Jogosan haragszom?

Kedves mindenki!

Egy hormonokkal bombázott, szenvedő embert (mert a hányás nem túl kellemes) lehordani olyan módon mintha megjelent volna Utólagokos Kapitány nem túl szép dolog.

És emellett semmi értelme!

[link]

Ahogy kiveszem a szavaidból, nem álltok olyan nagyon rosszul anyagilag. Nem tudsz felfogadni időlegesen egy megbízható embert (dadát pl.), aki segítene neked a gyerekek körül, amíg el nem múlik ez az émelygős korszak? Biztosan nagyon nehéz lehet két kisgyerekkel még akkor is, ha minden rendben és fitt vagy meg jó a közérzeted. Szerintem senkinek sem jó, ha kimerülten, ingerülten és "betegen" küzdesz otthon egyedül. Fogadj fel valakit, aki segít neked. Te is össze tudod akkor szedni magad kicsit :)

A férjeddel meg beszélni kell, bizony, és valahogy bevonni őt a gyerkőcök nevelésébe. Biztos vannak ehhez is jó kis videók a Youtube-on, ilyen gyereknevelős műsorokban.

Nagyon ellentmondásos vagy. Megkérdezték páran jogosan, hogy ilyen körülmények között miért vállaltál 3. gyereket, erre írod, hogy mert a párod megígérte csupa nagybetűvel, hogy segít mindenben, majd folytatod azzal, hogy még két gyerekkel sem bír, nem is igazán segít, meg túl sokat dolgozik és van távol és te 24 órában dolgozol otthon a két gyerekkel. Szerinted ebben hol van a logika? Te már akkor tudtad, hogy nem igazán van segítséged, amikor csak 1 vagy két gyereked volt, de ennek ellenére voltál olyan buta, hogy hittél a férjednek, hogy ő majd segít, ez nagyon buta hozzáállás, én albérletbe még az egy gyereket is meggondolnám őszintén szólva. Most, hogy a 3. gyerekedet várod még több feladatod lesz, még később fogsz munkába állni, teljesen elzárod magad a külvilágtól, kiesel hosszabb időre a munka világából, nehezebb lesz beilleszkednek 3 gyerekkel. Ezeket te nem gondoltad át? Vagy mindig otthon akarsz maradni a 3 gyerekeddel és várni a férjedet, hogy majd este lefekvés előtt hazajön?

Te is elkövetted azt a hibát, amit sok nő elkövet, hogy az érzelmeket mindig a racionalitás elé helyezed, vagyis gyerek, gyerek, édes gyerek, de a kérdések felfüggesztve maradnak, hogy miből is fogom felnevelni, milyenek a körülményeink, fizikailag, lelkileg készen állok rá?

Beszélj a férjeddel, hogyha már ilyen jól eldöntötte, hogy ő akar 3. gyereket és mindenben segít, akkor igen is tessék otthon több időt tölteni és igazi apaként és férfiként viselkedni, állj a sarkadra és hozd ki ebből a nehéz helyzetből a legtöbbet azzal, hogy nem hagyod, hogy a férj legyen az úr a háznál.