Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Egyéb kérdések » Adnátok még egy esélyt a...

Adnátok még egy esélyt a helyemben a férjemnek?

Figyelt kérdés

A férjemmel fél éve külön élünk, elhagytam őt és a házunkat. Másfél éves a kislányunk. Most kb 2 hónapja kér, hogy legyen minden a régi, szeret és menjünk haza. Mivel mondtam neki, hogy mindenképpen el fogok válni tőle, ha békével, ha nem, mert már nem érzem, hogy szeretném őt. Kiábrándultam. Viszont most, hogy normális és kérlel, ölelget, szeretget, mintha kicserélték volna, ő is állítja, hogy higgyem el megváltozott és minden jó lesz, hiányzunk neki és velünk akar lenni. Sok rossz és fájó emlékek vannak. Ő be is ismerte javarészt, hogy bunkó volt, sokat bántott szavakkal és csúnyán beszélt velem, veszekedett, eljárogatott bulizgatni és átvert, de egyben biztos lehetek szerinte, hogy nem csalt meg soha és nem is tudna. Nem tudom, hogy hihetek-e neki, sok hazugságra derült fény. És rengetegen beszélnek rólunk az ismerősök körében. Olyanokat hallok, hogy nem is egyszer megcsalt, és már régen el kellett volna hagynom. Most is van valakije, látták is vele, de a férjem mindent tagad. Gyanús dolgok voltak mindig és az egyik haverja állandóan csalja a feleségét, ami engem dühít, hogy vele haverkodik. A telefonjában egyszer a híváslistát megláttam és minden második név egy nőnek a neve volt. Ő azt állította, hogy csak kolléga és azt is mondta, hogy be szokta vinni a munkahelyre, ha egy napon vannak szolgálatban, de csak ennyi. De miért kell ennyiszer hívni? Viszont akkor miért beszélnek ilyeneket mások? Mindennek van alapja, vagyis csak úgy nem kezdenek el pletykálni az emberek.

A férjem váltig állítja, hogy mióta külön vagyunk, ő sehova sem ment el szórakozni és nincs senkije. Nagyon szeret.

Tehát: ha nem lenne ez a kétely, hogy megcsal, akkor talán adnék még egy lehetőséget, hogy bizonyítson, de én egy megcsalást soha nem tudnék megbocsájtani! Soha! Hihetek neki? Hogy derítsem ki, hogy mi az igaz? Szeretni már úgy mint régen nem tudom, hogy tudom-e, de még szeretem. Nagyon sokat tűrtem neki, és megalázkodtam. A kislány imádja őt, rajong az apjáért. Minden nap itt van, látogatja, törődik vele és velem is. Mintha kicserélték volna. Viszont félek, hogy megcsalt és ez megbocsáthatatlan az én szemeben.


2009. máj. 11. 13:27
1 2 3
 21/30 anonim ***** válasza:
A tegnapi 20.51-esnek:Ha te egyetlen egyéjszakás kalandot megtudsz bocsátani, akkor te is félremennél 1x?Voltál te már igazán szerelmes?Mit jelent neked az, hogy egy életen át tisztelem és becsülöm azt az embert, akit társammá választottam?A tisztelet és a becsület megszűnik arra a kis időre, amíg a másikkal enyelegsz.Azt pedig sose mondd, hogy nem jutna eszedbe a történtek után , hogy vajon miket csinálhatott a párod azzal a másikkal, akkor 1x???És, hogy nem undorodnál meg .
2009. máj. 12. 11:13
Hasznos számodra ez a válasz?
 22/30 anonim ***** válasza:

11:13-nak:

nem, nem mennék félre egyszer sem. De szeretem annyira, hogy egyetlenegy kalandot meg tudnék neki bocsátani. Sok időbe telne, amíg visszatérne a bizalmam, ez biztos. Nem mondtam, hogy nem jutna eszembe soha. De ha egyszer megbocsátok, akkor nem hánytorgatnám fel többé. Ha nem tudnék megbocsátani, akkor valóban nem érdemes kibékülni. Azt hiszem, hogy a kapcsolatom egy ennyit kibírna, bár nekem nem kell ettől tartanom.


