Megmondtam Anyunak, hogy nem akarom, hogy eljöjjön majd a ballagásomra, megsértődött, érthető. Hogyan tudnám kiengesztelni anélkül, hogy beleegyeznék a jövetelébe?
Elsőben meghívtam Apuval együtt az évzárómra, de éppen válófélben voltak, ezért szabályosan lecseszett, mert azt akartam, hogy ott legyenek mindketten, és bizonyítványosztálykor az osztályban elkezdtek üvöltözni a tanár beszéde alatt. Azóta egyedül voltam minden évzárómon. Péntek reggel megkérdezte, hogy hívjuk-e el a nagyiékat is a ballagásomra. Én meg kijelentettem, hogy senki ne jöjjön, még ő sem. Természetemre a 'rezignált' jelzőt bármikor rálehet akasztani, szóval az, hogy megbántottam nem tud felzaklatni, az viszont igen, hogy azóta nem szól hozzám. Mit csináljak?
Bár a büszkesége nem engedné, hogy ezek után eljöjjön, szóval nem is nagyon játszik az a kiengesztelési opció.
válasza:
válasza: válasza:eléállsz, es elmondod, hogy nagyon szereted, es fontos neked, nem akartad megbantani, de : (es itt jon az IGAZSAG)
en (mint szulo) dijaznam az oszinteseget, bar nyilvan nem tancolnek oromomben, hogy nem lehetek ott
válasza:Szerintem ha most semmi gond, akkor hagy menjenek el. Évekkel ezelőtt történt valami az egy dolog. Esélyt adni kell, különösen családon belül a javításra, hogy felépülhessen újra a bizalmad velük szemben. Hidd el neked lesz ez fontos később. Én hagynám, hogy elmnejenek, azért nagy mérföldkő ez egy szülőnek is, viszont megkérném, hogy utána hagy menjek haza egyedül kicsit megemészteni e nagy eseményt.
Azért azon is dolgozz szerintem, hogy nem lehetsz ilyen egyoldalú, hogy csak téged bánthat meg bárki, téged meg nem hat meg, ha te bántassz meg mást. Csak nincs ez így jól.
Azért lesz szörnyű, mert imádom az osztálytársaimat. El kell válnom életem legfontosabb 23 emberétől. Egytől egyig teljes szívemből szeretem őket.
"Azért azon is dolgozz szerintem, hogy nem lehetsz ilyen egyoldalú, hogy csak téged bánthat meg bárki, téged meg nem hat meg, ha te bántassz meg mást. Csak nincs ez így jól."
Engem nem tud megbántani senki:], most már. Teljesen rezignálttá tett ez a válás. Túl sokszor aludtam el ordítozásokra. Mondjuk ki bántana meg engem? Sosem kérdezem senki véleményét. A többiek szokása, hogy rajz órán mindenki odaszaladgál a padomhoz, hogy megkérdezzék mi a véleményem, mert tudják, hogy bunkó vagyok, és megmondom amit gondolok. (Ebből a szempontból nem is értem az emberiséget..:D) Szóval...második osztály óta nem sírtam, nem voltam szomorú, semmi. Közömbös vagyok mindenfelé. De a ballagás megfog viselni. Szörnyű lesz.
válasza:Anno az édesanyád és az édesapád téged súlyosan megbánott és megalázott egy csomó ember előtt - ne is értem, hogy hogy lehetett olyan érzéketlen tahó az osztályfőnököd annao, hogy nem védett téged azonnal és nem dobatta ki az osztályteremből a drágalátos szüleidet! :( -, ami jól láthatóan nagyon mély nyomoakt hagyott benned és nem sikerült ezt feldolgoznod, pláne a válásukat.
Ezért is kapaszkodsz ezerrel az osztálytársaidba, akik számodra valószínűleg egyfajta kapaszkodót és "pót-családot" jelentenek. (Régen pszichiáter szakembernél volna a helyed, kisember!)
A valamikor megaláztatás miatt pedig most félsz - és joggal - attól, hogy most, életed egyik nagyon fontos napján ugyan miféle cirkuszt fognak rendezni a te drágalátos szüleid, amivel elcseszik az örömödet. Joggal félsz, és jogosan vagy haragos a szüleidre.
Ha nem hívod meg az anyukádat, az a te döntésed, nem szabad miatt semmiféle bűntudatnak lenni benned, mert az édesanyád alaposan kiérdemelte azt, hogy te így bánj vele. Teljesen mindegy, hogy haragszik vagy sem, hogy hisztizik vagy megsértődik. Nem neki van joga haragudni, hanem neked, mert te vagy a sértett és megbántott fél, ő peidg az agresszor. Egy önző dög, aki irigységből és rosszindulattal, éretlen kislány módjára tönkretette a gyereke fontos napját, örömét (plusz a kedves papa is).
Apádról is megvan a véleményem, ha a válás után újból "beleszeretett" anyukdába és jobban szereti most, mint azelőtt. Tényleg igen jó volna neked egy szaki, amíg nem késő! És ezt a legkomolyabban mondom.
"A többiek szokása, hogy rajz órán mindenki odaszaladgál a padomhoz, hogy megkérdezzék mi a véleményem, mert tudják, hogy bunkó vagyok, és megmondom amit gondolok."
Na ezért, többek között. Aki megmondja a véleményét, aki kritikát gyakorol, aki segít másoknak, aki önállóan gondolkodik, akinek a véleményen független a tömegétől és aki a véleménye mellet ki is mer állni, az nemhogy NEM bunkó, hanem egy igen kiváló kis emberke! Drágakő a kavicsok között! Te viszont a legszebb és legértékesebb tulajdonságaidat is negatívan értékeled - olyan szinten önsorsrontó vagy, hogy az elképesztő. Hála a remekbeszabott szüleidnek.
Nem, nem kell meghívni senkit. Aki nincs ott, az megérdemli, hogy ne legyen ott.
Jó estét!
Köszönöm szépen a fáradozásodat.
Olvasok pszichológiai könyveket, és bátran kijelenthetem, hogy teljesen ép vagyok. A válásuk nem sok kárt tett a személyiségemben:csak mint már mondtam, rezignálttá tett. Kevés érzésre vagyok képes:gyűlölni(csak is saját magamat, egy négyes dolgozat után), undorodni(2-3 kg felszedése után magamtól), lenézni(nem részletezem), feltétlen szeretet(osztály, apa, anya) és az önkívületi állapotok:péntek esténként, és minden órában a röhögéstől. Nem vagyok képes másokat gyűlölni, vagy haragudni rájuk. Szeretem az emberiséget. Csak sosem értem őket. Teljesen kivagyok békülve minden körülettem élő tényezővel. Tökéletesnek is mondhatom az életem.:] Bár ebbe még sosem gondoltam bele. Apu nem szereti Anyut. Ugyanis 3 éve boldog egy hippi csajjal(tényleg az, na!), szkeptikus, kapzsi, bunkó létére. Anyu is ilyen. Én is.:]
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!