Mi lesz abból a gyerekből, akit fel sem vehet más, mint a szülőanyja? Megállja majd a helyét a közösségben? Tud szeretni, barátkozni? Nem lesz beteg? Rendben lesz az immunrendszere? Magáénak érzi majd a rokonait, az apját? Fejlődik az EQ-ja?

Ha a gyerek majd közösségbe kerül (és legkésőbb az iskolába el kell mennie) akkor kiderül.

Sok így pátyolgatott gyerek "lerugja" magáról az óvó kezet, de van aki anyámasszony katonája marad.

Mindenképp nehezebb lesz a dolga, hiszen a szocializációja nem történt meg.

Mennyi idős most? Ha még csecsemő, akkor még az anyja is változhat, ha belátja, hogy a nagy szeretetével csak a gyerekének árt.

IGEN,IGEN,IGEN!!!!

Csecsemőnél teljesen normális ez.Egy babának az első életévében szinte nincs is másra szüksége mint az anyjára.

Ez nagyon fontos a gyerek szempontjából.Pontosan az ilyen gyerekek,akiknek ezt megadja az anyjuk Őbelőlük lesznek egészséges emberek,bennük alakul ki a biztonságérzet,a megfelelő egészséges kötődés.A nagyfiam 2 évesen ment oviba.De másfél éves koráig nem vigyázott rá 1 óránál többet senki,annyira anyás volt.Szeretett mindenkit a családban,de én jelentettem számára akkor csak a biztonságot.És ez így volt jó mindkettőnknek.Semmi de semmi probléma nem volt az óvodakezdéssel,nagyon jól érezte ott magát,és sohasem volt rá panasz,sőt később sem.Mivel Ő már 15 éves,biztosan mondhatom,hogy igen,jó a gyereknek ha az anyja mellett van az első éveiben,és nem a bölcsőde vagy nagymama vagy idegenek nevelik.Én azóta szültem még kettőt,a legkisebb 1 éves lesz,és mindegyikkel én magam voltam vagyok itthon.És ezt én így látom normálisnak,hiszen én vagyok az anyjuk,elsősorban én tartozom értük felelősséggel,és én ismerem tudom az igényeiket a legjobban.Ennek ellenére mindhárom nagyon barátkozó,nagyon sok barátjuk van,szeretik a többi család tagot is,még a nagymamákat is,szerencsére nem betegesek,és nincsenek kisajátítva,csak az igényeik vannak kielégítve.És sosem mennék a kicsi gyerekeim nélkül nyaralni.És sosem hagynám,hogy bármilyen torz agyú rokonnak a játékai legyenek legyen az bárki.

kicsit erintett vagyok, van egy két hónapos kisbabám.

eddig csak az én kezemben, és az apuka kezében volt.

ezen kivul egyszer a szomszed kismama kezében (rá bármikor rábíznám), és az anyós kezében egyszer (rossz volt nezni, ahogy fogja, nagyon merges voltam ra, mert felvette az engedelyem nelkul).

amig harom honapos nem lesz, hogy legalabb ket oltast kapjon, és emberek koze merjem vinni, legalabb kicsit, addig igenis nem szeretném, hogy bárki is rajtam, és a férjemen keresztul fizikai kontaktusba keruljon vele.

kesobb persze ez változni fog, de szerintem egy ilyen koru gyermeknek nincs masra szüksége.

A kérdésedre: igen, lehetnek majd barátai, nagyon szeretném. akit ő választ? persze, bár kölcsönös kell hogy legyen (nem velem, hanem a barátaival)

elmehet e nyaralni egyedül? persze, nezd, ha jo nevelest adunk, rendes ertekrendszerrel, es bizunk a gyerekben, miert ne mehetne el?

edes vagyok e? hat nem hiszem, hogy tokeletes anyuka vagyok, de mindent megteszek, es szerintem ez szamit.

a csecsemokori kisajatitas csak azzal jar, hogy az anya vigyaz a gyerekre, gondolj bele, szules utan is még tele van az anya "anyasági hormonnal", illetve ilyenkor meg a gyereknek senki masra nincs szuksege, csak az anyára.

(nem akartam, hogy latogassanak, de rabeszelt a ferjem, beömlött a családja, lefárasztották a gyereket, este olyan nyűgös volt, sok volt neki a behatás).

ja, a főbb kérdésedre meg annyit, hogy kb 2 hónaposan alakul ki a szociális mosoly, ha mosolyog, amikor kedvesen kozelednek hozza az esetek legalabb 75%ban, akkor semmi baj nincs.

remélem segitettem valamennyire eloszlatni a ketsegeid.

Nem beszélhetünk kisajátításról, anya-csecsemő viszonyban, éppen hogy ez az egészséges. A szocializáció éppen azt jelenti, hogy meg tudja különböztetni ( első körben a szüleit) a többitől, ismerősöktől, nagyszülőktől, etc. A legszorosabb kapcsolata a szüleivel kell hogy legyen, ezen belül is természetesen az anyjával. Éppen az a nem normális, ha nem így történik, az anyja kell hogy legyen az a személy, aki megingathatatlanul mindig ott van, ha szükség van rá, legyen az éjszaka, vagy nappal. Később persze, játszótér, óvoda, gyerektársaság, de ennek még csecsemőkorban nagyon nincs itt az ideje.

Ismerős anyukát hallottam panaszkodni, hogy a gyerek fűvel fával hajlandó 1 évesen elmenni. Na ott a probléma.

Egyébként erre a kérdésre másikat is lehetne feltenni.

