Mit gondoltok arról, hogy egy lány gyereknek az első szerelme az apja?

ez egy nagy hül.yeség. ÁLTALÁNOSSÁGBAN véve NEM IGAZ!

még csak nem is szeretem fateromat, nemhogy szerelmes legyek belé, vagy hogy olyan férjet válasszak magamnak mint ő! attól mentsen meg a jó Isten! 28/nő

Nem ereztem ilyesmit.Mindig jo volt hozzam apukam, szeretett, en is ot, de a kapcsolatunk sosem volt bensoseges.

19 evesen koltoztem el, de nem kimondottam o hianyzik hanem mindenki es minden egyuttveve.

Bármennyire is nem tetszik, ez így van. :)

De itt nem arra kell gondolni, hogy a gyerekek valami perverz vonzódást éreznek az ellenkező nemű szülőhöz. Egyszerűen arról van szó, hogy ebből a nagyon erős ragaszkodás-érzésből, amit 3-5 évesen átélnek, fejlődik ki az a képesség, hogy később igazi szerelmet tudjanak érezni. Tehát egy valóban nem "szerelem", hanem annak egy korai, éretlen változata. Ezt az időszakot hívják a pszichológusok ödipális-korszaknak. Ha ekkor valami trauma éri a gyereket a szüleivel kapcsolatban (pl. az anya rendszeresen veri a fiát), akkor a gyerek nem képes túllépni ezen a korszakon, és Ödipusz-komplexus alakul ki... na, az a beteges!

Vagy valami ilyesmi, nem foglalkozok napi szinten pszichológiával.