Megmondtam Anyunak, hogy nem akarom, hogy eljöjjön majd a ballagásomra, megsértődött, érthető. Hogyan tudnám kiengesztelni anélkül, hogy beleegyeznék a jövetelébe?
Elsőben meghívtam Apuval együtt az évzárómra, de éppen válófélben voltak, ezért szabályosan lecseszett, mert azt akartam, hogy ott legyenek mindketten, és bizonyítványosztálykor az osztályban elkezdtek üvöltözni a tanár beszéde alatt. Azóta egyedül voltam minden évzárómon. Péntek reggel megkérdezte, hogy hívjuk-e el a nagyiékat is a ballagásomra. Én meg kijelentettem, hogy senki ne jöjjön, még ő sem. Természetemre a 'rezignált' jelzőt bármikor rálehet akasztani, szóval az, hogy megbántottam nem tud felzaklatni, az viszont igen, hogy azóta nem szól hozzám. Mit csináljak?
Bár a büszkesége nem engedné, hogy ezek után eljöjjön, szóval nem is nagyon játszik az a kiengesztelési opció.
válasza:Kedves Kérdező,
az nagy baj, ha te teljesen épnek látod magad, mert ez azt jelenti, hogy abszolút nincsen betegségtudatod, ergo segíteni sem lehet rajtad.
Sajnállak. :(
Szia!
válasza:Ha tökéletesnek mondod az életed, ez nem igaz, csak elakarod magaddal hitetni ezt.
Hogy lehetne tökéletes az az élet, akit olyan károsodás ért, hogy nem engedi a szüleit elmenni a ballagására.
Nem beszélve arról, hogy
"szóval az, hogy megbántottam nem tud felzaklatni, az viszont igen, hogy azóta nem szól hozzám"
Hol van itt az, hogy te nem tudsz haragudni senkire ? Haragból bántottad meg hiszen nem ?
Hol van az, hogy téged ki bántana ? Hát te érzed, hogy anyud bánt azzal hogy nem szól hozzád nem ?
Nagyon zavart vagy, és próbálsz erős lenni, ez rendben van. Olvasd vissza amiket írtál, hátha te is meglátod, és segítségedre lehet a tisztán látásban.
Nem támadlak, hanem segítve írom ezt, hogy valóban olyan boldog lehess, amilyennek bebeszéled jelenleg magad, de nem így van.
Oké. Nézzük csak.
Reggel boldogan kelek fel, kialudtan. Benézek a tükörbe, és tetszik amit látok. Szeretem a hófehér bőröm, a zöld szemem, a hosszú, dús, hullámos barna hajamat. A kiálló kulcscsontomat, bordámat. Anyu minden reggel elvisz az iskolába. Már ez is hozzájárul a tökéletességhez.
Belépek az osztályba. Mindenki odaszalad hozzám. Mindenki rám figyel.
Minden tantárgyat szeretem. Mindegyikből jeleskedem.(Kivéve a rajzot, de jó hangulatban telnek az órák:])Sosem kell fél óránál többet tanulnom/nap.
Az anyagi helyzetünk jó. Van egy gyönyörű szobám, melynek minden sarkát én tervezhettem meg.
Anya művelt asszony. Szívesen eljár velem színházba. Bármikor eltudok vele beszélgetni egy Jane Austen műről, sőt, kötelező olvasmánynak tartja könyveit minden nő számára.
Mi kell még?
Tényleg nem szeretném, hogy ott legyen a ballagásomon. Gyengének érezném magam a jelenlétével. Túl jó a memoriám, életem minden apró pillanatára emlékszem, bármi képes emlékeket felhozni.
Például 2007 telén egy adott parfümöt használtam, de márciusban valahol elhagytam a lakásban. De idén nyáron meglett. Befújtam vele magam. Kirázott a hideg, és elkezdtem fázni. Nyáron! Egy illattól!
Mi történne, ha hirtelen pontosan ugyanabban a helyzetben találnám magam ugyanazokkal az emberekkel...ugyanabban az épületben? Elkezdenék sírni? Megtelnék gyűlölettel? Haraggal? FÁJDALOMMAL?
válasza:Most hallom:1943, január:
"Hitler egykoron kék szeme most vérben úszott az idegességtől"
KÉK SZEME VOLT??????:||||
válasza:Annyira okosnak akarsz látszani, hogy én azt is hozzáfűzném a fenti korrekt diagnózisokhoz, hogy MEGFELELÉSI KÉNYSZER.
Emellett színlelt egoizmus. Kísértetiesen hasonlítasz az egyik haveromra, aki mindenkinek megjátssza mekkora egomuki, közben meg 2 éve nem meri az egyik lány ismerősének bevallani, hogy tetszik neki...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!