És igen, voltam már igazán szerelmes. Sőt, vagyok. 18 évesen jöttem össze vele, azóta is együtt vagyunk, ennek már tíz éve. Ő nekem az első, én is neki. Ha megcsalna, egy kicsit magamban is keresném a hibát. Nincs gyerekünk (aki mondjuk az elején teljesen lekötne), úgyhogy nyilvánvalóan hibás lennék én is.


De hogy miért kellett a véleményemért lepontozni, azt nem értem...

2009. máj. 12. 11:30
Hasznos számodra ez a válasz?
 23/30 anonim ***** válasza:
Hát nem én pontoztalak le.Viszont látszik, hogy még nem történt veled semmi ilyesmi.Én is hasonló kaliberű kapcsolatban élek, mint te már 15 éve és 2 évvel ezelőtt én is így gondolkodtam, mint te, csak akkor született meg a 2. gyerekünk és sokat járt ide egy "barátnőm"-utólag derült ki , hogy nem miattam jött annyiszor.És bármennyire is próbáltam magamban keresni a hibát, mert persze, hogy nekem is vannak hibáim, de mindigis az motoszkált bennem, hogy neki is voltak és vannak hibái mégsem sértettem volna meg őt soha ennyire.Ezt hívják csalódásnak.
2009. máj. 12. 12:06
Hasznos számodra ez a válasz?
 24/30 anonim ***** válasza:

12:06-os,

nagyon sajnálom, igazán. Mondom, egyetlen egyéjszakást. Mert egyszer ő is elvesztheti a fejét, bármennyire is józan és megfontolt. Többszörit nem tudnék én sem megbocsátani. És azt különösen nagy disznóságnak tartom, amikor újszülött van a családban, és akkor csalja meg a férj a feleségét. Olyankor én is úgy gondolom, hogy nem a feleségben kell keresni a hibát.


Mint írtam, nekünk nincs gyerekünk, tehát nem mondhatnám azt, hogy nem volt felkészülve rá, vagy ugyanazt várta volna el, sokkot okozott stb. Ha nemrég szültem volna, akkor elvárnám, hogy ő is, hozzám hasonlóan, a gyerek igényeihez igazodjon. Mert mondhat bárki bármit, azért sok lemondással is jár a gyerekvállalás. Ami nem azt jelenti, hogy ez ne térülne meg, csak éppen nem árt tudatosítani. Ami pedig különösen nagy aljasság, hogy a "barátnővel". Húú, hogy felhúztam most magam...

2009. máj. 12. 12:19
Hasznos számodra ez a válasz?
 25/30 anonim ***** válasza:
Nem csalt meg a férjem a barátnőmmel, csak többet foglalkozott vele, mint velem.A "barátnőmnek pedig pont párkaocsolati válsága volt és addig sírt az én férjemnek, hogy a férjecském fellángolt a barátnőm iránt, csakhogy én ezt észrevettem és habár először tagadta, mert saját magának is félt bevallani, később mindent őszintén elmondott, csak addigra már a barátnőmnek is bevallotta.
2009. máj. 12. 12:28
Hasznos számodra ez a válasz?
 26/30 anonim ***** válasza:
Nem lehettél könnyű helyzetben. Együtt maradtatok?
2009. máj. 12. 12:42
Hasznos számodra ez a válasz?
 27/30 anonim ***** válasza:
Igen együtt maradtunk. De én még mindig nem tudtam megbocsátani.És tudod az a legrosszabb az egészben, hogy az elmúlt 15 évben rengetegszer eshettem volna én is kisértésbe, sőt kisértésbe is estem, mert sok férfinak kellettem volna, még akár gyerekkel együtt is, de én mindig komolyan gondoltam a hűséget és a szerelmet, amit a férjemnek ígértem, viszont az ominózus eset óta attól félek nehezebb lesz ellenálnom a következő kísértésnek, már csak büszkeségből is, hogy megmutassam, hogy nő vagyok. Ilyenkor pillanatok alatt elszáll a női önbecsülésünk és rohadt lassan tér vissza, ha egyáltalán visszatér valaha.
2009. máj. 12. 12:53
Hasznos számodra ez a válasz?
 28/30 anonim ***** válasza:

