Miért kell időpontot kérnem, ha látni akarom a saját kis unokámat? Nagyon megalázó, hogy be kell jelentkeznem a saját fiamhoz meg a feleségéhez, hogy lássam a picúrt.

Én is a nyolcvanas években születtem, de én a saját szüleimhez/testvéreimhez sem megyek bejelentés nélkül. Rövid telefon, hogy megfelel-e, ha most megyek, s akkor senki sem kerül kellemetlen helyzetbe. Nem zavar a váratlan meglepetés sem, de az, hogy akkor jön mindenki, amikor csak akar, nem működik.

12:39-es: nálunk is ilyen volt a rendszer. :)

A kérdésre érkező válaszokból ítélve a téma több helyen is aktuális. Az én véleményem:

1. Ha rólam az anyám vagy az anyósom ilyet mondana, többet beszélni sem akarnék velük. Mit mondanak majd a gyerekemnek?

2. Tudomásul kell venni, hogy megváltozott a világ. A mai fiatal szülők sokat dolgoznak, keveset lehetnek együtt, egyedül. Joguk van a saját családi magánéletüket élni.

3. A legtöbb helyen már nem divat csak úgy bármikor beállítani, és ez így helyes. Az unoka szeretete nem azt jelenti, hogy bármikor látható. Az unoka szeretete a szülei - azaz a saját gyermekünk és párja - tiszteletét, a család összességének elfogadását is jelenti.

Tudom, ez így keményen hangzik, de a helyzet. Hozzánk sem jöhet bármikor bárki. Ez így természetes, mert kevés az időnk. Ha szeretnek minket, ezt is tartsák tiszteletben.

Szia!

Hasonló korosztály vagyok mint Te, én is a 80-as években szültem, még is azt mondom, nincs igazad!

Tudod miért?

Nálunk szinte mindennapos "vendég volt anyám annó, ránk telepedett, nem hagyott élni és én hagytam, nem tettem semmit, úgyhogy a saját bőrömön tapasztaltam, mennyire nem jó, hogy nem lehetek "független!

Hagyd őket és ha menni akarsz igen is szólj előre, hogy egyeztetni tudjatok!!

Szerintem hiába tetted ki megint a kérdést,a válaszok eléggé egye hangzóak.

Vagyis:FOGD MÁR FEL,HOGY A FIAD FELNŐTT ÖNÁLLÓ EMBER,AKINEK MÁR CSALÁDJA VAN.NEM AKKOR JÖSSZ-MÉSZ HOZZÁJUK AMIKOR KEDVED TARTJA,HANEM AMIKOR NEKIK IS JÓ.A GYEREKÜKKEL MEG PLÁNE NEM AZT CSINÁLSZ AMIT AKARSZ,HANEM AMIT ŐK JÓNAK LÁTNAK ELVÉGRE ŐK A SZÜLEI.ÉS NEM FOG A MENYEDDEL EGYÜTT NEKED BÓLOGATNI AHOGYAN AZT SZERETNÉD.NINCS JOGOD NÁLUK INTÉZKEDNI,VAGY BÁRMILYEN MÓDON AZ ÉLETÜKBE AVATKOZNI.HA KÍVÁNCSI VAGY RÁJUK ÉS AZ UNOKÁDRA EGYEZTESSETEK IDŐPONTOT A LÁTOGATÁSHOZ.EZ ÍGY HELYES ÉS JOGOS KÉRÉS TŐLÜK,NEM ÉRTEM NEKED MIÉRT NEM EGYÉRTELMŰ.JÓ NEKED HA MEGUTÁLTATOD MAGAD A FIADDAL ÉS A MENYEDDEL?HA SZERETNI SZERETNÉD AZ UNOKÁDAT LS JÓ KAPCSOLATOT AKARSZ TARTANI A FIADÉKKAL SÜRGŐSEN VÁLTOZTASS A HOZZÁÁLLÁSODON.EBBŐL CSAK TE JÖHETSZ KI ROSSZUL HIDD EL.A MENYED NAGY ÍVBEN FOG SZ.RNI RÁ,HOGY TE HOGYAN DUZZOGSZ,ÖRÜL HA MINÉL KEVESEBBSZER ÁT HA ILYEN VAGY.éS MEG IS ÉRDEMLED.

