Ti is igent mondtatok volna? Mi a véleményetek?
23 éves nő vagyok és a párom (28) most kérte meg a kezem. Eddig minden teljesen OK. De! Nemrég eléggé összevesztünk és nem nagyon törődtünk egymással (kb. 2-3 napig). Én tanultam (egyetemre járok) Ő meg szórakozott. Szomorú voltam és ezért elindultam megkeresni, hogy bocsánatot kérjek Tőle (a vita miattam volt). Elmentem a kedvenc szórakozóhelyeinkre míg az egyikben meg is találtam a párom. Egy csajjal táncolt és tánc közben fogdosta a csaj mellét. Odamentem hozzá és elkezdtem vele ordítozni, hogy mit képzel magáról, mit gondol a mi kapcsolatunkról (nem, eddig még nem szakítottunk és én imádtam/imádom Őt). Megmondtam neki, hogy ennek itt és most vége, költözöm (igaz még nem akartam teljesen elköltözni mert úgyis elutaztam). Elutaztam. És Ő nagyon hiányzott. Mindene hiányzott, ahogy beszél, ahogy néz, az illata, a mosolya... És rájöttem, hogy hatalmas hibát követtem el! SZERETEM! De azt hittem már mindegy. Hazautaztam és mentem kipakolni a lakásból. Ő ott állt a ház előtt egy rózsával a kezében. Odajött hozzám és valami olyasmit mondott, hogy szeret engem és élete legnagyobb hibáját követte el aznap este azzal a lánnyal, bocsánatot kért, megígérte, hogy soha de soha nem fog megcsalni... És megkérte a kezem!!! Én igent mondtam mert szeretem. Nem merül fel bennem, hogy ez a megcsalás még egyszer előfordulhatna. Bízok benne. Az esküvőt 2013 júniusába tervezzük.
Ti is igent mondtatok volna? Véleményetek?
válasza:"meghalt az egyik rokonom és teljesen feszült voltam, ki akartam ordítani magam és elkezdtem azzal dobálózni, hogy sokat dolgozik aztán meg mindent egymás fejéhez vágtunk (de ezt a végét már írtam)."
Ez elég súlyos.
Szerinted milyen támogató férj lesz belőle, hogy ha a gyászodban (ami egy elég súlyos helyzet, amikor az ember extra sérülékeny, és a párjának még jobban mellette kéne állnia!) így áll melletted, hogy türelmetlen, összevesztek és elmegy más csajok mellét fogdosni???
Nyilván Te is érzed, hogy ez így nem teljesen oké, ha egyszer kiírtad a kérdésedet!
Látom, nagyon szeretnél neki bizalmat szavazni, és mondom, abban sem kételkedek, hogy tényleg megbánta a kis kalandját - na de mi lett volna, ha akkor nem mégy oda, és nem választod szét őket???? (És mi volt máskor, amikor nem jelentél meg?) Még csak nem is szakítottatok, csak összevesztetek, és 2-3 nap telt el. Ha valaki ilyen gyenge jellem, 3 év alatt lehet, hogy nem ez volt az első ilyen eset, csak pont ezt vetted észre.
Mit szólt hozzá?
Lehajtotta a fejét és azt mondta, hogy nem érdemel meg engem mert ő hagyta a franca az egészet (amikor ahogy az Utolsó válaszoló is írta szükségem volt rá-de érdekes erre még nem is gondoltam) mert... nem tudja miért, hogy szeret és megint bocsánatot kért.
Kedves Utolsó!
Amit Te írtál arra még nem is gondoltam... :(
Bár valóban elég problémás családból származik ahol, háát szépen szólva mindenki lesz*rt mindenkit. :( Azt sem értem ,hogy tudott kiemelkedni ebből.
Próbálkozom. Lehet, hogy elszúrok pár évet ezzel a próbálkozással de szeretjük egymást (nővéreim nem ahhoz mentek feleségül akit szerettek -mert azzal az első probléma után szakítottak-és én nem akarok úgy élni mint ők!!
válasza:"nővéreim nem ahhoz mentek feleségül akit szerettek -mert azzal az első probléma után szakítottak-és én nem akarok úgy élni mint ők!!"
Csak át ne ess a ló túloldalára. Ugyanis az sem szerencsésebb, ha a sokadik - és egyre súlyosbodó - probléma után sem tudod elhagyni, mert annyira szereted.
válasza: válasza: válasza:Most komolyan, mit gondolsz, hogy ha nem jelensz meg megtörtént volna ez az egész? (békülés, eljegyzés)Még ha nem is folytatódott volna az este folyamán, minimum, hogy megtörtént volna még többször és te erről soha az életbe nem szereztél volna tudomást!
Ennek ellenére, ha tényleg nagyon szeretem valószínűleg én is megbocsájtottam volna. De nem így. Csak ha hajlandó lett volna még 2-3 hónapig teperni utánam, akkor talán beadom a derekam. De eljegyzésről szó sem lehetne egy darabig.
Az meg megint egy más kérdés, hogy mindezt a rokonod halála után csinálta. Így viszont nagyon nagyon elgondolkoznék, hogy tényleg meg tudnék-e neki bocsájtani. A megcsalás még oké, de hogy a legnehezebb pillanatokban nem számíthatsz a saját barátodra az milyen dolog már? Nyilván, hülye voltál, hogy ordibáltál vele de ez ebben a helyzetben érthető és neki türelmesnek kellett volna lenni és támogatnia.
Hát nem tudom, mindenesetre az eljegyzést nagyon elkapkodtad! Ez így nekem olyan érzés, mintha megengednéd hogy bármit megtegyen veled egy gyűrűért cserébe. Pedig tudod egy gyűrű semmire sem biztosíték.
Nem, nem volt :) így visszagondolva tényleg nagyon gyerekesen viselkedtem. Most ezt foghatnám a szerelemre, de nem lenne jogos.
Jártunk még egy 4-4,5 hónapig aztán vége lett. Lehet, hogy majdnem 5 év kellett nekem, hogy ne lássak mindent rózsaszínben, de letelt ez az 5 év is. És egyre jobban bosszantottak a hibái (meg szerintem őt is az enyéim) és rájöttem, hogy nem tudom elképzelni vele az életem. Ezt elmondtam neki,megértette, és azt mondta, hogy ez így nem jó, ne folytassuk, mert nincs értelme :/ életem egyik legboldogabb időszaka volt, amit vele töltöttem,
de...egyszerűen kiszerettünk egymásból. A kapcsolatot még ma is tartjuk, néha-néha megiszunk egy kávét. :)
Volt egy majdnem teljes évem, amíg szingli voltam (persze voltak futó kalandjaim, de nem voltam szerelmes). 2013 nyarán (jó lenne azt mondani, hogy június elején, amikor az esküvőnk lett volna, de nem, hanem júliusban) megismerkedtem valakivel...és most újra kapcsolatban élek, és próbálom nem elkövetni ugyanazokat a hibákat, amiket egy 1,5 éve elkövettem :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!