Mi lesz abból a gyerekből, akit fel sem vehet más, mint a szülőanyja? Megállja majd a helyét a közösségben? Tud szeretni, barátkozni? Nem lesz beteg? Rendben lesz az immunrendszere? Magáénak érzi majd a rokonait, az apját? Fejlődik az EQ-ja?

Egyet értek:10:59,10:15 hozzászólóval!!

Nekem vagy egy kisfiam 6 hónapos!Imádom őt!Most ép egész város ellenem van mert próbálom védeni a "nagymamától"számomra nem az!2 hetes el vitte volna a babámat kérdezés nélül,erre én rászóltam:másképpen gondolom mind Ö!Mondtam NEM!Erre legfeljebb apja eljöhet babával,még úgy sem?Mondom NEM!!Ki Ő,hogy itt nekem meg szab dolgokat..

Azt ez így ment 2 hónapig volt itt minden,2x majd nem lejtette anyóska,és nem adta vissza kérésre a babát,mindenért kérdőre vont,és folyamatosan célzottra rossz anya vagyok mert túlzottan féltem a kicsit,és túlzottan szeretem.Mindent meg próbál gyámhatósággal jött stb.Én meg családvédelmissel,aki mai napig szemmel tartja a családot.Nem tudom azt megemészteni,hogy elakarta venni tőlem a kincsemet,és azt hogy bekevert éltembe"védőnő,gyerekorvosnál is"

Most annyit megengedek 2 hetente 1x 1órára látja a kisfiam ennyi.De lassan még jobban bekel keményítenem,mert én mondom 3 órára itt a baba akkor itt a gyerekem 3ra nálam,erre Ő már dumál,hogy 4-re na azt megkapta..Nem is szeretek erről beszélni annyira utálom megvetem,és nem anyának tartom,és az én kisfiamnak nem öreganyja az ilyen!Egy édesanya

Már bocsi és pontozz le ha jólesik, de:

Ha egészen kicsi még a baba, akkor hadd döntse már el az anyukája, kinek adja oda és kinek nem, azt meg pláne, hogy mit mikor kezdjen el enni.

Saját tapasztalatból mondom és leírom miért:

A fiam most kilenc hónapos. Anyám még csak egyszer látta, a kórházban. De már mikor a pocakban volt, akkor ment a szöveg, hogy: "Na, majd ha rám lesz bízva a nagyságos úr! (ez a gyerek). Majd én tudom, mit kell vele csinálni! Majd én tudom, hogy kell neki babakaját csinálni!sbt...) Na ahhoz képest füstöl a lakásában, mint a gyárkémény. Nála pl. nem hagynám a gyerekemet semmi pénzért sem. De a kezébe sem adnám szívesen, mert elhanyagolt, igénytelen. És van még pár ilyen ember a környezetemben, akinek nem adnám oda, mert volt, aki volt, aki pl. elkezdte dobálni! mikor voltak babát látogatni.

De ott van pl. anyósom, aki szuper nagymama, az első perctől kezdve nem bántam, hogyha a kezébe vette. Mikor elkezdődött a hozzátáplálás, akkor is megkérdezte, hogy miből, mennyi adható neki. Elfogadta, hogy milyen az ízlésem, mit szeretek ráadni, és ő sem vesz neki olyat, amitől én a falra mászom.

De ilyen a férjem keresztanyja is.

Tehát embere válogatja, hogy kinek adom oda, kire bízom rá. Nem szabad teljesen hermetikusan elzárni mindenkitől. Az nem jó a babának sem, nem "szocializálódik" tőle, nem jó az anyjának sem (szeretem én a fiam, de jó néha egy kis babadünnyögésmentes csend a lakásban és nem jó a környezetnek sem (pl. nagyszülő, nagynénik, stb., mert ők is szeretnék a picikét magukhoz közelállónak tudni.)

Összefoglalva: szerintem ebben is - mint sokmindenben -meg kell találni az egyensúlyt, az arany középutat.