Én szeretem az anyósomat, szeretem az anyukámat is, de nem szeretném, ha bármelyikük bejelentés nélkül jönne. Egyrészt azért, mert előfordulhat, hogy nem vagyunk itthon, és akkor ne jöjjön feleslegesen, tehát éppen az ő érdekükben, másrészt az is kényelmetlen lenne, ha úgy jönnének, ha az egész lakás romokban heverne, és nem lenne egy falat hely sem, ami rendben lenne. Mert bármennyire közel állnak hozzám, mégis kicsit vendégek nálunk: ez a saját lakásunk, saját életünk.

Szerintem nem arról van szó, hogy nem láthatod az unokádat, hanem a "láthatás" kordában van tartva. Ez teljesen normális. Gondolom, te sem szeretnéd, ha nap min nap valaki a legváratlanabb időpontokban egyszerűen csak felbukkanna. Próbálj az ő szemükkel látni, nem a rosszakaratot, hanem a függetlenséget látni. El kell kicsit őket engedni, alkalmazkodni.

Férjnél vagy még? Mert ha ennyire nehezen tudsz mások szabályaihoz igazodni, akkor vagy már nem bírta ki melletted senki, vagy pedig egy nagyon nyúl férfi van melletted, aki mindenre csak bólint. Ne akarj ennyire uralkodni máson.

Előző vagyok. Még eszembe jutott egy dolog: azt írod, a fiad szívtelen, gonosz. Miért lett az? Magától? Te nem foglalkoztál vele? Te nem nevelted, hogy ne ilyen legyen? Te nem vetted észre, hogy nem jó irányba fejlődik? Te mit tettél, hogy ne ilyen legyen?

Ő milyen példát látott otthon?

Tudom, mi a válaszod: te mindent megtettél, de az a szemét nő, aki elcsábította és gyereket szült neki, teljesen elrontotta a te kis drága, aranyos kisfiad. És most megsértődsz, hogy ezt írom, és ezt is azért, mert az elevenedbe vágtam.

Hát én végigolvastam minden választ.

A lényeg talán az, hogy pont azért mert neked mindig engedelmekedni kellett az anyósodnak, mert nem mertél gondolom szembeszállni vele, pont azért te ne legyél ilyen a gyerekeiddel. Attól hogy a te anyósod akkoriban ezt csinálta veled, amit nagyon sajnálok, attól nem biztos, hogy az volt a jó. Mert szerintem neked sem volt jó. Lehet megszoktad egy idő után, de nem hiszem hogy nagyon jó volt, hogy akkor jött amikor akart és azt csinált amit akart. De ezen gondolkodj el!

Ne legyél olyan mint a te anyósod!

Amúgy pedig valahol megértem hogy most mit érzel, de valahol a büszkeséget lejjebb kell adni. Meg kell próbálni a másik felet, a másik fél, felek akaratát elfogadni úgy ahogy nekik jó. Lehet így úgymond be vagy korlátozva kicsit, de amikor meg tudsz menni akkor meg maximálisan tudsz ott lenni, foglalkozni a kicsivel és a szülők is veled. Nem zavarsz bele mások életébe!

Le kell velük ülni beszélni és teljesen nyitottan, nem a saját véleményt hajtva elmondani nekik, hogy megpróbálod elfogadni az ő "szabályaikat", szokásaikat, bár neked nehéz lesz ez, de azon leszel hogy menjen, de azt tudják hogyha kellesz mindig ott vagy számukra. Meg hidd el ha majd nagyobb lesz a gyerek és mennek vissza dolgozni és netán nem tudják a kicsit megoldani, akkor úgy is rád fognak majd támaszkodni. Ha azt érezteted velük, hogy nem rájuk akarsz telepni és ha kell ha nem menni, hanem te szeretni akarod őket, meg a kicsit, de te is megpróbálsz alkalmazkodni hozzájuk, akkor másképp fogják venni a dolgokat.

De az első lépés, hogy nem szabad így fájdalomnak venni! Ilyen büszkeségnek, mert én vagyok az idősebb stb.! Nem egyenrangú emberek vagyunk, akiknek van élete, magánélete és alkalmazkodási lehetősége, kötelessége.

