Ha a férjed anyja nem engedne be karácsonykor (meg máskor sem) a házába Téged, és azt mondaná, hogy csak a férjed mehet haza, Te nem, az normális lenne?

"Én azt mondtam, én is megyek, még ha nem is enged be a Mama. Persze a férjem ettől ki van készülve, mert tudja, hoyg az anyja nem fog beengedni engem."

Ne alázd meg magad ennyire. Ha nem vagyok kívánatos valahol, nem megyek oda. De azokkal az emberekkel, akik így bánnak velem, tudom, mi a dolgom. Többet nem veszek tudomást róluk. És ebbe én a páromat is beleérteném, ha úgy állna a kérdéshez, mint a Te párod.

Már egyszer leírtam, hogy abból szerintem semmi jó nem sül ki, ha rájuk erőlteted magad. Ha nem akarnak beengedni, ez tényleg nem kötelességük, akár igazuk van, akár nem, az az ő házuk.

De! Neked meg jogod van ezt nagyon rossz néven venni, és ennek megfelelően bánni velük.

A párodnak viszont ettől még a szülei, ezt tiszteletben illik tartanod akkor is, ha nyilván ez nem egy ideális helyzet. Azt szerintem nem várhatod el tőle, hogy tagadja meg őket miattad, mert hát... a szülei, na.

Azt elvárhatod (én el is várnám), hogy mondja meg nekik, hogy ezzel a döntésükkel nem ért egyet, és hogy lehetőleg akkor ne szenteste, meg ne minden hétvégén, stb. üljön ott. Azt viszont nem várhatod el, hogy szakítsa meg velük a kapcsolatot!

Szóval ezt érezni kell. Sajnos az anyósokkal sok embernek rossz a kapcsolata, de erre a házasság nem mehet rá! (És a szülő-gyerek kapcsolat sem!)

Felnőtt emberek vagytok, ha a házasságodat amúgy fenn szeretnéd tartani, akkor kezelni kell ezt - felnőttek módjára.

25-én, 26-án lenyelném a békát, menjen a férjem.

Én vmiért arra gondoltam, hogy a 24-ét töltenétek így...

Te figyelj, minek erőlteted ezt? Nem kíváncsiak rád, ez van. Te akkor minek akarsz menni hozzájuk? Nem zavar téged, hogy pont leszarnak?

Menj át a szüleidhez ilyenkor és örülj, hogy a te szüleid normálisak. Ne akarj pitizni az anyóséknak.

Hogy a francba lenne ez normális?Az én párom egyszer találná ki,hogy külön menjünk,vagy nem állna ki mellettem,akkor mehetne ahova akarna.Mondjuk engem nem tiltottak ki a házból,pedig anyósomék is érdekes csodabogarak,régen nem kedveltek.DE!Az én párom megmondta,hogy ő engem választott és amint anyagilag úgy alakul (reméljük jövőre) akkor én leszek a felesége.Azt is megmondta,hogy a szenteste a miénk,csak 3-an leszünk.Ő kiállt mellettem.Kicsit eltértem a témától bocsi,de egy házasságnál akkor derül ki,hogy igazán egymáshoz valóak vagytok,ha a sok kis akadályt leküzditek.A férjednek ki kellett volna harcolnia az anyjáéknál,hogy igenis te vagy a felesége,és vagy együtt,vagy sehogy nem mentek.Mint ahogy a párom kiállt mellettem.Az anyja a férjed miatt ilyen.A férjed meg egy alamuszi nyuszi semmi több. Ne kelljen elmondanom,hogy egy házassággal ti már ketten egy családot alkottok.Oké,hogy ott a szülők,de neki már te legyél az első hisz a felesége vagy.Gyerek van?

Valami itt rég nem stimmel,hogy ez van nálatok.És még nála áll a bál.Rakd helyre,ne hagyd magad!!!E.

"Vagy pedig azt mondja, ha így állok hozzá, akár vége is lehet." - konkrétan ebben a pillanatban b@sztam volna rá az ajtót. Nincs benned tartás? Nincs neked eszed?

Hozzámentél anyuci kisfiához, gratulálok!

24/F