Biztosak lehettek benne,hogy az ilyen kérdéseket is nagymamák teszik fel,csak álarc mögé bújva.Akik a minden lébe kanál stílusukkal az örökös okoskodásukkal mindenbe bele kotyogásukkal már kivívták a menyük utálatát,és nem unokázhatnak kedvükre.Az én anyósom is ilyen,de én behúztam a féket időbe,Ő meg fortyogjon csak magában tojok rá.És én is rábízom a gyerekeimet anyukámra a barátnőmre,bárkire akiben megbízok aki közel áll hozzám,de anyósom még soha 1 órát sem vigyázott egyik gyerekemre és nem is fog.Már csak néha panaszkodik miatta a fiának,de nem érdekel.Ha esze van rájön,hogy saját maga tehet erről a bizalmatlanságról ellenségeskedésről.Ami nekem megfelel már nem érdekel,de Ő nem biztos,hogy így van vele.Tojunk egymás érzéseire az az igazság.És ez abból alakult ki,hogy Ők tojtak az enyémekre,így már én is évek óta ezt viszonzom.Vagy esetleg olyan valakik ezek a kérdezők akiknek nincsen gyerekük,vagy ha van nem alakultak ki a megfelelő anyai érzések bennük.Milyen anya az,aki másra hagyja napokra a pár hónapos gyerekét???Mert én ezt meg nem tenném önszántamból,hacsak nem a mentő visz el,pedig a 3-ik babámmal vagyok gyesen.

Látszik a lepontozásokon is,hogy teljesen abnormális gondolkodású emberek olvassák az írásokat.

Mert egyébként kérdezhetsz akár gyerekorvost,bármilyen hozzáértő embert mindenhol azt harsogják mennyire fontos az anya közelsége babusgatása szeretet a gyereknek,főleg az első életévben.Ezen normális ember nem is vitatkozik,mert egyértelmű,hogy egy csecsemőnek az anyja mellett a helye,nem játékszere senkinek.

És ez nem azt jelenti,hogy ne foghatná kézben néha más is,de sokat játéknak tekintik a gyereket,azt hiszik a saját szórakoztatásukra van.Na ezek a nem normális emberek.És mint a gyerekeim anyja igenis én mondom meg,hogy mi jó az én gyerekeimnek,és én szabom meg azt,hogy kit viselek el a társaságukba,és nem érdekel ez ügyben senki véleménye sem,és nem is fog.Tapasztalatom,ha közösségbe kerülnek nagyon könnyen beilleszkednek.

10,59-es voltam.

Ha csak csecsemő, akkor még sok változás lehet. Az immunrendszeréhez és a betegségekhez ennek semmi köze. A szeretetet pedig pont úgy tanuljuk, mint mást. Ha pedig ennyire kicsi az a gyerek, akkor hadd döntse már el az anyja/apja, hogy kinek a kezébe adja.

A gyereket pedig igenis lehet rosszul fogni. Tudom, mert egyszer véletlenül csináltam. Hasra fektetve ringattam, a kezét pedig az én karomon kívülre tettem, de elég bénán fogtam, mert perceken belül hideg lett a karja. Hamar rájöttem, hogy mi a baj, nem lett baj, de ettől még nyugodtan lehet rosszul fogni. Vagy pl. úgy fogni, hogy nem tartod a fejét.

Védőoltás: az emberek iszonyatosan sok betegséget hordozHATnak, amikről még csak nem is tudnak. A nővérem pont az influenzajárvány kellős közepén szült. Úgyhogy azalatt az idő alatt nem fogadtak látogatókat, nagyon helyesen.

Egy kéthónapos csecsemőt pedig nem kell fogdosni. Az nem plüssmaci. Nincs porcelánból, ez igaz. De amíg a kutacsa be nem nő, addig egy némileg erősebb ütés akár meg is ölheti. Az anya hormonjai nem véletlenül ilyenek: ugyanis egy csecsemő teljesen védtelen, ezért alakult úgy, hogy az anya szinte minden idejét vele tölti az elején. A csecsemőket pedig a felnőttek piszkolják össze (bejön az utcáról, és nem mos kezet, úgy fogja meg stb.), nem ők magukat.

Ami a kérdéseidet illeti: az, hogy egy csecsemőt hányszor vesz fel az anyja, nem jelenti azt, hogy később nem érzi közel magához az apját. Engem (és bizonyára másokat is) sokkal többször vett fel édesanyám, mint édesapám, mégsem gondolom azt, hogy apám "nem az enyém", nincs hozzá közöm. A közösségi beilleszkedés mindenkinél előbb-utóbb elkezdődik, és a szülőkkel való szoros kapcsolat csak jót tesz neki.

Nyaralás és barátok: hogy jön ez ide? Ennek semmi köze ahhoz, hogy az elején a csecsemőnek főleg az anyjára van szüksége.

(19.40-es voltam)