Amúgy meg jó ötlet az is hogy hívd át őket ebédre, sütizésre és akkor ha tudnak úgy is elmennek. Ha meg nem mennek, akkor mond meg nekik, hogy szóljanak hogy mikor jó nekik, vagy mikor jönnének szívesen és akkorra te készülődsz. Akkor úgy jó lesz mindenkinek.

Vagy adják oda a kicsit, ha akarják!!!, ha megváltozol biztos vagyok benne hogy oda fogják, meg ha nagyobb lesz a gyerek tuti. Akkor tudsz vele lenni.

De mond el nekik, hogyha gondolják szívesen vigyázol a kicsire amíg ők elmennek szórakozni, akár ott náluk is, akár éjjel. De akkor ne okoskodj, ne rendezd át a házat, ne nyúlj semmihez, ne szólj bele semmibe. Ha azt mondják hogy ők így etetik a gyereket este, így csinálják a dolgokat, akkor úgy tedd. Ezzel nagy örömöt okozol majd nekik meglátod. Este meg ha a kicsi már alszik éjjel, nem is sok mindent kell tenni, de mégis ők el tudnak menni, így kezdetnek nagyon jó ötlet lehet. Ha ügyes leszel akkor biztos vagyok benne, hogy majd máskor is megkérnek.

Ha meg te nagyon egyedül vagy és hiányoznak neked, akkor hívd fel őket ilyenkor hogy nincs e kedvük, idejük átjönni, mert olyan jó lenne egy kis társaság. Vagy babázhatnékod van. Ha úgy van biztos átmennek. Vagy ha te úgy vagy, mond nekik, hogy bármikor menjenek ha arrajárnak, nézzenek be, mert neked nagyon jól esik bármikor is jönnek. Persze ha te úgy érzed, ha neked így van megszokva. De ha ők kérik hogy szólj oda akkor szólj oda, hogy mennél, vagy mennél majd holnap ekkor és akkor szeretettel fognak várni. Persze ha valamiért mondják hogy nem jó akkor nem szabad megsértődni. el kell fogadni. De ha fogják rajtad látni hogy megérted őket hidd el másabb lesz a kapcsolatotok.

Ja amúgy mennyi idős az unokád? Mert az is fontos.

Még az is igaz, hogy sokan azért nem szeretik ha bármikor mennek hozzájuk, mert lehet tényleg szalad néha a lakás, pláne ha gyerek van és a szülők dolgoznak akkor nem a lakással, házzal van idejük reggel foglalkozni és ha valaki váratlanul beállít igencsak kellemetlennek fogják érezni magukat, a helyzetet. Mert aztán nehogy azt mondják róluk hogy koszosak stb. mert van ilyen is. Meg hát van amelyik anyós ilyenkor segít rendberakni szívesen, van amelyik segít, de mondja a magáét, hogy miért nem lehet rendbe hagyni a lakást, mert ő régen munka mellett, gyerek mellett rendbe tudta tenni, meg van olyan hogy lehet segítene anyós, de az anyuka jobb szereti maga intézni a takarítást és nem szereti ha bárki beleszól, belenyúl. Ezt el kell fogandni.

Tehát itt valamiféle megfelelési kényszer jön elő, amit a váratlan látogatás miatt nem tud teljesíteni és ezért rosszul érzi magát az anyuka az anyóssal szemben.

Meg hát tényleg ott van hogy keveset vannak együtt, lehet lefütyülik a lakást pont aznak, mert végre együtt tudnak lenni egy kicsit, na és ha akkor jön anyós, akkor csak kényszer az egész, nem lesz olyan mintha tudnák hogy jön.

Úgyhogy igazából ha valaki mikor megy valakihez és előre szól hogy mennék, attól csak jobb lehet az egész szitu. Illetve ha megkérdezi hogy jó e nektek és nem csak mondja hogy megyek az még jobb. Vagy időpontot egyeztet. Így senki nem kerül kellemetlen helyzetbe és 100%-os lehet a látogatás. Mert ahogy valaki írta, még az anyós is vendég kicsit, akit szeretnék a maximális rendbe, tisztaságba vendégül látni, hogy nehogy rossz véleménye legyen, meg úgy alapból. Meg olyankor akár egy kis üdítőt, sütit kitenni, mint egy vendégnek. Ha meg valaki mondja hogy most nem érek rá, akkor nem szabad megsértődni.

