Mit tegyek? 10 éves kapcsolat.

10 éve vagyok a párommal, mára én teljesene elhidegültem. Anyagilag, függünk egymástól. A gyerek is összeköt, nagyon apás, nem akarok neki fájdalmat okozni, szóval inkább nyelek. de most oda jutottam, hogy nem bírom tovább. Tegnap történt, kérném , hogy ti hogy látjátok a történteket!!! mert én már nem birom ki agyilag.. kinek van igaza, vagy tényleg én vagyok a rossz gonosz?? annyit mondja, hogy már kiborultam teljesen.

az esti eset:

pakoltam össze a szobában, lányom behozott anno játszani fakanalat a szobába, azzal fözött. Ahogy hajoltam le, a játékokért minden esetben párom, a fenekemre csapott a fakanallal.. jó nagyot, "mókából" .. ezt kb.. 10 szer, én mondtam neki, hogy nem vicces..stb.. csak csinálta, na kivettem a kezéből a fakanalat, és én is rácsaptam a fakanállal a fenekérre..egyet, és nevettem, hozzátenném ő is..

majd eltelt kb. 3 perc, és odajött, hogy én egy rohadt, szemét gonosz állat vagyok, mert tönkre tetttem az új telefonját.. a zsebében volt.. érintőképernyős, és a fólia rész összetört.. érzékeny telefon, és ez van. MOndtam neki, hogy vegyen vissza a stilusból mert nem direkt csináltam, nem tudtam hogy a farzsebében van, és ő kezdte az egész játékot el.

Erre közölte, alpári stílusban, hogy takarodjak el neki venni egy másikat.

(külön kasszán vagyunk és sok a konfliktus, hogy ő nem száll be a háztartási költségekbe stb. )

Én mondtam neki, higgadtan, hogy sajnálom nem direkt volt ezért ne beszéljen igy velem, a felét kifizetem neki.

erre lehordott mindennek, szemétnek.. stb.. hogy nem az egészet kifogom neki fizetni mert ő nem hagyja ennyiben, akkor elmegy anyámékhoz, hogy fizessék neki ki (30 évesek vagyunk külön élünk, nem az óviban vagyunk, hogy megmondalak)

nos nyomdafestéket nem tűrően beszélt, és nagyon durván. bántoan. én bementem a szobába hogy kisirjam magam, hiszen nem érzem magam hibásnak nem direkt csináltam. és ő kezdte, ha nem piszkál nem adom visssza de minden felelőséget rám hárít, és 30 évesen úgy viselkedik, mint egy 5 éves. Éjjel arra keltem, hogy durván markolászott, közöltem vele, hogy el lehet felejteni, úgy megszorította a mellem hogy fekete lett. A telefonjában pedig amit hozzám vágott és részben működik, van egy kép egy lányról akivel korábban is sejtéseim voltak. .

nem akarom őt, tudom de nem tudom megoldani, anélkül hogy a gyereket bántanám.

dillema másik része, hogy engem is egyedül nevelt anyám, és tudom hogy soha nem volt velem.. bátyám ezért mai napig neheztel rá. ok nélkül, mivel értünk dolgozott..

nem akarom hogy a lányom ezt éreze vagy utáljon mert nincs időm törödni vele, de nem tudom meddig birom a páromat elviselni.

ebben a konkrét sztoriban, ti mint külső szemlélők mit láttok? mit csináltam rosszul? (én nem anyáztam, üvöltötem,racionálisan felhivtam a figyelmét a dolgokra.ja és most el kell adnom a saját telefonomat, hogy odadjam estére a pénzt neki., anyukám azt mondja, hagyjam ott, és a telefont dugjam a fenekébe.. de alányom miatt nem tudom, de annyit nyeltem már.otthon nem segit anyagilag, munkával, gyerek felügyelettel...semmi, 4 éve nem voltam sehol. mert nem volt kire hagyni a gyereket.. úgy nevelem mintha egyedül lennék, de a lányom mégis nagyon apás... nem értem miért.

bocsi, ha hosszú vagy zagyva csak kivagyok már borúlva teljesen.