évesen már pszichológushoz küldtek az orvosok, mert majd összeroskadtam. Önbizalmam nulla volt, ráadásul a saját akaratomat teljesen elnyomták, nem csinálhattam, amit akartam, nem mehettem abba a gimibe, amelyikbe akartam, semmit nem tehettem. Mindig is jól éltünk, volt elég pénzünk, sosem kellett volna az anyagiak miatt aggódni, de anyám mégis elmondott mindennek, leüvöltötte a fejemet azért, mert egy kis darab sajtot a macskámnak mertem adni. Sosem voltak türelmes, megértő szülők, a mai napig annak kell lennie, amit ők akarnak, mivel náluk élek. Múltkor kérdezgettem őket a családi bevételekről, mennyi pénzből élünk. Nincs hitelünk, van egy még menő vállalkozásunk stb. Ledöbbentem, hogy milyen sok pénz folyik be (több, mint 400ezer Ft 4 emberre), ennek ellenére anyám idegbajt kap a 100Ft kifizetésétől is és állandóan nekünk magyaráz, hogy nincs pénz. Persze, nagyon hozzászólásom nincs ezekhez a dolgokhoz, na de akkor is, az idegeimet kikészíteni nincs joga, főleg nem ok nélkül. Mindennapos szemrehányásokat kapunk, még azért is nekünk támadnak, majdhogynem fejünket veszik, mert 17 és 20 évesen festetni merjük a hajunkat (ami 2havonta 5000Ft), hozzáteszem, én a saját pénzemből fizetem.

Mindig rajtunk töltötték ki diktátori, illetve elmebeteg hajlamaikat, ráadásul ostobaságokat magyaráznak állandóan, tanulatlanok, elfogultak, sorolhatnám. Ja, és mindemellett magukra semmit nem sajnálnak, csak ránk! Mindig a saját érdekeiket nézik és aszerint cselekednek. Ráadásul bunkók, csúnyán beszélnek, agresszívek. A húgom is most jár pszichológushoz, mert teljesen elzüllött, a szüleim meg nem bírnak vele (nem csodálom, soha nem szerették őt sem, sosem foglalkoztak vele igazán).

Csak arra akartam rávilágítani, hogy nincsenek mindenkinek jó szülei, sok gyereknek nagyon önzőek, gonoszak a szülei és rossz velük a kapcsolata is. A gyerek nem azért tiszteli a szüleit, mert odacsinálták vagy nem azért, mert enni adnak. Azért tiszteli őket, mert szeretik a gyereket, feltétel nélkül szeretik és azért, mert a szülő is tiszteli a gyereket (pl apámnak múltkor mondtam, hogy nagyon bunkó volt velem, ilyenkor normális ember bocsánatot kér, erre képenröhögött, hogy ő sosem fog a gyerekeitől semmiért sem bocsánatot kérni, mert egy gyerek az csak alsóbbrendű lény!). Külsőleg könnyű elítélni ezeket a fiatalokat, viszont ha belelátnál a családi életébe, hogy nem szeretik, nem tartják semmire, nem becsülik, akkor rájönnél, hogy lehet igazuk van...

az utolsó válaszadónak (20 éves lány) a története nagyon emlékeztet az unokanővérem egyik barátnőjének történetére. Az ő szülei is túl sokat vártak el tőle, még ha kitűnően tanult is, semmit nem engedtek meg neki, még kézilabdázni sem, pedig a tornatanárnő szerint nagyon tehetséges volt ebben. 15 vagy 16 éves korában úgy összeroskadt, hogy pszichológushoz kellett vinni. Az unokanővérem természetesen sokat segített neki. A lány története miatt a szülőknek is pszichológushoz kellett járniuk, mivel miattuk volt az egész.

Hát, erről ennyit.

Sziasztok!

Sok szülő NEM ÉRDEMLI MEG!

Nekem is elcseszték a gyerekkoromat, folyton ment az ütés verés ordibálás, nem váltak el, mert mind a ketten az egész házat akarták, én belekényszerültem az ütköző szerepébe,

annyira lelki sérült lettem hogy nem állnak velem szóba a lányok :( de sokáig még az önbizalmam is nulla volt.

pedig már 26 évesen jó lenne egy kapcsolat.

A kérdésre válaszolva: Ma már nem számít luxusnak, hogyha van ruhám és iskolába járhatok (az meg elvileg ingyen van), meg van mit enni. Sőt az a szülő, aki ezt nem képes fizetni, az egy büdös lúzer, ne vállaljon gyereket.

Az már inkább luxus, ha valakit az életre nevelnek, hasznos dolgokkal látnak el, és nem mindig csak szidalmazzák. Meg nem azokat a helytelen mintákat látja az ember otthon.