De ha esetleg arra járunk, felnézünk, akkor is még az ajtóban illik megkérdezni hogy nem zavarunk e. Csak errejártunk és gondoltunk felnézünk, de ha zavarunk akkor majd más időpontba jövünk. Persze itt nem csak a válaszra kell figyelni, hogy nem zavarsz, hanem az arcra is. Mert lehet azt mondja hogy nem zavar, közben meg az arcán látszik hogy igen, vagy hogy kellemetlen időpontba jött stb. Mindig bele kell gondolni más ember élethelyztébe. Esetleg akkor 10 percre bemenni, de tényleg csak 10-re és utána elbúcsúzni, továbbállni.

De amúgy én azt nagyon tudom gyűlölni, hogyha megyek valahova véletlenül bejeltés nélkül, mert előfordul ez mindenkivel, hogy azt mondja menjek csak be nem zavarok, közben meg annyira érzem, hogy nem így van. Az ilyen nagyon rossz tud lenni. Miért nem lehet megmondani már a kapuban a kérdésemkor, amit udvariasan feltettem, hogy hát most nem a legjobb, vagy jó egy fél órára ráérek, de utána dolgom lenne. De a szitut tudja még bonyolítani, mikor gyerekkel van az ember és a gyerek még éppen akkor érkezett, játszana tovább a másik kisgyerekkel, én meg lépnék, mert látom hogy rosszkor jöttem, na ilyenkor nagyon nehéz helyzet áll elő. Közben meg mondja akihez mentem, hogy ne menjünk még, hagy játszon a gyerek, közbe meg elküldene szebb éghajlatra. Egy vagy kétszer előfordult ilyen velem, pedig én bejelentkezős emberke vagyok, de azóta még jobban figyelek ilyesmire. Bár volt olyan hogy előre felhívtam megkérdeztem, hogy mehetünk e, azt mondta igen, közbe meg eljátszotta ugyenezt. Na hát nagyon kellemetlen volt. Azóta se megyek ha nem muszáj. Ők meg ha jönnek alig maradnak, miközben szegény gyerek maradna, hiszen akkor jöttek, én meg tényleg szívesen látom őket, de ő meg menne, mert gondolom magából indul ki. Vagy nemtudom!

De ilyen mikor mondják hogy maradj még hova sietsz, közben meg már a pokolba kíván. Szóval nyílt kommunikációval, udvarias megmondással sok mindere lehet jutni, persze ehhez kell a másik fél rugalmassága, megértése is. Persze mindig előfordulnak véletlen helyzetek, bakik, de ha meg van beszélve akkor tud csak megoldódni egy probléma, és ha a megbeszélés során mindkét fél nyitott és megértő, nem makacs, büszke és még sorolhatnám!

Úgyhogy nagymama irány a telefon és megpróbálni erről beszélni a "gyerekekkel", egy időpontot kérni személyes beszélgetésre és tisztázni a helyzetet. Az szabályokat, az elvárásokat, mindent, minkét fél gondolatait, kérését figyelembe véve. Aztán azt be is tartani mindkét fél részéről!!! Remélem sikerül a helyzetet tisztázni! Majd írd meg hogy sikerült!

Még az jutott eszembe, hogy tényleg van olyan az ifjú anyukáknál, hogy rájuk jön egy ilyen birtoklási vágy és pláne az anyóst úgy érzik, hogy "ellensége" a nevelésüknek, persze ez így valahol hülyeség, bár van ahol nem, pláne mikor nagyobb a gyerek, de a lényeg, hogy egy nagymamának ezt is figyelembe kell venni, és megértenie, elfogadnia és valahogy ezt kivárni míg végetér, addig is éreztetve hogy ő ezt nem ítéli el, és bármikor lehet rá számítani, de nem belefolyva a család, a friss család életébe. Anyósként talán még nehezebb ez, talán duplán kell elfogadni. De az anyának sincs könnyű dolga ha ilyen tör rá! Mindenki nézzen magába és az szerint cselekedjen. Ha meg a múltban rossz volt valami, akkor azt nem szabad nekünk is elkövetni, csak mert akkor azt hittük hogy az jó, miközben tudtuk valahol mélyen hogy nem.

Minden jót és remélem megoldódnak a dolgok!