Miért jobb egy gyereknek ha olyan családban nő fel ahol a szülők szeretik egymást?

"miért hiszik, hogy jobb egy gyereknek, ha csak miatta maradnak együtt a szülők"

Ez altalaban inkabb kifogas, hogy ne kelljen kiallniuk magukért, és véghezvinni, ami nehezukre esik.

Dehogy hiszik, csak magukat győzködik!

(Ebben a topicban nem ezt kerdezik szerencsere.:))

Mert az egyedülálló szülő, a legtöbb esetben nehezebben boldogul és anyagilag, érzelmileg, szóval minden téren kevesebbet tud adni a így gyereknek, bárhogy is igyekszik.A gyerek ezt valahol megsínyli.Ráadásul szükség volna anya és apa mintára egyaránt.Nyilván nagyobb biztonságban érezheti magát az agyerek, aki mögött két támogató szülő áll, két részről vannak nagyszülők is, nagy a rokonság, mint az akinél csak egy van.

Látszatra lehet, hogy nem kevesebb az elvált szülők gyermeke,de többségükben sok hiányérzet van, ami nem csoda.Sok küzdelmükbe kerül, hogy behozzák a "lemaradást", amit a szülők válása hozott az életükbe.

Persze, nem jobb az sem, ha együtt vannak a szülők, de ölik egymást.

nem látod rajtuk...

Nyilván tisztában vagy az összes félelmükkel, fájdalmukkal, rigolyájukkal, aminek akár az is lehet az oka, hogy nem kétszülős, szerető családban nőttek fel.

Ezek a dolgok nem feltételnül a külsőségekre rakódnak rá. Attól veszélyesek, hogy a tudatalattira hatnak, az ember legmélyebb, mások felé nem szívesen kiteregetett érzelmei sérülnek. Honnan tudod, hogy milyen lett volna az egyéniségük, ha szerető családban nőttek volna fel?

A minták szükségessége pedig igaz.Nagyon nem mindegy. Hány olyan huszonévest látok ITT is, aki azért nem mer komoly kapcsolatra, házasságra, tartós együttélésre vállalkozni, mert nem hisz a hosszútávú intim kapcsolatokban, szülei elváltak, nem is túl szépen.

Hát ez van.

Azért jobb, mert azt látja, hogy a legjobb és legerősebb a családi kötelék. Béke van és szeretet, ebben tud csak a gyerek megfelelőn fejlődni, nem kell egyből számára eleinte megemészthetetlen problémákkal megküzdenie.

Pl egy kisgyereknek sokszor elég nagy törést okoz, ha a szülei elválnak, megváltoznak az anyagi körülmények, másik szülő hiánya stb stb

Van egy két barátom akinek elváltak a szülei, magukat kifelé erősnek mutatják, de belül iszonyat sok problémájuk van. Nem lettek kevesebbek, de a rengeteg lelki gond felőrölheti az embert, ha most még nem is látszik, de ez később visszaüthet.

Azért, mint elvált szülők gyermeke megvédeném magam!

Persze ahol a gyerek érdekei huszadrangúak, és a szülők kicsinyes sérelmei sokkal jelentősebb problémát képeznek a válás során, így anyuka csak pocskondiázni tudja apukát, az apuka meg esetleg egy részeges állat, ott édesmindegy, hogy a gyerek szülei együtt voltak, vagy sem, mert ott szó sem volt szeretetről.

Nekem 9 éves koromban váltak el a szüleim. Mindketten olyan munkával rendelkeztek szerencsére, hogy egymástól függetlenül is el tudtak tartani minket öcsémmel. Nem luxusban, de szó sem volt soha éhezésről, vagy nélkülözésről. Anyukámmal élünk, de anya soha egy rossz szót nem mondott apára, akkor sem, ha így utólag látom jogosan, hogy mekkora egy f.rok volt néha. Apa sem keserített meg semmit. Ők egyszerűen csak elváltak, mert apa másba lett szerelmes. Kulturáltan, értelmesen, és normálisan csinálták, mi öcsémmel nem lettünk emiatt hanyagolva, vagy kevésbé szeretve. Más kérdés, hogy azóta mik változtak, de soha egy másodpercig sem éreztem, hogy engem ne szeretne az anyukám teljes szívéből, ne adna meg bármit, amit kérek. Szerintem az én anyukám igenis nagyszerű anyuka, én nagyon büszke vagyok rá, hogy teljesen önerőből eltartott és eltart minket a mai napig. Azóta komoly élettársa van, akivel boldog, és én ennek örülök. Szerintem nekik direkt jót tett a válás.

Abszolút nem érzem magam lelkileg deformáltnak, vagy komoly kapcsolatra képtelennek. Én úgy akarom csinálni, mint anyukám. Hogy megadom az esélyt egy örök életre szóló házasságnak, de ha nem jön össze, akkor is törekszem arra, hogy a gyerekem semmilyen formában ne szenvedjen hiányt.

Mellesleg én elég jól is tudom kezelni a hapsikat, barátnőmnél a szülők "gyerek miatt nem válnak" és folytonos ordibálás megy, ő utálja, de ebben nőtt fel. Kicsit furcsa az egész férfiakhoz való hozzáállása is, mivel náluk ugye a férfi az úr, és a férfi szava szent, szóval a palija szerintem kissé csicskáztatja, de nem tűnik fel neki, mivel ezt szokta meg.

Szóval mielőtt valaki leírná végleg az elvált szülők gyermekeit, ne gondolkodjon már végletekben, a szülők egymástól függetlenül is tehetnek a gyerekükért, hogy az ne legyen lelkileg sérült.

20L