1)Miért nem érti meg sok nagyszülő,vagy rokon,hogy egy kisbaba nem tárgy,akit kedvük szerint dögönyözhetnek mint valami édes kis plüssállatkát?

2)Miért nem a kisbaba érdekeit helyezik a saját önző szórakozásuk elé ha valóban szeretik?

3)Aki járatlan ezekben a dolgokban(bár nem hiszem,hogy egy nagymama az lenne)miért nem néz már utána mik az igényei egy csecsemőnek???Hát nem hatalmas társaság,állandó zaklatás.

Egyébként teljesen feleslegesek ezek a kérdések,mert minden babának gyereknek csakis az édesanyja tudja a legjobban mire van szüksége,és ne akarjon ebbe beleokoskodni senki.Mindenki a maga gyerekét akarja nevelgetni amikor az aktuális ne a másét.

Az addig rendben is van,hogy szeretik az unokát rokon gyereket,de ennek van egy bizonyos határa,mégpedig az,amikor még nem vagyunk teher a család vagy anyuka számára.Nem kell folyamatosan rajtuk lógni,még akkor sem,ha szeretjük őket.Ha megtartjuk a távolságot,hagyjuk őket levegőhöz jutni,akkor lesz jó és bizalmas a kapcsolat.Mert elárulok egy titkot,a tolakodó állandóan okoskodó nagymamát rokont egyetlen anyuka sem szereti.És akit nem szeretünk,annak utáljuk még a jelenlétét is a gyerekünk közelébe(pláne ha fel is veszi),nem hogy rábíznánk bármikor is.De ezen miért kell csodálkozni?Hiszen ezt ezek az emberek vívják ki maguknak.Talán először normális bizalmas kapcsolatot kellene kialakítani a fiatalokkal,és akkor könnyebben elviselik az adott személyt a gyerekük körül is.

És még ami nagyon fontos,midig a látogatónak nagymamának kell alkalmazkodni a család szokásaihoz.PL:Nem vesszük fel a babát kérdezés nélkül,nem teszünk vele semmi olyat ami ellenkezik azzal amit a szülők akarnak...stb...

Hát ezek miatt a dolgok miatt vannak a konfliktusok,hogy nem tudják sokan tiszteletben tartani a másikat,és nem az anyukák miatt,hogy kisajátítanák a gyerekeiket.

Védőoltás: bocs, nekem a bébim a kedves rokonoktól kapott ferőzést, vinni kellett másnap orvoshoz, orvos első kérdése, hogy voltak e neki a napokban látogatók.

Rosszul fogás: lehet rosszul fogni, az anyós nem támasztotta a nyakát, csak úgy nyeklett.

Örülök, hogy neked csupa pozitív tapasztalataid vannak, és szíved joga, hogy bárki fogdozza a bébid, én nem így vagyok. inkább bízom a szomszed kismamara, akinel tudom, hogy jó kezben van, ha már választani kell, mint a rokonra, aki meg se tudja fogni, nem erdekel mennyire rokon.

a hormont nem veletlen mondtam, nem szocproblem, hanem igy lettunk megalkotva. nem szégyellem, hogy imádom a gyerekem, hanem buszke vagyok rá, és minden tudasommal, szivemmel probalok megfelelni a feladatnak. én ismerem, tudom mi kell neki, mert én értem a nyelvet, amin elmondja. ismerem az osszes sirasat, a mimikajat, a nyogeseit, mert miota megszuletett, figyelek rá.ezt senki se tudja hipp hopp, ez kialakul.

após kerdezte mennyivel vagyok kevesebb, ha megfogjak a babam. pár nyugodtejszakával lettem kevesebb,es sok aggodalommal tobb. a babarol ne is beszeljunk. a ferjem is ugy volt mint te, hogy nekunk nem faj, nekik jo, akkor miert ne. miutan a baba korhazba került, o tiltott le minden látogatást, meg ami lehetett volna azt is.

nehogy azt hidd, hogy nem torekenyek. sok szempontbol azok, minden most alakul ki naluk.

továbbra fenntartom, hogy egy csecsemonek igenis az anyja kell csak, meg az apja.

es ne hidd, hogy minden normalis ember tudja hogy banjon a babaval. Csesznek kezet mosni, stb

amugy teljesen egyetertek az elottem szoloval, nyugodtan pontozzatok le engem is, de azert gondolkozzatok el, hogy az, hogy vigyazunk a babára, az nem rátelepedés. 5 év múlva nem fogom mondani, hogy csak én kellek neki, sőt, egy év múlva se, de könyörgöm, egy csecsemőről beszélünk, aki kb fejjel lefele lát, nincs térérzéke, ha túl sok impresszió éri, akkor kiborul, mint a bili, aki még nem tudja, hogy az anya kulon személy, és nem az ő szériatartozéka, akinek allandó es biztos napirend kell, és még sorolhatnám.

Csak egy kérdésem lenne: Ez a csecsemő egy kisfiú?

Bocsánat a gúnyosságért, de férjem szokta a kislányunkat fiús anyák társaságában magához szorítani, és mondogatni neki, hogy Szerelmem:)) direkt csinálja, figyeli mit szólnak. Amúgy a kérdésre válaszolva, nem bizonyított, hogy hátránya lesz, de tény, hogy sokan túlzásba viszik a baba imádatát, és azt hiszik, hogy cukorból van. Barátnőm is mesélte a kisfiáról, aki 11 hónapos, hogy voltak az ikeában, és milyen boldog volt a baba, sikongatott örömében...ezek szerint biztos sok helyen voltak már vele,nem?