Akinek nincs hitele és nem is albérletben él miből és hogyan lett pénze saját lakásra?

Olyan áron jutottam saját lakáshoz, amilyen áron nem kéne. Édesapám meghalt, és el sem köszönhettem tőle. Odaadnám a házat, a fél életem, hogy még egyszer beszélhessek vele.

21n

1. Kimentek külföldre pár évet dolgozni

2. Örököltek

3. Nagyon jó a fizetésük, sokat tettek félre

4. Nyertek a lottón

Mást nem nagyon tudok elképzelni.

13as vagyok. bocsássatok meg, amiért felhúztam magam.

szeretném eloszlatni a kételyeket: amikor arról van szó, hogy saját lakásom van, soha nem hagyom ki a beszélgetésből, hogy a nagyszüleimnek köszönhetem, akiket a világon a legjobban tisztelek, és elmondhatatlanul hálás vagyok nekik, hogy ezt biztosították nekem. láttam, h mennyit dolgoztak ezért, és nem úgy állítom be magam, hogy én vagyok a faxa gyerek, amiért 25 évesen hitelmentes lakásom van.

igen, egyke vagyok, így jött ki a dolog, apám hamar lelépett, soha nem adott egy ft-ot sem, nem nézett rám.

nekem is csak 1 gyerekem lesz.

nekem igazából az fáj, amikor a jól kereső szülők mindennel nagyzolnak, vesznek maguknak egy hatalmas házat, a gyerekeiknek meg azt mondják, hogy mehettek, mi majd itt élünk a 200nm-en még akkor is, ha már elég lenne egy kis lakás. ti meg szépen gebedjetek meg a munkában, vegyetek fel többmilliós hitelt, és lesz nektek is lakásotok.

mi is megtehettük volna, hogy nagy lábon élünk, de a családom inkább előre nézett, és nem vakította el őket a pillanatnyi jólét. amit elkölthettek volna drága autóra, luxusnyaralásra, azt a lakásomba fektették.

kicsit kusza lett, sorry. remélem érthető.

Hát igen... én nagyszülők örökségére nem számítok. Sokan vagyunk unokák, nem is várnám el, illetve kicsit gáznak érezném magam, ha mindent én kapnék, míg a többi unoka semmit. Ha pedig annyi felé osztódik az örökség, amennyi felé osztani kell, akkor jó ha 1-200 ezer forintot lát belőle mindenki, azzal meg valljuk be egyikünk sem sokra megy, egy kis segítségnek jó. Szóval én inkább örülök annak, amíg élnek a nagymamáim (papák már elhunytak sajnos) és igyekszem a lehető legtöbb időt velük tölteni, nem pedig a pénzüket számolgatni.

Ketten vagyunk testvérek, a szüleim így is alig bírják anyagilag a nagymamám házának fenntartását (otthonban van) és még emellett a sajátunkat is. Álmodni sem álmodhatok arról, hogy valaha is tudnak majd támogatni mindkettőnket egy lakással. Nem is várnám el. Nálunk a családban más jellegű segítség a módi. Nyilván pl az, hogy életbiztosítás kedvezményezettjei mi vagyunk, az valahol természetes. Nekem is van, azt anyu kapja, ha valami történik velem, ki más?

Anyuék is úgy tudtak házat venni, hogy nagyszüleim adtak rá össze több mint 2 millió forintot, így viszont nekik tartoztak, nem a banknak. Kicsit lazább, ha megszorultak volna anyagilag sem jön a behajtó hirtelen lerángatni rólad az utolsó gatyádat is! Valószínűleg egy részét mi is így tudjuk majd kifizetni a párommal, másrészről, nekem van egy nagyobb összegű megtakarításom, az ösztöndíjaimat (köztársasági is) mindig eltettem szinte 100%-ban, ez hol csak havi 20 ezret jelentett, hol 64-et. Indulónak ez is valami legalább, aztán a többi majd lesz ahogy lesz!

Azért nem tudom... Nagyon szar volt olvasni azt, hogy hányan számítanak az örökségre. Ha lehet én inkább a nagyszüleimet választanám, ők maradjanak életben, nem kell az örökség! Gondolni sem tudnék arra, hogy de jó mennyi pénzt kapok majd ha meghalnak... Kicsit morbid!

Összeadogatva, ha nekünk is sikerülne 2 millió körül kölcsönkérni a családtól, akkor talán nem kellene hitelt felvennünk és a saját lakásunkban élnénk. A lényegen nem változtat, mert valakinek így is úgy is tartozunk, de inkább tartozok a nagymamámnak, mint egy banknak aki azt lesi mikor tud lehúzni a wc-n.