Ez viszont nehéz lehet. Velem egyszer nagyon csúnyán viselkedett a párom, és nagyon a szakítás szélén álltunk (nem csalt meg). Bocsánatot kért, őszintén. Megbocsátottam neki. De tényleg csak akkor érdemes, ha őszintén tudsz megbocsátani, másképp mindig benned marad egy tüske. Azóta sem hánytorgatom fel neki, bár az is igaz, hogy tanult belőle, és ilyen szempontból megváltozott.


Megértelek, hogy nehezebben állnál majd ellen, nem lehetsz könnyű helyzetben. A férjed most egyébként hogy viszonyul hozzád?

2009. máj. 12. 13:02
Hasznos számodra ez a válasz?
 29/30 anonim ***** válasza:
Megpróbál mindent elkövetni azért, hogy én jól érezzem magam, de sokszor úgy érzem többet is tehetne.Ő elmondása szerint biztos volt benne,hogy sosem csalna meg és nem gondolta volna, hogy a másik nőnek mondott mondataival mennyire nagy fájdalmat okoz nekem.Mire rájött már késő volt. Én szabályosan sokkot kaptam, hogy ezt tette velem, amikor a legnagyobb szükségem lett volna rá.Ráadásul bemagyarázta magának, hogy én már úgysem szeretem őt, mert én éppen elvoltam foglalva a pici babával és hát a "barátnőm"tudott sokkal szebb csinosabb és kedvesebb lenni a szemében , mint én, aki 3 óránként szoptattam a sok éjszakázástól kimerülten nem éppen jól néztem ki, ráadásul maradt még rajtam némi súlyfelesleg is szülés után és ha volt egy kis szabadidőm a háztartás és a gyerekek mellett, akkor próbáltam a férjem vállalkozásának ügyeit intézni.Mindeközben ők tudtak egymásra figyelni, beszélgetni és egy kicsit egym,ás lelkét ápolgatni.Na ez fáj a legjobban, mert ha ezt az időt a férjem arra szánja, hogy pl. nekem besegít a háztartásba, akkor lehet, hogy nekem is lett volna időm az ő lelkét ápolgatni.Válni akartam, de ő ettől nagyon megijedt, mert félt, hogy elveszít minket.Ettől pedig úgy érzem magam, mint a "Ló nincs szamár is jó!"-közmondás alanya. Nem tudom mit hoz a jövő, de tény, hogy az élet nagyon furcsa dolgokat tud produkálni és sokszor egy váláshoz, vagy egy idegösszeomláshoz nem kell, hogy megcsalják egymást az emberek, elég 1-2 mondat.És onnantól kezdve visszagondolva is minden egyes cselekedet és viselkedés más értelmet kap.Én meg amúgy is nehéz eset vagyok, magamból indulok ki mindig és ezért nem is tudok könnyen megbocsátani, mert amivel úgy vagyok,hogy én sem tenném meg mással, azt velem sem tegyék meg.
2009. máj. 12. 13:50
Hasznos számodra ez a válasz?
 30/30 anonim ***** válasza:
Elhiszem, hogy az fáj a legjobban, hogy gyakorlatilag magadra hagyott... Remélem, egy idő után elmúlik ez a fájdalom is.
2009. máj. 12. 20:09
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 3

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!