Végre rájöttem mi a probléma velem: asperger szindrómám van. Beszéljek erről a szüleimmel, nem igazán merek, mert majd azt mondják csak beképzelem? Kivel beszélhetnék erről?

Nem, abszolút nem képesít... de az ilyen "aspergeres vagyok" önjelöltekről ki szokott derülni, hogy kiválasztottak 4-5 szimpatikus tünetet, a többit pedig figyelmen kívül hagyták...

Egyébként mivel "ismerek aspit", pontosan tisztában vagyok vele, hogy nincs két egyforma Aspergeres....

A többfős szakorvosi team nem gyanút állapít meg, hanem diagnózist.

A gyanúhoz pedig igen, elég egy fél-laikus is... pl. egy pedagógus, gyógypedagógus...

Mindenesetre maradjunk annyiban, hogy tájékozottabb vagyok Asperger-témában, mint a legtöbb gyakorló pszichológus. Ezt ki merem jelenteni, érintettségem okán. És ez tapasztalat: nagyon sok olyan pszichológussal találkoztam, aki csak hümmögött és hebegett-habogott az én aspim vizsgálata után, majd elismerte, hogy fogalma sincs az egészről... nem olyan ismert még ez a terület. Az érintettek viszont gyakorlati tapasztalatokkal rendelkeznek...

A gyanút pedig bárki kimondhatja, aki egy kicsit is jártas - és ha felelősségteljes, akkor szakemberhez irányítja a delikvenst. Ha viszont csak egy ostoba öndiagnózis, mert ez most olyan divatos, arra is két perc alatt rá lehet jönni...